Megjósolt történelmünk,

Szépvizi Balás Béla.  2010.03.31. 21:59

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                          

1. A mi hun-magyar őseink Ázsiában, Dzsungáriában, mint Nimród törzse, vadászatból éltek, vadnak tartván az idegen embert is.

2. Mikor itt hosszú évezredeken át igen elszaporodtak, a harcias nép legharciasabbjai keletre nyomultak, hogy az országot a szükséghez képest kiterjesszék.

3. Az elárasztott terület a Mongol-sivatag volt, amelyet nem találtak maguknak valónak s szemüket a további keletre, a nagy tengerig nyúló kínai birodalomra vetették.

4. Nimród népe a mongol sivatagban ötven esztendeig tartózkodott, mely idei alatt készült a Mennyei Birodalom elfoglalására.

5. Nimród népének készülődése alatt a kínaiak is megkezdték a birodalmuk egész északi és északnyugati határát bekerítő 450 mértföld hosszú és Peking kárnyékén 10km hosszúságban kétszeresen menő óriási falnak az építését, melyet - mint a kínai évkönyvek mondják - a hiungnuk, vagy hunok ellen építettek a mennyei birodalom megijedt gyermekei.

6. Hun őseink a kínai falat is megmászták s benyomultak a Mennyei Birodalomba, Hunor vezetésével, míg Magor, a testvére otthon őrizte országukat.

7. Nimród volt az, akit a kínaiak Urungu-nak, Hunor, akit Punu-nak és Magor, akit Pé-nek neveztek. 8. Urumcsi volt az egyik dzsungáriai főváros, Kuldzsa a másik.

9. Urumcsiban Hunor ült, Kuldzsában Magor.

10. S mikor Nimród fiainak átadta a kormányzást, ő maga Buthun-Thokojba vonult vissza és ott láthatatlan, de látó életet élt.

11. Mikor pedig a hinduk, perzsák és más népek Dzsungáriát körülvették, azt a honnlevők önfeláldozó erejükkel megmentették: bekeríttetvén a csatatéren is magát Magor, hogy katonai vitézségét a véksőkig fokozza.

12. Mikor Hunor, Magor és utódaik harcoltak, a médek is falat építettek a hunok ellen, mert hallották; hogy a hunok azokból, kik elhagyottságukban őket megtámadták, mikor leverték, 20.000-nek orrát levágván - mint diadaljelvényt - a meg csonkítottakat erdőbe zárták s az erdőt felgyújtották rájuk.

13. Mikor a sor a médekre került, a Magor népe már kényelemre és békére vágyott, mert alattomos ellenségek népizgatással s belopott fényűzéssel rontották őket.

14. Mert csak az alattomos izgatás és fényűzés - az erkölcsök emez örök megrontói valónak képesek legyőzni Nimród népét

15. Ezért a médeket Hunor népe sem támadta meg, hanem most már nyúgat felé mentek, új harcokkal új hazát keresni.

16. Az új hont a hunok a Kazár-tenger (Káspi-tó) keleti és északkeleti partvidékein találták meg s azt az Ural-hegységből származó néptől, a szlávoktól elvették, kik Szibéri felé húzódtak el.

17. Ez a meghódított terület az Adiltól, vagyis a Volgától keletre feküdt s hogy a hunok báránybőr-süveget viseltek (schytát), Schyttiának nevezték, Szittyaországnak.

18. Ebben a Szittyaországban éltek a hunok, mintegy 1500 esztendőn keresztül, mely idő alatt a következő zoltánjaik voltak:

Bor (a Hunoré), Dava, Keve, Keár, Beler, Kádár, Othmár, Farkas, Bondofárd, Buken, Csanád, Budli, Bestur, Mike, Miske, Ompud, Kuiche, Levente, Leel, Zaul, Zambur, Bolog, Bulcsu, Zulla, Berend, Kadicsa, Opus, Éthei és Kamen.

19. Hun őseink községenként vagyonközösségben és oly faji s erkölcsi tisztaságban éltek, hogy még a más községben lakó huntól sem vettek feleséget, csak a maguk falujából.              

20. S a legények és a páros emberek, még ha évekig távol voltak is hazulról, akkor is úgy megőrizték tisztaságukat és hűségüket, mint az otthonlévő fehérnépek.

21. Fehérnépnek pedig az udvarról sem volt szabad, apja, anyja, vagy ura nélkül kimenni.

22. Mikor már Szittyaország sem volt elegendő a hunoknak s az északra szorított lágy nép visszaszivárgása és felszívódása is puhasággal fenyegette jó törvényüket, kemény törzsüket, Turda zoltánjuk (a Kamené) s az ő fiának Bendeguznak vezetésével felkerekedtek és átkeltek az Adilon, a Volgán.

23. Itt hozzájuk csatlakoztak az ott lakó alánok s a Meotisz ingoványain, a Tanaiszon (Donon) át már ők mulatták, mint szövetségesek, a magukat a menekülő osztrogótok után vető hunoknak az útat.

24. Bendeguz s fia Balambér aztán elfoglaltak minden földet a menekülő osztro- (keleti) s az előlük is nyugatra hegyen-völgyön át menekülő vízi- (nyugati) gótoktól.

25. Az osztrogótok alatt éltek azelőtt a rozománok és a rokszolánok s az osztrogótok hatalmukat északnyugat felé Szármát országra, sőt Szittyaországra is kiakarták terjeszteni.        

26. Miután ez nem sikerült, menekülni kellett nemcsak a Borysthenesen (Dnyeperen), hanem a Fekete-tenger északi tartományaiban lévő összes folyókon át is.

27. Mikor pedig kegyetlen királyuk: Hermanárik, a jólelkű hunokhoz szító népekből még a csecsemőket is keresztre feszítette s a rokszolánfőnök feleségét: Szanielt lófarka után köttette s ugy tépette szét, a hunok erősen elkeseredvén, nem hagytak fel üldözésükkel, mire az osztrogótok meghódoltak nekik.

28. A vizigótok vezére: Athanárik a Porata (Pruth) mögé vonult vissza s mikor ez és az itt veretett Karógát sem védte meg őt, a Montes Bastarnici (Erdős Kárpátok) hegyeibe vonult s hüséget ígérve Válens keletrómai császárnak, kérte őt, hogy engedje át népét az Isleren (Dunán).                     

29. Ugy Dzsungária északi vidékeiről a fehér hunok, mint a déli feketék együtt mentek s most áthatolván a hegyszorosokon, a feketék a Dunáig megsem álltak, a fehérek a hegyeket tisztogatták meg és foglalták el.

30. A római császár átengedte az esküdözőket, de már Erdély hegyei és völgyei is tele voltak hunnal.

31. A hunok, tudomást szerezvén az Európában talált népnek sok istentelenségéről, miket ártatlanokon, vagy a magukat védeni nem tudókon követlek el, azokból a hegyek közt, a hová a nehéz mozgásu gót lovak után kis kaukázusi lovaik felrepítették, sokat elpusztítottak.

32. Megszállván és elfoglalván a Hargitát (Mons Caucasit) és annak völgyeit, megtelepedtek a régi Dáciában.

33. Balambérnak a fia volt Bendeguz, Bendeguzé Mundzsuk és Réva, kik közül Réva uralkodott.

34. Mundzsuk úrnak, az uralkodó testvérének lön a fia legnagyobb és legszentebb Atilla Urunk, a világ legdicsőségesebb királya, kinek, a szent Maros partján születettnek neve legszentebb legyen minden szentjeink között, mert ő mutatta meg Európa meghódításával és megtisztításával fajunk hivatását s az ő neve az ígéret a turáni világbirodalom megteremtésére, melyet Hadúr, a leghatalmasabb Isten ezentúl megad az ő népének is.

35. Az Ázsiába segítségért visszament Csabának, Atilla fiának, az utóda volt: Ed, az Edé: Ügek, a Ügeké Eleud s az Eleudé Álmus, ki anyjának: Emese szent asszonynak szavára követte Hunor utódait Magor utódaival, nyugatra.

36. Most az őshazában elszaporodott magyarok egyrésze is felkerekedett, hogy hazáját kiterjessze.

36a). Almus fiának, Árpádnak a neve és emléke Atilla urunk után a legszentebb az Európába költözött magyarok előtt.

36b). Árpád Apánk uj hazát teremtett, a velejött magyaroknak a Duna és Tisza völgyében, amit nekik és a Hargita aljában lakó székelyeknek, a hunok utódainak örökségül is hagyott.         

36c). A hun-székelyek 500 esztendővel hamarabb jöttek Európába, mint a magyarok s mégis Árpád érkezésekor, rhabon-bánjaik vezetése alatt még mindig Úrkánnak, az ázsiai őspogány Istennek áldoztak.

36d). A magyarok is magukkal hozták s a keresztény népek között is megtartották nemzeti isteneiket, ami még szentebbé és igazabbá pecsételte a székelyekkel való nemzeti egységüket.

37. Almus megtámadta a ruthéneket.           

38. A ruthének azonban emlékeztették a magyarokat Atilla ősük birodalmára, mire a népet nagy lelkesedés szállotta meg azt elfoglalni.

39. A mikor egyrésze a ruthéneknek segiteni is ajánlkozott s adót is fizettek a hadjáratra, Álmus fia: Árpád, felkészült és megindúlt a Kárpátok, a vereckei szoros felé, hol már várták őket az előre értesített székely testvérek.

40. Az ősmagyarok Európába való költözésükkor is, mint mindig, egy Főistent hittek.    

41. Imádták s Világmindenség Teremtőjét, Urát, Atyját, felsége, hatalma és jósága iránti szeretetből, tiszteletből, hálából.

42 De minden alkalommal más- és más megnyilvánulási képletében.

43. A harcban imádták, mint Hadúrt; az életet, áldást (termést) adó természetben mint Öregistent, Napistent, Földanyát, Holdnénénket, Égatyát, Kis- és Félisteneket, Tápiót (az erdők istenét), Vízistent és Szélkirályt.

44. Tisztelték, Nagyboldogasszonyt, a Kisasszonyokat, a Tündéreket, Boszorkányokat, Állatkirályokat, Jósló állatokat, félték a félig rossz és egészen rossz szellemeket, kiknek fejedelme Ahrimán (Ármány).

45. Az összes nagy és kis Isteneket, mint az egy, véghetetlen, örökkévaló és mindenható Istennek a különböző módon és alakban megmutatkozó erőit és törvényeit lisztelték, szerették, imádták.

46. Az első emberek, a turáni ősök, Napistent, mint a Teremtő Atya látható és érezhető szent orcáját, Földanyát, mint a szent isteni Szülőanya édes ölét, mint magát a tápláló és fenntartó Istenasszonyt imádták.

47. Napatya, Földanya imádását a hunok is, a magyarok is, az elszaporodott népek, sőt európai keresztények között is megőrizték minden elkorcsosúlt népek hatása ellenére; mert őseik szent szokástörvényeihez erős lélekkel ragaszkodtak.

48. Így aztán megőrizte Hadúr a faji erőt, a Becsület Istene, ki egybefoglalója volt minden isteni törvénynek, megőrizte a faji méltóságot s azt számokra, bennlakván lelkükben és szívük vérében, szakadatlanul mugtartotta minden körülmények közt.

49. Meghódítván Árpád apánk magyar és székely népével az Európában ellenálló népeket is, az új hazában szükséges jó és erős törvényeket hozott.

50. Ezek a törvények az ősi magyar hiten, hivatáson, erőn és becsületen alapultak.          

51. Árpád apánk, a honalapító, mint nélkülözhetetlen és pótolhatatlan életfeltételt a keresztény népek között is fenntartotta azt az ősi szent vallást, melynek Istene őket az ő ellenállhatatlan erejével ide segítette s amely erő ezután is egyedül adhatja meg az államfentartó képességet.                                  

52. A táltosok ismerték, látták az Árpádhoz hízelegve jövő s őt üdvözlő európai urak ármányát, szándékát s meglátták bennük a magyar faj örök ellenségeit.

53 Jóslásban figyelmeztették a táltosok a honszerzőt, hogy birodalma tehetetlen nyomorék lesz, közel egy évezredig, miután idegeneket engedett udvarába.

54. Rámutattak a táltosok arra az esetre, a mit már az ő életében meg mertek ezek cselekedni, hogy: fiait, mint fegyvertársak, a csatában elpusztították s német gyermeket csempésztek udvarába, Csepelszigetére. . .

55. Jósolták tehát a táltosok Árpádnak, hogy a faj hatalma már csak félszázadig tart.

56. S a haldokló Árpád kemény lélekkel végighallgatta a hossza, történelmi jóslatot, melyben csak annyi volt jó, hogy faját elpusztítani nem lehet az egész világnak sem. Jósolták tehát:

57. Árpád halála után Zsolt ellen azonnal feltámad Lajos bajor király s országára tör.

58. A fehérbőrü, sárgahaju, gyenge testalkatu gyermeket, Zsoltot, kinek magyar bátyjai, Árpád vérszerinti fiai, a csatákban hulltak el, meghódíthatónak vélik.

59. A magyar vezérek azonban megverik a németeket.

60. Még Zsolt fiának: Taksonynak uralkodása alatt is rettegésben tartják a magyarok Európát sokáig.

60a). De amikor az első esetben szerencsétlen lefolyása lesz a magyarok hadjárata, - a nemzet teste, lelke, ereje, egészsége megcsorbul. Ottó német király már magyarokat temettet el élve, ami évezredekre szóló intelem.

61. Akkor már az ő fiában: Geizában megrendűl a becsület hit, ereje megfogyatkozik s elhagyván azt a szent hitet, a melyben született, olyan Istent fogad el, aki egyenlőnek tart minden fajtát; a ki magyart és idegent, barátot és ellenséget, hőst és gyávát, önfeláldozót és önzőt, becsületest és becstelent, nemest és nemtelent, tehetségest és tehetségtelent, tisztát és mocskost egyen1ően értékel, egyformán szeret s a kinek a részére azoktól is követeli a szeretetet, a kiknek szívében nincsen szeretet, a kik csak gyűlölni tudnak s a kiknek faji természetüknél fogva gyűlölniök kell. Mint I. Ottó német császárnak, aki 955-ben az összes német törzsekkel egyességet köttet a magyarok kiirtására.

62. Geiza fia: Vaik már leteszi ősei szent magyar nevét is, Stephanus lesz, végleg leteszi ősmagyar hitét is, idegen nemzetközi hitet vesz fel, elfordúl faja leányaitól, idegen feleséget vesz, a magyar vér tisztaságát megkeveri, beengedi idegen feleségével az idegen papokat; engedi megrakni udvarát idegen urakkal; a büszke magyar hadakat, miknek soha idegen nem parancsolt, idegen vezérekre bízza; a magyar táltosokat, urakat, vezéreket, ha ragaszkodnak ősi erényeikhez, megöleti, vagy most már ő maga is élve temetteti el, s idegen hatalomtól koronát kérve és fogadva el, annak ezáltal magát és nemzetét is aláveti, zálogba teszi.

62a). Kegyetlen törvényeket hoz, melyekben megtiltja a pogány Istentiszteletet, kivágatja a berkeket, megégetteti és megsemmisítteti a nemzeti szent áldozati tárgyakat, edényeket, díszeket, táblákat, faragványokat, rovásokat, könyveket, ruhákat, fegyvereket.

62b). Megtiltja a szent énekek, imádságok mondását, éneklését, tanítását; a gyermekavatást, a kézfogót, a pogány temetést.

62c). Bűnnek nyilvánít és halállal büntet mindent, mi a magyarnak eddig szent volt.

63. A magyarság érezi természetes életének megbénításában s tízezer esztendős nagy műveltségének a korábban vagy későbben feltétlenül bekövetkező pusztulását, megbotránkozással hallja a nemzeti önérzetét mélyen sértő ama hazug tant, hogy csak idegen hiten maradhat meg Európában az a nemzet, mely honát a maga erejéből foglalta el.

64. A magyarság életösztönétől hajtatva, Koppánynak, a tar Zirindének, kinek szent neve legyen mindörökké dicső és áldott, a vezérlete alatt fellázad István ellen.

65. De az idegenek ármánya Koppányt tőrbe ejtik s a német felesége hatalma alatt álló gyenge gyermekkirály nevében a magyar vezért, szent Koppányunkat, négyfelé vágatva, az ország négy városának falára kiszegezik.

66. Aki pedig többi vitéz élve kezükbe kerül, azokat földbe ásva vallatják, hogy keresztények lesznek-e, s mind feljebb és feljebb töltik köröttük a földet, amint mondják, hogy: „soha !"

67. Mikor pedig a szájukhoz ér a föld -magyar utódainknak s ők még mindig a magyarok Istenét dicsérik, hiszik és vallják, egészen eltemetik őket élve.

68. Ezért lesz lelke mindig a magyar Földnek. Mert ott marad benne, ha fiait, leányait megölik is, a lelkük.

69. Ezért támad fel a magyar hit és magyar élet egykor.

70. A bűneit bánó királyt, nehogy Árpádfit tegyen utódjává, az idegenek orozva meg akarják gyilkolni, de nem sikerül.

71. A később Rómában szentté avatandó apostoli királynak egy szintén szentté avatandó fia van: Imre herceg, de ifjan meghalálozik, mert vérét természetellenes életmóddal elsorvasztják, nehogy a Koppány lelke feltámadjon benne s mikor ez sem használ, az idegenek az erdőben orozva megölik, mert még feleséget sem vett németet.

72. A magyarok Istene, aki nem bocsátja meg a faj elleni bűnt, szent haragjában úgy rendelte, hogy az idegenek beeresztéséért közel ezer esztendeig szenvedjen a magyar. 

73. István halála után trónért való harccal indúl a nemzet szerencsétlen, vezeklő útjára, a sok nyelvűre, sok szokásura, amilyent ez a királya kíván.

74. Gizla, István felesége, Ottó fiát, Pétert, akit ő szeret, akarja a magyar trónra ültetni.

75. Gizla a négy árpádházi örököst gyűlöli, mert magyarok és nem kell nekik az idegen hit.

75. a) Gizla ezért szembeszáll még a halála előtt észretérő s a Te vérszerződésedet megtartani akaró királlyal is, Ahrimánnak ez a női megtestesülése.

75. b) Az árpádházi örökösnek, Vazulnak, kit a király utódjául jelöl, szemét kiszúratja s fülébe ólmot öntet.

76. Így dolgoznak idegen gonoszságaik s fajtalan és falánk életmódjuk berendezésére és fenntartására, Jézus szent nevét takáróul bitorolva.

77. I. András és I. László alatt még felcsap keményen az ősmagyar szent tűz, aztán hosszú évszázadokra kilobban s hallgat a földben a magyar lélek.

78. S mikor a székely Bálványos-várban is, hol legtovább tartja magát az ősmagyar vallás, győz az új hit s az utolsó pogány Apor úr is elpusztúl, elteszi kardját és elhagyja népét Hadúr . . .

79. IV. Bélához Batu talár khán követeket küld, hogy mint testvérnépek kössenek szövetséget s ők mérhetetlen hatalmukkal megsegítik az Európában szorongó rokont, a magyart.                      

80. Az idegen szellem fegyházába zárt IV. Béla válaszul a tatár követeket a tihanyi tóba fullasztja.

81. Mire a tatárok a hűtlen, fajtagadó, fajáruló rossz testvérek országát, mint idegenek puha fészkét s a magyarok fegyházát feldúlják s a magyarokat sorsukra hagyva, visszamennek Ázsiába…

82. Azután jőnek a Hunyadyak. Nagyok. Európa fölött uralkodhatnának, ha nem kellene Európát védeniök magyar vérrel a testvér török ellen s magyar pénzt és tehetséget ölni bele a nem magyarnak való európai kulturába.

83. Keresztes hadjáratokban pusztítják a magyarság vérét, vagyonát, lelkét, erkölcsét. S közben V. László kivégezteti Hunyady Lászlót is, a törökverő fiát.

84. Ezekben a hadjáratokban mindenütt a németek a vezérek, hogy a siker gyümölcsét azonnal leszedjék. Csak ott nem, ahol az elnyomott nép javára menne. Ott Dózsa Györgyöt, bármilyen keresztes vezér is, leverik s tüzes trónon sütik meg, mert a magyar földből a magyar lelket fel akarja szabadítani.

85. Nem védhetik meg a szerencsétlen országot sem a fő papok, akik vezérei a hadaknak, sem a templomosok, sem a király idegen rokonsága.

86. Mert a magyarság nem akar harcolni rokonai ellen, idegenekért, sem IX. Gergely pápa hatalmáért, sem II. Fridrik német császár biztonságáért.

87. Ezek után is Szulejmán török szultán II. Lajost, a pusztulásra nevelt ifju magyar királyt, mint „édes fiá"-t kéri, kössenek szövetséget, mert kelet és nyugat malomkövei között a magyarság felőrlődik, elpusztul.

88. Szulejmán ígéri, hogy a török nemzet megsegíti rokonát, a magyart.   

89. II. Lajos hajlik a tőrök szövetségre, de felesége Mária, VII. Kelemen pápa, Ferdinánd német császár, a királyné bátyja s az idegen főpapok és főurak reá kényszerítik a mohácsi hadjáratra, melyben a magyarság részt sem vesz.

90. A székelységgel és erdélyi magyarsággal Zápolya erdélyi vajda is figyelő szemmel áll Szegednél.

91. A török ellen, az idegenekért, nem harcol sem a székely, sem a magyar.                     

92. Így csupán 24.000 idegen zsoldos áll szemben 300.000 tőrökkel. Szulejmán könnyezik, midőn II. Lajos ellen az ellen támadásra parancsot ad.

93. A törökök az idegen zsoldos hadat megverik, az idegenek ezért II. Lajost szederindával megfojtják s a Csele patakba dobják.

94. Mária királyné pedig idegen főpapi és főuri kedveseivel megszökik Budáról.            

95. Mária királyné, ki gyámoltalan, gyenge szláv urát éhezteti és rongyosan járatja, uszályhajókkal viszi ki a kincset az országból, mit zsarolás és pénzhamisítás útján idegen bűnsegédekkel osztozkodva, szerez.

96. Jő a Habsburg-uralom 4 évszázada, mely fölött vérkönnyeket sír a magyar.               

97. Ferdinánd, hogy elpusztíttatja Mohács után Magyarországot, trónigényt támaszt.

97a). Ferdinánd az a fejedelem, a ki 3 tanácsot kap a magyar politikára. „Megegyezni”, amit utál, „kiirtani", amit lehetetlennek mondanak s egy harmadikat, amit egy spanyol diplomata ad: összeveszíteni mindig a rokonaival, törőkkel, tatárral, amit elfogad és követ, ami beválik.

98. S bár van koronázott, magyar király, ellopatja a koronát s néhány megvesztegetett főúrral, főpappal megválasztatván, meg koronáztatja magát.

99. Ferdinánd, hogy Erdélyt is megszerezhesse, meggyilkol tatja Martinuzzi bíborost, a lángeszű erdélyi kancellárt.

100. Ferdinánd nyittatja meg az első magyarpusztító börtönt, a németújhelyit.                

101. Ferdinánd hozza az első nemzetgyilkoló osztrák hóhérokat. Ő küldi Rogendorfot, Fels Lénárdot, ő hozza Grittit, ki adót szed, katonát soroz, vérpadot állit és kivégezteti Zápolya választott magyar vérű magyar király híveit.

102. Mikor pedig az elkeseredett magyarság Grittit Medgyes várában elfogja és megöli, akkor Ferdinánd a törököt hívja, hogy csináljon rendet neki.

103. Az 1545-iki magyar országgyűlés törvényben mondja ki: „A magyar nép az évtizedes fosztogatások és zsarolások következtében oly állapotba jutott, hogy összevert és mezítelen testénél egyebe nem maradott”.

104. Ferdinánd Czerni Juon rác vezért felbérli s sereget szerveztet a magyarok ellen.

105. S mikor Czibak Imre váradi püspök Czernit tönkre veri, Ferdinánd a püspököt is kivégezteti.

106. Most a magyarok a törökkel kötnek szövetséget.

107. Szulejmán, trónján magasra emelve kardját, ezt mondja János király követének: "Urad ügyei az enyémek ... uradnak barátja és tántoríthatatlan szövetségese leszek, őt mindenki ellen segítem. Fogadom prófétánkra: Mohamedre, fogadom: szablyámra!"

108. Jőnek Bocskay, Rákóczi és Bethlen, hogy hősiségben, a magyar öncél érdekében felváltsák Hunyady Jánost, Zrínyit, Jurisicsot, Dobót, kik testvér ellen pazarolják vérüket.                  

109. A vallási harcok lobognak fel az országban most, a 16. században, melyek nem mások, mint nemzeti harcok.

110. Még a magyar vallás után való halk visszasóhajtás: a sápadt reformáció is olyan „magyar vallás" Róma és Bécs előtt, a melyet jónak látnak kiirtani.

111. A Habsburg-ház behozza Magyarországra a jezsuitákat.

112. A legvérengzőbb Habsburg-sarj jő a trónra, I. Lipót, a vadállat.

113. Uralkodását esküszegéssel kezdi, melyet a keresztre tesz. Budavárát odaadja a törököknek, szerződés és eskü ellenére. Mert tudja, a török nem marad itt s akkor az övé lesz.                             

114. Magyarország nagy része elhagyja a katholikus vallást és protestáns lesz.                 

115. Az állatian vad Lipót, kancellárjának, Kollonics érseknek, a jelszavát teszi magáévá: „Magyarországot előbb koldussá, aztán rabbá, végül katholikussá kell tenni".                     

116. Maguk a főurak felkelést szerveznek. De elárulják őket s Wesselényi Ferenc nádor híveit: Nádasdy Ferenc országbírót, Zrínyi Péter horvát bánt, Frangepán Ferencet és Tatlenbach Erazmus stájer grófot Lipót lefejezteti. A Zrínyi fiát pedig börtönben pusztíttatja el.              

117. De ez csak a kezdet. Ellepik Magyarországot a hóhérok. Mint a vadállatok, úgy dühöngenek itt.

118. Cobb Farkas csak Kassa piacán egyszerre hatvankét magyart végeztet ki. Huszonkettőt karóba húzat, a többit felnégyelteti, felakasztatja, kilencet lefejeztet. Hóhérkiállítást rendez a kivégzési nemekből. Árvaváralján naponta százakat végeztet ki. Az egész felvidéken „Istenítéleteket" tart a császár nevében. A kínzások, kivégzések folyton tartanak. Cobb a címerébe is berajzoltatja s a császár a címert szentesíti: akasztás, kerékbetörés, lefejezés, karóba húzás, megfojtás, felnégyelés, szemkiszúrás, nyelvkivágás, eleven égetés stb. Aki pedig csak el is szörnyed ezeken, azoknak vesszőzés és kaloda jár.

118. a) Meztelen magyar úrinőket vesszőztet.

119. Cobb részt kap az áldozatok vagyonából is és a végért legfelsőbb kitüntetéseket.

120. Ismét jő a török s ismét vérét ontja a magyar - vére ontójáért, a Habsburg-családért.           

121. S megveretvén a magyarok által a törököt, Lipót bekebelezi Magyarországot, mint „felszabadított" és „meghódított" országot, követeli az 1505. évi törvénynek, mely idegent kizár a magyar uralkodói székből, az eltörlését.

122. Isszonyuan kifosztják az országot. Betelik a koldussá tevés. A nép füvet, parajt, kiöntött ürgét, kutya- és macskahúst eszik, mert mindent a dologtalan osztrákoknak visznek el az országból. Mindenfelé az éhenhalt magyarok hullái fetrengenek ...

123. Lipót, az örökös római szent király, a jajt most egy másik vérszomjas vadállattal akarja elnyomni. Caraffát küldi Magyarországra, az eperjesi hóhért.

124. Ez számbaveszi a vagyonokat s akinek legtöbb birtoka van, azok ellen vádat kohol, hogy Thököly Imrével, a szabadsághőssel, s Zrínyi Ilonával, a nagy magyar honleánnyal, áll összeköttetésben. Elfogatja és kegyetlenül kivégezteti őket.

125. Eperjesen a szállása előtt állíttatja fel a vérpadot, mely körül, 30 zöldruhás hóhér és pribék dolgozik.

126. 1687. március 6-án először 4 előkelő eperjesi polgárt fejeztet le, levágatván előbb a jobbkezüket. Azután ismét 6, majd 2 előkelő városi tisztviselőt gyilkoltat le ily módon. A kivégzettek vagyonát pedig elkobozza.

127. Ezt a gonosztevőt a császár: „Nekem és Házamnak" tett szolgálataiért tábornaggyá és titkos tanácsosává nevezi.

128. Következnek az álarcos zsarnokok.

129. II. Rákóczi Ferencet, a legnagyobb szabadsághőst, már gyermekkorában Ausztriába viszik s ott jézsuiták nevelik, akik még azt is eltitkolják elölte, hogy magyar nyelv is van a világon s nevelését Kollonics vezeti, mint Mátyás királyét Podiebrád, aki csehet akar nevelni Hunyady fiából.

130. Ahogy nem sikerül az egyik, úgy nem sikerül a másik, mert a vérben, a lélekben él az örök ősemlékezés.

131. Rákóczi magyarul sem tud s mégis megérti nemzete szavát. Ez elég, hogy elfogják a császári vérebek.

132. De az Isten visszavezeti népe közé, kibontja zászlaját: „Istenért, szabadságért!" Felzeng a tárogató, megzendül a rézdob s harsog szerte a hazában: „Zsarnok Habsburg nem királyunk! Eb ura fakó!"

133. Az ónodi országgyűlés a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvánítja. Megindul a csodálatos és dicsőséges szabadságharc.

134. Olyan hős vezérek támadnak, amilyeneket csak a magyar faj tud teremteni: Bercsényi, Bezerédy, Vak Bottyán s még Ocskay is.

135. Éhezik, fázik, rongyoskodik a szegény kuruc katona, de labanc nem lesz!

136. Sokáig foly a dicsőséges harc, mindenütt siker, mindenütt diadal.    

137. És mégis Majthénynál lebukik a zászló. Egy elfajzott magyar, Károlyi, leteszi a fegyvert.

138. A vérebek ismét ellepik az országot. Foly a vértanuvér, megtelnek az osztrák börtönök. S a kivégzettek és elmenekültek vagyona gazdagítja a császárt, a hóhérokat, az árulókat, a folyton özönlő idegeneket.

139. Az osztrák Salm generális megkapja a trencséni uradalmakat, Trautson Regőcöt, Rindsmaul grófnő (nyilvánvaló, hogy miért) a babocsai uradalmat, Samberg gróf Szerencset, Schickingen Ónodot, Altenburg Ottó báró kap egy nagy Rákóczi-uradalmat, Stahrenberg Hatvant és Nagyoroszfalut, Schönborg Munkácsot és Szentmiklóst, L'Huillier (osztrák tábornok) a csetneki és borsodi uradalmakat kapják. Károlyi és Pálffy grófok is kapnak a „jó békéért" eleget. 1 millió 200.000 hold birtokát rabolják el Rákóczinak.

140. Rákóczi bújdosni megy hű társaival, köztük a költői lelkű székellyel, Mikes Kelemennel s a mi örök, jó testvérünk, a török ad neki menedéket élete végéig.

141. III. Károly a Habsburg-ház „Hausgesetz"-ét, házitörvényét, megteszi lakája révén „Pragmatica sanctio"-nak s, a magyarság nyakába varrja a képmútató és idegen erkölcsű Mária Teréziát.

142. Hét ellenség veszi körül a szerelmes asszonyt. Ekkor trónja elé hívja a magyar urakat, kikkel viszonyt folytat, gyermekeit karjára veszi, sírni kezd, megcsípi combjukat, azok is sírni kezdenek s ekkor a lágyszívű magyarok kardot rántanak s megszabaditják minden ellenségétől az idegen asszonyt.

143. A hála? A székelyek tömeges legyilkoltatása a csik-megyei Madéfalván 1764-ben, Bukow osztrák generális ágyuival, amelyben a Háromszékről és Csíkból összegyűlt székelyeket éjjel ágyuval körülveszik s az alvókat halomra lövik. Az ott nyugvó halottak számát a történet 184-re teszi.

144. Fia, II. József, pedig eltörüli Magyarországon a magyar nyelvet és a németet teszi hivatalos nyelvvé, mert „a magyar nem fejlett".

145. II. Józsefnek még annyi magyarság is sok, amennyi Mátyásnak volt. Eltiltja a róla szóló regéket.

146. Az országot bekebelezi Ausztriába s 10 kerületre osztja.

147. A Habsburg-elvet: Divide et impera! (Oszd meg és uralkodj rajluk!) ő is betartja. Összevesziti a parasztot az úrral. Kitör Erdélyben a Hóra-Kloska-Krisán-lázadás.        

148. Az oláh paraszt a magyar urat öli, karóba húzza, kettéfűrészeli, nyársba húzza; tömegeket gyilkolnak. Tengerré árad Erdélyben a magyar vér . . .

149. II. Lipótnak szüksége van a magyarra. A koronát Bécsből Budára küldi. Nagy az öröm. Diadalkapukat emelnek. De nem Lipótnak, mert a nagyváradi kapura ezt írják: „Kíván ország ősi nagy Atillát". Felsóhajt a magyar lélek a Föld alól. Aztán ismét elhallgat.       

150. A II. József erőszakosságai alatt felélénkülő nemzeti ellentállás szelleme ismét elalszik.

151. I. Ferenc ül a trónra. Párisban forradalom lángja ég. A pozsonyi országgyűlésen magyar megnyitó beszédet olvas fel Ferenc, mert elveszti a német iránt s csak a kis Ausztria marad. Az is inog. Jő Napoleon, kiáltványt intéz a magyarokhoz is, szakadjanak el a Habsburgoktól, visszanyerik függetlenségüket.

152. A porhintés, a mézes madzag ismét a Habsburgok javára válik. A magyarok ismét megmentik őket: harmadszor. Nem kell nekik Napoleon segítsége.

153. A hála most is az elnyomatás és a vérpad.

154. A francia szabad szellem hatásának az elnyomásra lefejezteti Martinovicsot és hét társát, a budai Vérmezőn, mert ismét egyet lélekzett a nemzet.

155. A hosszu századok szenvedései valahára végüket járják. Felragyog az égbolt. Jő a nagy magyar szentünk: Kossuth Lajos.

156. A Kamarilla, melynek a hülye Ferenc a feje, még az osztrák nép haragját is az uralkodóra zúdítja. Inog a trón. A Kossuth ékesszólása menti meg, lecsendesítvén a bécsi népet.

157. Ferenc Kossuth kezét szorongatja, „örök hálát" ígér, a mely abból áll, hogy a fia, I. Ferenc József, Kossuthot „in effigie" felakasztatja.

158. A katholikus vallást már csak a Habsburg-ház képviseli. A pogány magyarságot a reformátusság.

159. 1848. március 15-én Petőfi, miután előbb Tompa, Arany, Vörösmarty a nemzet lelkét megszólaltatják, szabaddá teszi a gondolatot.

160. Kossuth, Batthyány és más magyarok, kikbe a megölhetetlen magyar lélek visszaszállott, szabaddá teszik a nemzetet, a körülményekhez képest, egytől: a Habsburg-háztól szabaddá.

161. Ez a Habsburg-ház fellázítja az évszázadokon át, a nagy vérvesztések idején letelepülő nemzetiségeket s mikor Kossuth és társai ezek ellen honvédséget szerveznek, leveti a Kamarilla az álarcát, s letaszítva a trónról V. Ferdinándot, a vérszomjas ifjut: Ferenc Józsefet emeli oda, kinek anyja, Zsófia, ez az emberevő szörnyeteg, a kamarilla feje, ez a bíborban születő gonosztevők vezére.

162. Első ténye, hogy Batthyány Lajos miniszterelnököt kivégezteti, Batthyánynak csak annyi a büne, hogy asszony - Zsófia - jelenlétében hivatalos ügyben vonakodik az uralkodóval tárgyalni. S mikor kezdik összefogdosni a függetlenségüket kívánó magyarokat és Batthyányt is elfogják s még az osztrák vérbíróság is csak három hónapra ítéli, Zsófia megsemmisítteti az ítéletet s kötéláltali halálra ítéli Magyarország miniszterelnökét!

163. Batthyány a börtönben átszúrja saját torkát s így golyóval végzik ki.

164. Kossuth javaslatára 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban kimondják a Habsburg-ház trónvesztését.

165. Zsófia csábjával és hatalmával küldi rá Magyarországra a horvát Jellasicsot, az oláh Jankut, az osztrák Wíndischgraetzet, Schlicket és Haynaut, a vérszomjas vadállatokat.                     

166. Ferenc József nem Habsburg-vér, mert apja Wása Gusztáv, a Zsófia szerelmese. De a kamarilla Habsburg.

167. Ez vezeti a harcot Magyarország ellen. S mikor a magyar honvédek félistenekként gázolnak át minden áruló nemzetiségen s az osztrák ármádián és mikor Nagysarlónál tönkreverik a gőgös osztrák sereget, Schwarzenberg elveszettnek hiszi Bécset, mert Welden már nem tudja győzelmes előnyomulásában feltartóztatni Görgeyt, a magyar hadak fővezérét. Bem, Klapka, Asbóth, Perezel, Lenkey, Gúyon, Beniczky, Földváry, Kmety, Dembinszky, Vetter és végeszakadatlan sora a hős hadvezéreknek vezetik diadalról diadalra, örökdicsőségre a magyarok oroszlánseregeit.

168. Ferenc József az oroszhoz fordul segélyért. Személyesen megy Varsóba, ahol találkozik I. Miklós orosz cárral.

169 Alázatosan könyörög segélyért, a mit a cár egyezményben biztosit, melynek egyik pontja az, hogy a magyarok legyőzetésük esetén is megkapják függetlenségüket.          

170. Ferenc József mindent aláír s 172.000 orosszal és 568 8gyuval küldi a cár Paskievitset Magyarországra.

17I. Görgey ennek is ellenáll, de aztán elhagyja nemzetét s Világosnál 1849. augusztus 13-án leteszi a fegyvert.

172. Paskievits kérő levelet ir a cárnak, eszközölje ki, hogy a fogoly hadvezéreken, kik hősök és nemesek s akiknek a már kardjukat is visszaadta, az osztrákok ne állhassanak bosszut.

173. A cár a cárevicset, a későbbi II. Sándort, küldi Bécsbe levéllel, melyre meg is viszi atyjának, Schönbrunnból, Ferenc József válaszát, hogy a honvédek általános bűnbocsánatot nyernek, a volt osztrák tisztek pedig igen enyhe büntetést kapnak.

174. Az „igen enyhe" büntetés a következő: Damjanics János, Nagy Sándor, Kiss Ernő, Dessewffy Arisztid, Aulich Lajos, Gróf Vécsey Károly, Gróf Leiningen Károly, Pöltenberg Ernő, Lázár Vilmos, Török Ignác, Knezics Károly, Lahner György és Schweidel József magyar tábornokokat részint golyó-, részint kötél általi halálra ítélik s Aradon 1849. október 6-án kivégzik.            

175. De kivégzik gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt, Báró Perényi Zsigmondot, a főrendiház elnökéi, felakasztják Csányi László kormánybiztost, s in effigie Gróf Guyon Rikárd tábornokot, a branyiszkói hőst is.

176. Külföldre menekül Kossuth Lajos, István főherceg, az utolsó nádor, Czetz tábornok, a csatában esik el Petőfi Sándor, menekül Bem, az erdélyi oroszlán, Mészáros Lázár, az első hadügyminiszter, Gróf Batthyány Kázmér, Klapka tábornok. Asbóth Lajos, a hős, 8 évet tölt az aradi börtönben; menekül Szemere Bertalan s Orsovánál Mészárossal elrejtik a koronát, Perezel tábornok, Horváth Mihály püspök és történetíró. Gáspár tábornok bitó helyett kegyelemből börtönt kap, Lenkey tábornok megőrül, Beniczky tábornok 20 évet kap, miből 8-at kitölt; menekül a vörössapkások vezére: Földváry Károly, Kmety tábornok, Budavár meghódítója, ki később a szultán seregében 50.000 oroszt ver tönkre; gróf Dembinszky, az ünnepelt hős, Velter, a honvédség főparancsnoka, ki veszélyes betegségbe esik, menekülnek, leginkább török földre.        

177. Megtelnek Josefstadt, Kufstein, Bécsujhely és a pesti Neugebáud börtönei szenvedő magyarokkal, férfiakkal, nőkkel, öregekkel, sőt gyermekekkel is.

178. Fosztogatják az országot az osztrákok. Gróf Károlyi Istvánt, ki egymaga huszárezredet állított s 20 mázsa ezüstöt adott a haza oltárára, nemcsak bebörtönözik, hanem félmillió arany forintot is fizettetnek vele.

179. Így sarcolják meg a magyar nőket is mérhetetlen áldozataikért, mellyel ékszereiket is a haza oltárára rakták. Mint a sáska ugy esnek neki az országnak a Bachok.          

180. Miklós cár, mikor hallja ezeket a gonoszságokat, olyan diplomáciai jegyzéket küld Ferenc Józsefnek, hogy azt akkor, ha egy Habsburg-alattvaló csak említi is, felségárulást követ el. Paskievitsnek pedig azt írja az osztrákokról, hogy: gyávák és bitangok!"

181. És ezek után is kell a Habsburg-ház Magyarországnak, mert a jobbára idegenvérű főurak, főpapok velük együtt védik óriási birtokaikat, kormányzó hatalmukat s díszes méltóságaikat, pénzes zsákjaikat, új eszméktől, régi igazságoktól.

182. Hanem az őslélek sűrű-egymásutánban kezd jelenkezei a sűrű csapások súlya alatt.

183. Még egy nagy vérlecsapoló világháboruba is beleviszik 1914-ben a nemzetet, a német világhatalmi törekvésekért, Mitró-páért, s ősi, hősi erényeit a pénzért mindenható magyarországi idegen sajtó négy éven át erre a célra gyümölcsözteti, a németek javára.       

184. A világhatalmak a németek, osztrákok elől elzárják a világot. Minden magyar férfiu a harctéren van, a honnlevő gyászruhás asszonyok, leányok, öregek és gyermekek művelik a földen s három ország hadseregét és népét látják el élelemmel. Azokat is, kik azt hirdetik, hogy tőlük tanúlta a magyar a szántást-vetést s hogy dologtalan, henye nép a magyar.

185. S mikor két millió emberét veszíti Magyarország és kezd eszméletre ébredni: az uszító bűnösök, a háborut otthon vagyonszerzésre használó frontmögöttiek, hogy a hazajövő keserű, megmaradt magyaroktól kilátásban lévő bosszut elkerüljék, ők maguk állanak az öntudatra ébredt nemzet élére és sajtójukkal forradalomba viszik a keserű magyarságot. 

186. A megtorlástól való megmenekülés azonban azt kívánja, hogy fegyver mégse legyen a magyar nép kezében. Letetetik, elhányatják, felbontva a hadirendet a harctéren. 

187. És a körül olálkodó, mindig megvert ellenség s a belső, hűtlen mindig kitartott, védett és becézett s magyarul még 1000 év alatt is meg nem tanuló, áruló nemzetiségek, a svábok, rácok, oláhok, tótok, az ellenséghez csatlakoznak. Mindenki elhagyja a szerencsétlen magyart.

188. Magyarország, mielőtt feltámadna, eljut leggyalázatosabb megaláztatásához és végromlásához.

189. A háboruelőtti 63 vármegyéből 13 marad, annyi, mint ahányan az aradi vértanuk vannak.

190. De IV. Károly már nem tart meztelen bált, mint Ferenc József, mikor az aradi vértanukat kivégzik, hanem fut, otthagyva még kedves Ausztriáját s, nemcsak azt a Magyarországot, ahol 2 évi uralkodásából 10 napot tölt s ahonnét a koronázás napján is már kora délután elutazik.

191. Az Ausztria alól nagy örömmel felszabaduld Magyar országnak új megismerésre kell ébrednie ismét.

192. A magyar földre és erőre nemcsak a német világhatalmi törekvésnek van igénye, hanem a Nemzetköziségnek is.

193. Felfegyverzik hamarosan a munkásságot s a népnek tetszetős és - eszményileg tekintve - helyes eszme jelszava alatt „Kommunizmus és proletárdiktatúra" címen kegyellen, vérszomjas magyarellenes uralmat csinálnak.

194. A református papok és hitvallók gályarabságait, az eperjesi vértörvényszékét, az aradi vársáncot meghaladó kegyetlenségü borzalmak színhelyei lesznek az országház pincéje, a Batthyány-palota pincéje, a Duna mélye és a magyar faluk akácfái, hol hosszú sorokban függenek a földművesek felakasztva.

195. A legvadállatiasabb kínzásokra viszik „gajdeszbe" a magyarok legjobbjait s végzik ki őket tömegesen a zsidó Szamuelly és hóhérai, a szintén zsidó Kun Béla proletárdiktatúrája alatt.

196. És nem is a gyári munkásnépért, amint el szeretnék hitetni. Mert a népet, a jó magyar népet szintén pusztítják, de azt még alávalóbb módon.

197. Azon a címen, hogy az ország területét vissza akarják szerezni, tömegesen áldozzák fel őket, belehajtva a Tiszába, ameddig már az oláhok eljőnek.

198. S mikor külső erővel s a magyar nép kiéheztető ellen állásával ez a nemzetgyilkolási szándék is sikertelen marad, új baj jő.

199. A vörös uralomtól megriadt nemzet ismét az idegen papok, az idegen főurak után fut, jobban, mint valaha. Habsburg vallás támad.

200. Egyik puccs a másikat éri, mellyel az elfutott. királyt vissza akarják hozni.               

201. Egy ízben fegyverrel jő IV. Károly, a régi nemzetpusztitó idegen asszonyokhoz méltó Zita királynénak a kényszerére s Budaörsnél lövetnek a Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök erejével és eszével az országot talpra állító magyar ifjuságra, magyar katonákra.

202. Az idegen pénzen élő sajtó tovább rontja a nemzetet.. Napról-napra mind inkább beviszik minden titkos és nyílt szervezetbe, hivatalba, iskolába, műhelybe, sőt ki a mezőre is a Habsburg-imádatot, vagy legalább a türelmet, a hamis hitet.

203. S mikor Anglia és Franciaország nyíltan egymás ellen fordúlnak s Anglia és Olaszország amerikai segítséggel felszabadítják Németországot, a kisantanttal s annak is csak szláv tagjaival maradt Franciaország alul marad, szent népszövetséget kötnek s visszaállítják a Habsburg-uralmat, elvevén Szerbiától Horvát országot.

204. A végleg megerősödött vörös Oroszország tovább folytatja Európa aláaknázását s 1933-ban roppant erővel csap rá a föld mélyén forrongó, gazdaságilag, iparilag teljesen tönkrement Európára.

205. A harcok és az ideiglenes békés állapotok, az európai államokban erőlködő bolsevista kisérletezések, a római egyháznak, sőt az egész kereszténységnek az új vallási eszmékkel való küzdelmei s Róma hatalmának minden államból való kiszorítása, felváltva öt esztendeig tartanak.

206. Ekkor emelkedik fel, 1938-óan Ázsia és Európa napja: Japánország s hihetetlen felkészültségével és mérhetetlen erejével egyszerre két útra indul: a tengerre és a szárazföldre.

207. A teknikai kulturájával s ipari hittermelésével, képzelt értékű pénztömegeivel csődbe jutott, tehetetlen Amerika elveszíti tengeri uralmát, illetve csak postai szolgálatra zsugorítja azt Japán.

208. A többi tengeri hatalmat szintén ilyen szenvedőleges állapotra szorítja vissza.

209. De ő maga sem kereskedik, hajóhada csupán őrszemszolgálatot teljesít s a postai szolgálatot védi.

210. Japán elve, hogy mindenki a maga földjén éljen meg, más földrészek népeit ne uralja és ne fossza ki, ellenben, ahol valahol a világon éhínség van, oda a bőtermésü földek fölöslegéből vigyenek ingyen élelmet - érvényesül, mert fegyverei, hajóhada hatalmán kívül a világ erkölcsi ereje is támogatja őt.

211. Szárazföldön Mandzsurián át egyik hadseregével s a kínaiakkal és mongolokkal, Keletszibérián át, a jakutokkal egyesülve, a másikkal: a Bajkál-tóhoz megy s bekeríti a Csecsentz-köztársaságot.

212. Most az északi sereg a Szibériai Köztársaság keleti szélén, a Turguzka folyó mellett északra megy s Komiba érve, találkozik a déli hadsereggel, amely Kirgízián, Kurdisztánon át tatár-, votják-, mordvin-, cseremisz-, csuvasz-földre ér.

213. Innen a déli sereg a Fekete- és Káspi-tenger között Törökországba megy s a török seregekkel egyesülve, átkel a Balkánra.

214. Ezalatt az északi sereg egyesül a Pétervárból szembemenő finnekkel és észtekkel a Tisza alsó folyásánál, Atilla Urunk sírjánál s elvágják Európát a vörös Oroszországtól, megszabadítják a vörös uralomtól.

215. Nyugat-Európa, de különösen a magyarság, melyet turáni hite és kapcsolata tengerbeli őrtoronyként tartott az európai forgatagban, őrömmel és lelkesedéssel fogadják testvéreiket.

216. Az egyesült turáni hadak elpusztítják az európai kulturából azt, ami embertelen, önző és természetellenes, istentelen. Életrehozzák, ami emberi, önzetlen és természetes, isteni.

217. S az isteni örökérvényű elvek keretén belül teljes szabadságot adnak minden fajnak, hogy emberi szép életet éljen s a Földet olyan boldog faji államokra ossza, amit csak kettő köt össze, a közös emberi és isteni örömök s a közös emberi és isteni szenvedések. 

218. (Itt a Szent Istvántól 1938-ig való jóslat, az igazi magyar történelem leírása, melyet az események igazoltak, befejeződött.) Árpád fejedelem mély fájdalommal, de teljes hittel s a végén a legteljesebb elégtétellel és megnyugvással hallgatta végig a főtáltos hosszu, több ízben folytatott pótlását, aztán meghajtotta fejét az Isten büntetése előtt, pokoli fájdalom öldöste lelkét, pillanatnyi, de ezredéves szenvedést okozó gyarlóságáért, az idegenek beengedéséért.       

219. Aztán felemelte azt s végtelen boldog szívvel hálát adott mindama Isteneknek, ik az örök mindenható egy Isten nevében a magyar faj sorsát kormányozzák, edzik és megáldják, s szívében mennyei boldogsággal, ajkán a hit és áldás hirdetésével - meghalt. Vele meghalt, 1000 esztendőre, nemzete is.