Képességek és elvárások az íjászat történetéből

NBDA31  2010.01.25. 21:33

 

 A jelen a múltat a jövővel összekötő pillanat, három nővér, akiket nem lehet elválasztani egymástól, így van ez az íjászat esetében is. Mai reneszánsza csupán egyetlen fejezet sok ezer éves történetében. Éppen ezért mi, mai íjászok, alázattal kell megközelítsük mind fegyverünket, mind az egykori íjászok emlékét. Az ő példájukat kell követnünk, mind az íjásztudományban, mind emberi tartásban. A következő szemelvény arra szolgál, hogy összehasonlítsuk tudásunkat olyan múltbéli íjászokkal, akiknek élete sokszor kizárólag fegyverforgatási képességeiken múlt.

 

 

Csoportosítás - 69 méterről, 1 méteres célba, ez a pontlövés próba, a célzóképességet teszi próbára.

Magasság ill. erősség - a táv felénél 2,5 méter magasan egy kötél van kifeszítve, ez alatt kell ellőni, a cél ugyanaz, ebben a próbában az íj és az íjász ereje vizsgázik.

Gyorsaság- 3 vesszővel, az első becsapódik, a második a levegőben, a harmadik éppen elhagyja az íjat.

Ez az íjász próba gyalog történt, valószínűleg a katonai kiképzés része, esetleg valamiféle vizsga lehetett. Nem tudjuk, hogy a három próba egyenként vagy egyszerre történt-e. Természetesen egyszerre is elvégezhető, de akkor sokkal nehezebb.

A mamelukok vagy mamlukok az arab világban rabszolgából kiképzett katonák voltak. Az első, aki mameluk hadsereget állított fel, Almutasszim (833-842) kalifa volt, a XIII. században. Nadsem Eddig egyiptomi szultán a mongoloktól 12000, Turánból és a Kaukázusból származó, harciasságáról híres rabszolgát vásárolt, akikből félelmetes hadsereget szervezett. Ez a hadsereg azonban gazdái számára is félelmetes volt, hiszen 1250-ben megdöntötték a sah hatalmát és saját soraikból választottak uralkodót. A mameluk uralom a török hódoltság alatt is megőrizte fontosságát, a névleges török helytartó helyett az igazi hatalom a mamelukok kezében volt. Végül Napóleon végzett a mameluk Egyiptommal, viszont egy szakasz mamelukot magával vitt Franciaországba, hogy személyes testőrségében szolgáljanak. Igazi katonai arisztokrácia gyanánt a katonai kiképzés életük fontos része volt, harcmodorukra a könnyűlovasság használata volt jellemző, a XII században harcművészetüket valószínűleg két fő irány határozta meg: a közép ázsiai lovas nomád és az arab hagyományok, később ezek kiegészültek az oszmán befolyással is. Íjuk könnyű, tipikusan lovas reflexíj volt.

 

                        

 

 

Terület-lövés - rajzolj a földre egy kört, menj tőle 55 m-re. Lődd a nyilakat a körbe, majd menj közelebb 11 méterrel, ismételd ezt addig amíg 11 méterre vagy a körtől (a kör nagysága ismeretlen).

Gyűrű-lövés - szúrj ferdén a földbe egy botot, majd köss rá hajszállal egy gyűrűt, erre újabb hajszállal egy darab ólmot, hogy a gyűrűt ne mozgassa a szél. 13,5 méterről lőj át a gyűrűn.

Lovas imitáció - az íj lőtávjára szúrj be egy karót, ami olyan magas, mint egy lovas, ennek tetejére tégy egy 20 cm átmérőjű célt, majd 20 cm–el lejjebb egy másikat ami 60 cm, a nagyobbik jelképezi a lovas testét, a kisebbik a fejét. Előbb a nagyobbra lőj 5 nyilat, majd ha ez mind talál, a kisebbre is.

Ellentétes célok - tégy 4 célt magad köré, előre, hátra, balra és jobbra, 4 nyíllal lőj rájuk, úgy, hogy a lábaid ne, csak a derekad forduljon.

Mozgó cél - tégy egy harci szekér elejére egy nagy bőrt kitömve, ez lesz a elejtendő vad , a végére pedig egy kisebbet, ez lesz a kutyád ami a vadat kergeti, lökd le a szekeret egy domboldalon és lőj a nagyobbik bőrre, ha eltalálod sikeresen vadásztál, ha a kisebbiket, akkor elvesztettél egy kutyát.

                          

 

A muszlim világban az íjászat vallási kötelesség volt, amit Mohamed próféta hagyományozott híveire amikor a Korán, VIII/62-es surájában a quwwah (erő) kifejezést íjászatként értelmezte. A prófétának három íja is volt, és minden fegyver közül ezeket becsülte a legtöbbre. Az arabok szerint az íjászat tudományát Ádám, az első ember kapta Gábriel arkangyaltól, és azóta az arab íjászat megszakítatlanul létezik. Az eredeti arab íjak valószínűleg pálma vagy akácfából készültek, előfordultak laminált kivitelezésűek is, a gazdagabbaknak behozott bambuszból készült íjai voltak, ilyen a képen látható íj is, ez Mohamed Próféta tulajdona volt. Perzsia meghódítása után terjedtek el az összetett reflexíjak. Később ezek használata általánossá vált, és az arabok megtanulták lóhátról is használni.

 

 

A kontinensnyi birodalom íjászatát lehetetlen néhány szóban összefoglalni, hiszen ez több ezer évet és négyzetkilométert ölel fel. Azonban megjegyzendő, hogy Kínában az első íjász katonák gyalogosok voltak, még a hadakozó királyságok korában. A lovasíjászatot a támadó nomád népektől vették át, és használták komoly sikerekkel. Általában a kínaiakról el lehet mondani, hogy minden új és hasznos dolgot átvettek és beépítettek saját műveltségükbe, így az íjászatot is. Az átvet eredményeket továbbfejlesztették és tökéletesítették így az íjaszatnak is komoly irodalma és gyakorlata alakult ki. Az íjászok a császari hadsereg egyik legfontosabb részét képezték, egészen a XIX sz.-ig, a katonai és tiszti vizsgák elképzelhetetlenek voltak íjászat nélkül.

 

                                                   

 

Tang dinasztia (i.sz. 618-907)- általános követelmények, ill. lovasság és gyalogság számára:

Általános - válasz ki egy halmot célpontnak, oszd fel 3 részre és távolodj el 105 pace-re (168 m). Az íj erőssége legyen 76 kg, a nyíl 25 gramm. 30 nyílból egy sem szabad mellémenjen. Ha mindegyik a középsőben van, akkor első osztályú lövész, ha a másodikba, akkor másodosztályú, ha ezen kívül, akkor megbukott.

Lovasság - tudnia kell lőni teljes galoppban. A cél egy 15x9 cm-es szarvasbőr. A távolság 105 pace (168 m), a húzóerő 42 kg. Ha mindegyik belemegy első osztályú, ha nem mind, másodosztályú, ha egy se megbukott (logikusnak tűnik a feltételezés, hogy a távolság a vizsgapálya kiindulópontjára vonatkozik, ahonnan a vizsgázó indul).

Gyalogság - a cél egy rongybábú, aki mindegyik nyíllal eltalálja, első osztályú. Aki eltalálja, de rossz a tehnikája, vagy aki nem találja el, megbukott. (a távolság valószínűleg itt is 105 pace, a rongybábú pedig ember nagyságú)

Wang Ju íjász tankönyv (Tang dinasztia)

Kezdd 3 méteren, mikor az összes nyíl belemegy menj hátrább és ismételd, ameddig 100 pace-ről mind bemegy. (a módszer érdekessége, hogy a pontosság javítására, a céltól való távolodást választja, illetve a 100 pace-t (kb. 150 m) tartja egy íjász általános lőtávjának)

Khitan dinasztia (XI. Sz.)

Zelu Bulu három mezei nyulat lőtt három nyíllal, ezért a császár kiválónak nevezte.

A Jin történetéből (Mongol dinasztia)

Két vonalat alakítanak ki fűzfaágból egy sportpályán. Az íjászok, rangjuk szerint, kiválasztják a saját águkat és egy ronggyal megjelölik, majd lehúzzák a kérgét , a föld közelében, hogy a fehér fa kilátszódjon. Egy vágtató lovas vezeti a csapatot, akik megpróbálják ellőni az ágat egy tollatlan, vízszintes egyélű nyíllal. Az nyer, aki teljes vágtában elvágja nyilával az ágat és felszedi a levágott darabot. A második, aki levágja, de nem tudja felszedni. Aki eltalálta, de nem vágta el, vagy akinek egyik sem sikerült, veszít.

Song Dinasztia (i.sz. 960-1279) - falusi helyőrségek íjászata

Közelre - 1 méter magas cölöpöt 40 pace-re (64 m), minden lövéssel el kell találni (a cölöpöt 10x10x100 cm –nek tekintjük)

Körlövés - 3 szalma cél, más-más színre festve, az ellenség képével. Azt kell eltalálni , amelyiket a parancsnok megjelöli egy vörös zászlóval.

 

 

A mongol történelem szorosan összefügg az íjászat történetével, Mongóliából a kőkorszak óta ismertek nyílhegy leletek, és íjászokat ábrázoló sziklarajzok. Az íjászat kezdetekben nyílván elsősorban vadászatra szolgált, de minden bizonnyal hamar felfedezték hadászati jelentőségét is, egyesítve a lovaglással pedig, világot lebíró erővé vált. A mongolok többféle íjat használtak, de az igazi lovasíj kisméretű, kompozit reflexíj volt.

 

                        

 

A mandzsu uralom idején azonban az íjászat tiltott dolog volt, annyira, hogy az eredeti mongol íj el is tűnt, a tiltás utáni íjak már a mandzsu íjak másolatai voltak.

 

                                              

 

Kezdetben a mongolok természeti tárgyakra lőttek, bokrokra, fákra, birkakoponyákra stb., később kialakultak a mesterséges célpontok is, mint a nyers birkabőr, vagy összecsomózott bőrszalagok. A hadi és vadászalkalmazással szemben a céllövés mindig tompa nyilakkal történt.

Az íjásztudományt mindig nagyra tartották, a feudalizmus korában a kánok személyes testőrségűket a hármas verseny (íjászat, birkózás és lovaglás) győztesei közül választották ki.

Szerencsére néhány különleges eredményt régészeti leletek is megörökítettek:

- a Nerchinksben talált sztélé felirata, 1226 körül, - mikor Dzsingisz Kán Sartaul meghódítása után, ünnepséget tartott a mongol nemeseknek, Esungge 335 ölről (536 m) találta el a célt

- Injinashi művében, a Khökh Sudar-ban, egy másik esetet ismertet 1194-ből, mikor öt íjász 500 méterről talált háromszor a célba.

- a Kék szútra elbeszél egy esetet mikor a merkitek vezetője így szólt a bevonuló mongol csapatokhoz - Még ha az Ég szülöttei vagytok is, semmit sem tudunk harci tudásotokról, ezért próbára tesszük tudományotokat, ha valamelyikőtök eltalál egy kis piros zászlót 100 numról (150 m), akkor szövetségesetek leszünk, ha nem, ellenségeitek. Erre a mongol vezetők kacagni kezdtek, hogy olyasmit kér, ami a harcosok közönséges gyakorlatai közé tartozik, és miután egy íjász teljesítette a kérést, egy másik, hogy bemutassa képességeit, nyakon lőtt egy magasan repülő gácsért.

Ezekkel a történelmi, de minden jel szerint, már akkor is kiemelkedő eredményekkel szemben a lentebb következő elvárások mindennapiak, és minden falusi versenyen megtekinthetőek ma is.

 

Uryankhai íjászat - 2.5 méteres egyszerű, 50-60 fontos, longbow, amivel 10 cm-es labdákra lőnek (ált. nyolcra), ezeket eredetileg kantárokból bogozták, ma bőrt használnak A pálya 40 méterre lévő, egymástól 2 méterre felépítet, 5 cm magas földhányásból áll, a labdákat úgy kell innen kiütni, hogy a nyíl bent maradjon. (Sokan az uryankhai íjászatot a khalkha íjászatra való gyakorlásnak tekintik)

Khalkha íjászat - ezt űzik a Nadaam fesztiválokon

Az íj kb. 50-60 fontos, a nyíl 75 cm, a lőtávolság férfiaknak 75m, nőknek 65m, fiúknak a koruk x 4m, lányoknak a koruk x 3 m. Két cél van: a khana az első, 8 x 8 cm-es hengerekből van felépítve, hossza 4 méter, magassága 48 cm, a második a khasa, ez 30 hengerből áll, mindegyikre 20 nyilat lőnek, aki többször talál, az nyer.

 

 

Korea is azok közé a szerencsés országok közé tartozik ahol az íjászat megszakítás nélkül mind a mai napig fennmaradt, távolkeleti országként az önfegyelem és a szellemi elmélyedés is fontos része a gyakorlásnak, meg van szabva a ruházattól kezdve, a légzésig minden. Az íj elegáns, híresen erős és kisméretű, rövidkarú reflexíj.

                                   

 

Lőtáv 145m, a céltábla 2,67 m x 2 m, 15 fokot hátra van döntve. Mindenkinek 45 nyilat adnak, kilenc körben, öt nyíllal, az értékelés a don rendszer szerint működik, az első 25-28 találat, a következők: 28, 29, 30, 31, 33, 35, 37 a legmagasabb, a kilencedik don, legkevesebb 39 találatot jelent.

A lövés fázisai

- a szélirány vizsgálata

- egyenes állás

- alsó mellkasi légzés

- lassú feszítés

- kitartás 3 másodpercig

- finom oldás

 

 

Az íjászatot a kontinensről hozták magukkal a japánok, azonban az eredeti ín és szarú alapú reflexíjaik nem bírták a sziget nedves éghajlatát, így az íjkészítés más irányba fordult, és az állati eredetű alapanyagokkal szemben a bambuszban találta meg a megfelelő íj alapanyagot. A japán yumi íjak többféle rostállású bambuszlemezből vannak összeragasztva, hosszúak és aszimmetrikusak, kiválóan megállták a helyüket háborúban is. Mind lóhátról mind gyalogosan használták. A középkorban a Zen buddhizmus hatására kialakult a Kyudo, az íj művészete, amelyben az íj nemcsak a teljes önuralom, hanem a megvilágosodás eszközévé is vált.

 

                        

 

A célpont eltalálása így európai szemmel másodlagosnak tűnik, az igazi hangsúly a lélek teljes kiüresedésére, a lövés pillanatában való szándéktalanságra kerül. A kyudóban többféle célt használnak, azonban a leggyakoribb 36 cm átmérőjű és 28 m-ről lőnek rá. Ezen koncentrikus körök vannak, a legkisebb csak néhány centiméter. Mivel a kyudo, egy Do azaz önmegvalósítási út, elképzelhetetlenek a megmérettetések, versenyek.

 

...

 

Most pedig következzen a fentieknek egy számszerű összefoglalása, ami arra szolgál, hogy összehasonlíthassuk képességeinket a régiekkel. Megjegyzendő azonban, hogy amit ők tudtak, azt tudták harctéren, vadászaton, vagy politikai gyilkosság közben is, a mi képességeink pedig a legtöbb esetben teljesen ellenőrzött viszonyok között virágoznak. Az íjászat jóval többet jelent mint a célba találás, bár kétségkívül ezt a legkönnyebb mérni és összehasonlítani. Ez az összehasonlítás megtekinthető az 1. táblázatban.

 

 

Források:

Nép	távolság a céltól (m)	célpont átmérő (m)	Célpont 100 méteren (m)	Célpont 10 méteren (m)
MAMELUK (íjászvizsga)	69	1	1.45	0.145
ARAB (területlövés)	55	1.5	2.73	0.273
gyűrűlövés	13.5	0.02	0.15	0.015
lovas- fejcél	55	0.2	0.36	0.036
lovas-testcél	55	0.6	1.09	0.109
KÍNAI (halom)	168	2	1.19	0.119
lovas (galoppban-maximum)	168	0.12	0.07	0.007
gyalogos	168	0.95	0.57	0.057
falusi katona (cölöp)	64	0.6	0.94	0.094
MONGOL -Nerchinks sztele	536	0.5	0.09	0.009
urjankhai	40	2	5.00	0.500
khalkhan	75	1.38	1.84	0.184
khasa	75	1.5	2.00	0.200
katonai (merkit háboru)	150	0.1	0.07	0.007
KOREAI	145	2.3	1.59	0.159
JAPÁN-Kyudo,  XVII sz (minimum)	28	0.35	1.25	0.125
Kyudo-maximum (?)	28	0.05	0.17	0.017
mai magyar hagyományörző	100	1	1.00	0.100