| Íjászat : Vadászat Íjjal és nyíllal. 3 |
Vadászat Íjjal és nyíllal. 3
Saxton Pope 2010.01.17. 21:22
Vadászat íjjal és nyíllal 3.
2008.11.27. 15:40
Vadászat íjjal és nyíllal 3.
Hegyi oroszlánok
A kuguár, párduc, hegyi oroszlán vagy puma nálunk a macskafélék
legnagyobb képviselője. A keleti államokban az első telepesek minden
erdőből jelentik ennek a kiszámíthatatlan bestiának a jelenlétét. A
párduc - ahogy ők nevezték - hangja sokszor átjárja a sötét erdőket, sok
szívet megdobogtatott és hallatára sok kisgyerek bújt szorosabban az
anyjához. Közbe-közbe hírek keringtek arról, hogy itt is, ott is
áldozatul esett valaki a puma lesből való támadásának. Akkoriban
merészebb volt, mint mostanában. Ma már kevésbé bátor és sokkal
óvatosabb. Már megtanulta az ember fegyvereinek meg növekedett
hatóerejét. Indiánjaink tudták, hogy ha ütik visszaüt és az előny az ő
oldalán van. A végeket járó vadászok között már tradicionális ismeret,
hogy a hegyi oroszlán csak nagyon ritkán támadta meg és ölte meg a
medvét. Az embert ma is megtámadja, ha az éhség ráviszi és meg is tudja
ölni, dacára a természettudósok ellenkező állításának. John Capen Adams
/The Adventures of James Capen Adams of California by Theodore H.
Hittel/ kalandjaiban leírt egy ilyen epizódot. A puma egy társára
ugrott, megragadta hátul a nyakánál és lerántotta a földre. Vastag
szarvasbőr gallérja mentette meg a haláltól és az, hogy Adams abban a
pillanatban odarohant, ahogy meghallotta a segélykiáltását. Tudok egy
esetről, amikor Kaliforniában a puma a fürdőző gyerekek közé ugrott és
egy bátor, fiatal tanítónő hősiessége hajtotta csak el, bár ő maga
belehalt a pumától kapott sebeibe.
Miközben össze-vissza barangoltuk a nyugati államokat, sok tapasztalatot
szereztünk erről az állatról, míg mások, akik egész életüket pumás
vidéken élték le, sohasem látták. De minden hegyi rancher legalábbis
hallotta hajmeresztő, csaknem emberi üvöltésüket a canyonok mélyéről.
Hasonló a hangja egy fájdalomtól gyötrőt nő jajgatásához. Áthatóan és
rezgően cseng elő az éjszaka homályából és az emberben ugyanolyan érzést
kelt, mint a kisebb állatokban: a fenyegető veszély és a leskelődő
halál érzését. A ragadozó állatok vadászati módszeréhez tartozik, hogy
a félelmet is felhasználják zsákmányuk erejének gyengítésére, mielőtt
megtámadják. Az állatvilágban minden pszichológiai jelenségnek megvan a
maga haszna. Bújva, reszketve izmaikban ernyedten, a lelki
megrázkódtatás határán könnyen legyőzhetőek vagyunk. A puma főleg
szarvashúson él, általában egy-két darabot zsákmányol hetente, de
gyakran tapasztaljuk, hogy ez a gyilkos ragadozó 2-3 szarvast is megöl
egy-egy éjszakai vadászatán. Nem szokott lesen feküdni a faágon, de
gyakran szokott ott aludni. Lopakodva közelíti meg áldozatát, néhány
óriási ugrással ráveti magát a szarvasra és ezzel a lendülettel le is
dönti a földre. Mialatt karmaival és fogaival tartja magát, hátsó
lábaival felhasítja az oldalát és azonnal bedugja fejét a hasüregbe,
ahol a főereket átharapva teleissza magát vérrel. Ezek olyan tények,
amiket puma vadászoktól tanultunk. Az ő megfigyeléseik minden bizonnyal
reálisak és pontosak. A puma 24 lábnál /7,3 m/ is messzebb tud ugrani
és láttak már 18 láb magas szikláról egyetlen ugrással leugró állatot.
Súlyuk 100-200 font között váltakozik, hosszúságuk 6-9 láb közötti. A
bőrt ennél jobban ki lehet nyújtani, de mi az elejtett pumákon az orra
hegyétől a farka végéig mért értékről szólunk. Rövidtávon gyorsabb,
mint az agár, nem egészen 5 másodpercre van szüksége 100 yardra. Némely
megfigyelő szerint a puma néma és szerintük a hajmeresztő hangokat a
hiúzok adják. Mindenesetre az előző vélemény sokkal népszerűbb és
gyakoribb, így ellensúlyozza ezt.
Hosszú éveken át vadásztunk pumára és sajnos többször kutattunk nyomai
után, mint találkoztunk volna vele. Nagyon óvatos állat. Csak az tudja
meglátni, aki kutyával vadászik. Ott lehet a bozótban tőled 30
yardnyira is és mégsem veszed észre. Táborainkat kirabolták a pumák,
lovainkat megölték, birkát és marhát hurcoltak el, puma nyomokat
találtunk mindenütt, és mégis, hacsak csapdákkal fogságba ejtve vagy
kutyák által fára kergetve nem, de máskülönben sosem találkoztunk vele.
Mikor Moterey Countryban a Pico Blanco lábánál táboroztunk, egy pumát
láttunk, amint a tavon keresztülugorva egy kisebb szarvas csapatot
üldözött. Ugyan ezen a helyen néhány évvel később a puma egy öreg
kancának a nyakát törte ki úgy, hogy még a corral kerítése is kitörött.
A kancával volt a csikaja is. Három évvel később arra lovagoltam ezen a
csikón. Amint elmentünk a fa mellett, amelyről az a hír járja, hogy a
puma leugrott, és ahol még mindig látható a kitörött korlát, a csikóm
megugrott és felágaskodott. Még mindig emlékezett az ott lejátszódott
szörnyűségekre. Egy fél mérfölddel arrébb ismét puma nyomokat találtam.
Éjjel a hegygerincen táboroztunk kutyáinkkal, abban a reményben, hogy a
nagymacska megtisztel minket. Túl késő volt ezen az estén a vadászatra,
tehát pihenőre tértünk. Éjféltájban a kutyák nyüszítése ébresztett fel.
A hold felé nézve két szarvas kecses körvonalát láttam, amint átugrottak
az ezüstös tisztáson, hogy beleolvadjanak az éjszaka sötétjébe. Mivel
ezután semmilyen hangot nem hallottunk, megnyugtattuk az izgatott
kutyákat és aludni tértünk. Reggel a csapán megtaláltuk a puma nyomait.
Több esze volt, hogy sem az emberi szimatot keresztezze és tudta azt is,
hogy van ott még több szarvas is, így hagyta azt a kettőt elmenekülni.
Mivel meleg volt és a kutyáink nem jó pumacsapázók voltak, ezt a pumát
elvesztettük.
A pumázó kutya specialista, akit semminek sem szabad letéríteni a
felvett nyomról. A legjobb kutyák erre a célra a keresztezettek. A
legjobb pumás kutya, amivel én valaha is találkoztam, egy német
juhászkutya és egy airedale terrier keresztezése volt. Megvolt benne az
előbbi intelligenciája és az utóbbi bátorsága. Maga az airedale nem a
legjobb csapázó, mert túlságosan temperamentumos. Elkezd egy
pumacsapát, rátér egy szarvaséra és a végén kikapar egy földimókust. Ha
egy másik kutya megtalálja a pumát, az airedale jó segítsége lesz neki.
Egyszer egy airedale terriert elindítottunk egy puma nyomon, irtózatos
iramban követtük és végül azt láttuk, hogy egy angórakecskét zavart fel
a fára.
Ahogy én tudom, ez a Pico Blancoi kuguár még mindig barangol az
erdőkben. Egyszer egy canyon túlsó oldaláról láttuk. Szarvas nagyságú,
de egészen alacsony cserszínű testnek látszott, lassan lopódzkodva
tekintgetett jobbra - balra és úgy látszott, mintha a földön keresett
volna valamit. Mintegy száz yardon át láttuk, amint egy nyílt
hegyoldalon keresztül vonult. Ez a látvány vajmi kevéssé elégített ki
bennünket, mert előzőleg nyomait követve valamennyi kutyánkat
elvesztettük. Fergussonnal voltunk visszatérőben egyik eredménytelenül
végződött vadászatunkról.
Két hátaslóval, egy málháslóval és öt kiváló pumás kutyával indultunk
el. A Ventana hegyekhez vezető ösvényen nyomokat kereszteztünk, egy
napig követtük őket, majd elvesztettük. De tudtuk, hogy egy nagy hím és
egy fiatal nőstény járja a területet. Körzetüknek több mint 10
mérföldes sugara volt. Ők nagy utazók!
A puma nyom jellegzetes. Általános körvonala kerek, 3-4 hüvelyk
átmérővel. A négy lábujj lenyomata félkörben van elhelyezve, köröm
nyomok nélkül. Maga a talp eltéveszthetetlen. Három kiemelkedés van
rajta, amelyek egymással párhuzamosak és elölről hátrafelé haladnak.
Úgy néznek ki, mintha ujjaink végét nyomtuk volna egymás mellé a porba.
Ezek a lenyomatok majdnem egyforma hosszúak és pontosan azonosítják a
nagymacskaféléket.
A puma nyomozásának második napjának reggelén kutyáink a Csörgőkígyó
hegylánc gerincén lévő sűrűben dolgoztak, mikor hirtelen felhangzott az
ugatásuk. Testek csörtetése hallatszott a bozótból és a vadászat örült
tempóban elkezdődött. Fellovagoltunk egy kilátó pontra és onnan láttuk,
amint kutyáink a canyon oldalán rohannak le egy előttük száguldó sárga
démon nyomában. Közvetlenül a sarkában voltak. Jobbra-balra cikáztak,
amint időtlen-idők óta szokás a kutya-macska üldözéseknél. Az
aljnövényzet olyan sűrű volt, hogy nem tudtuk őket követni, így
megállítva lovainkat vártuk, hogy a kutyák fára zavarják a nagymacskát.
Átkeltek a canyon fenekén, túlsó oldalán felhágtak egy szirtre, azután
lejöttek és eltűntek egy patak mederben, ahol csakhamar hangjuk is
elveszett. Körüllovagoltuk a domb egyik kiszögelését, ami a canyonban
és a bozótban végződött. Innen néha hallottuk ugatásukat, de legalább
egy mérföldnyire lehettek tőlünk. Nehéz helyzet volt. Legfeljebb egy
mátyásmadár tudott volna lejutni a canyon aljába. Soha ilyen sűrű
dzsungelt még nem láttam. Így tehát arra vártunk, hogy egyszer csak
mégis meghalljuk a kutyák dühödt csaholását, ami a fára zavart pumának
szól, de minden elcsendesedett.
Az este közeledtével megettük vacsoránkat, ezután felmentünk a tetőre és
belefújtunk kürtjeinkbe. A kürtök vibráló hangja az egyik hegycsúcstól
a másikig visszhangzott, majd visszatért hozzánk. Messzi lentről, ahol
egy bíborszínű mogyoróbokor sűrűség függött a mély szakadék felett,
halkan megszólaltak kutyáink. Hangjukban benne volt a hű kutya felelete
az ő urának és barátjának. Azt mondták: "Megvan, megvan, gyertek!".
Újra belefújtunk kürtjeinkbe. A manók országának figyelmeztetése újra
meg újra visszatért és ezzel együtt jött a hűséges kutyák hívása: "Itt
vagyunk, gyertek.
Ez szánalmas kötelezettség volt. Nem akadt volna épeszű ember, aki a
leszálló éjben lemerészkedett volna egy ilyen áthatolhatatlan, tüskés
bozóttal fedett szakadékba. Tehát nagy jelzőtüzet gyújtottunk, és
vártuk a hajnalt. Egész éjjel hallottuk a kutyák hívását és alig
aludtunk valamit. A hajnal első sugarainál sietősen megreggeliztünk,
megetettük lovainkat és levéve magunkról minden fölösleges holmit,
hozzákészültünk a leereszkedéshez. Íjainkat és tegezeinket sem vittük
magunkkal, mert lehetetlen lett volna a sűrűségen áthatolni velük.
Fergusson csak jó öreg colt-pisztolyát hozta magával, én meg
vadászkésemmel keltem útra. Gondosan átvizsgálva a terepet, a
legjárhatóbbnak látszó irányban indultunk el és a szó szoros értelmében
eltűntünk a világ szeme elől a sűrű bozót alatt. Több mint, két óra
hosszat, mint a kukacok úgy mászkáltunk a mérges tölgy, vad orgona és
mogyoróbokrok tövei és kiálló gyökerei között. Végülis leértünk a
canyon aljába, ahol egy kis vizet találva lemostuk izzadtság marta
arcunkat és leü
ltünk. Kutyáinknak hangját se hallottuk. De amint egy újabb mérföldet
mentünk, már-már kétségbeesve kutyáink miatt, egyszer csak furcsa
látvány tárult a szemeink elé. Kutyáink körülfogtak egy nagy félrehajló
tölgyfát. Hangjukat vesztették és a végsőkig kimerültek voltak, de
azért figyelmesen ülve nézték a nagy pumát, amint a fa egyik kinyúló
ágán hasalt. Megjelenésünkkor gyengén, rekedten felüvöltöttek
örömükben. A puma amint meglátott bennünket, óriási ugrással ellökte
magát a fáról, a domboldalon földet ért, leszáguldott a canyonba,
átugrott egy szakadékot és eltűnt. A kutyák jelenlétünktől felbátorodva
azonnal a puma üldözésére rohantak. Mikor elérték a szakadékot a
patakmederben, egy pillanatig nyüszítettek, előre-hátra futkostak, míg
rájöttek merre tudják megkerülni és így lementek a fenékre. A hirtelen
esés 30 láb volt. A nagymacska gondolkodás nélkül leugrott rajta, de
minket teljesen elzárt tőle. Sőt, ha a lejutást mégis kíséreljük, nem
sokra jutottunk volna, mert ez alatt még sok hasonló lépcső volt.
Mivel kutyáink elvesztették hangjukat, mi nagy hátrányba kerültünk. Így
inkább visszamentünk a fához pihenni és gondolkodni.
A fánál látszottak a hosszú éjszakai virrasztás nyomai. A fa körül kis
"fészkek" voltak kikaparva, ahova a fáradt kutyák belekuporodtak, hogy
fárasztó őrségüket tarthassák. Állandó ugatásuk miatt a puma nem mert
lejönni a fáról, de ez a kutyák hangjának időleges elvesztését okozta.
Minden csodálatunk és szimpátiánk ezeké a kutyáké volt. Délig nem
hallottunk semmit a kutyák felől és így elhatároztuk, hogy visszamegyünk
a táborba. Ha a leereszkedés nehéz volt, a felkapaszkodást herkulesi
erőpróbának lehetett tekinteni. Négykézláb másztunk, kiálló gyökerekbe
kapaszkodva húztuk fel magunkat, lihegtünk, pihentünk és újra
nekifogtunk a kapaszkodásnak. Három órai megfeszített mászás után
felértünk egy hatalmas gránittömbre, még mindig egy mérfölddel kitűzött
célunk alatt, de már elég közel ahhoz. A bozóttal vívott újabb, de most
már rövidebb küzdelem után elértük táborunkat, ahol azonnal lefeküdtünk,
mert még ahhoz is fáradtak voltunk, hogy együnk.'
Még egy napig maradtunk ezen a helyen, remélve, hogy a kutyák vissza
fognak jönni, de hiába. Végül elhatároztuk, hogy tábort bontunk és 10
mérföldes kerülővel felkutatjuk a canyont. Több helyen jelentős
mennyiségű kutyaeleséget hagytunk hátra, mert számítottunk rá, hogy
kutyáink visszatérnek és követni fogják lovaink nyomát. De kerülőnk
hiábavaló volt. Falkánknak minden nyomát elvesztettük és vissza kellett
térnünk táborhelyünkre, ott várni a további eseményeket. Ezen a
visszafelé való utunkon láttuk a Pico Blanco kuguárját és hagytuk
kicsúszni a kezeink közül.
Tíz nappal később két gyenge, a végsőkig elcsigázott kutya jött a
táborba. Egy öreg veterán és egy fiatal, aki úgy követte az öreget,
mintha hozzá lett volna kötve. Követte őt, hogy mentse életét és még
napokig nem lehetett elkülöníteni anélkül, hogy félelmében ne szűkölt
volna. Gondosan etettük őket és így sikerült visszaadni egészségüket.
De ez minden, ami öt kutyánkból megmaradt. Az öreg Belle, amelyik a
legnagyobb harcos volt közülük, elment. Biztosan a puma karmai ölték
meg, mert semmi más nem tartóztathatta volna föl. Ez volt a vége ama
bizonyos pumavadászatunknak.
Kaliforniai utazásainkon puma csapázás közben többször hallottunk
mesélni róla, mint ahányszor a nyomait láttuk. Egyszer az egyik
Gorda-ba tett látogatásunk előtt, a Monterey parton fényes nappal egy
puma látogatta meg a Mansfield ranchet. Jasperék éppen szarvas után
jártak a hegyek között. Felesége maradt otthon a két kis gyerekkel.
Észrevettek a ház mögötti legelőn egy óriási pumát. A legnyugodtabban
jött-ment a marhák között anélkül, hogy valamiféle zavart idézett volna
elő. Hacsak túl közel nem ment valamelyik tehénhez, úgy látszott
egyáltalán nem törődnek vele. Fél óráig vagy még tovább is a ház körül
időzött. Mrs. Mansfield bezárkózott és várta Jasper hazatérését. Ő
azonban csak este tért haza, amikor már késő volt belefogni a
nyomozásba.
Nem sokkal ezelőtt, Mansfieldék egyik embere sötétben ment nyugovóra a
kabinjába. Szórakozottan lengette kezét az ösvény melletti magas fű
fölött, és játékból össze-össze markolt belőle egy-egy csomót. Közben
valami lágy és meleg akadt a kezébe. Hirtelen jól belemarkolt.
Ugyanabban a pillanatban valamilyen állat ugrott el a sötétben. A
markában maradt anyagot erősen szorítva visszafutott a farmhoz és azt
találta, hogy a keze pumaszőrrel van tele. Ha azt mondanánk, hogy
meglepődött, az enyhe kifejezés lenne. Úgy történhetett, hogy az állat
valamire lesve rátelepedett az ösvény melletti rönkök valamelyikére.
Ettől fogva Mansfieldéknek ez az embere lámpával járt.
Egy másik ranchen a Big Sur River mellett az egyik kisfiú kiabálta az
anyjának, hogy nézze meg milyen furcsa nagy kutya van a legelőn. Az
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
