A fémek szinezése, festése, oxidálása és befuttatása a fémek fölszini oxidálása vagy bevonása. Célja ennek az iparnak az, hogy a nemes fémeknek v. ezek ötvényeinek szebb külsot, és a nem nemes fémeknek vagy ezek ötvényeinek nemcsak szebb külsot, de nagyobb tartósságot is adjunk. A mekanikai szinezés festoanyagoknak v. bronzoknak szines lakkok, firnászok vagy más kötoszerek segítségével való felkenésben áll. A kémiai szinezés veleje az, hogy a tárgy fölszinét különféle kémai szerek segítségével megrozsdásítjuk - oxidáljuk. A galvanokrómia ez utóbbitól abban különbözik, hogy a rozsdaréteg létrehozására az elektromos áramot is felhasználja. Mivel a szinezés elso módjáról Bronzolás cimszó alatt (III. k. 719. oldal) már szóltunk, ezuttal csak a másodikat tárgyaljuk. Ez az iparág egészen 1825-ig fejletlen volt, ugyszólván nem ismertek mást, mint a természettol létrehozott nemes rozsdát vagy patinát. A mondott évben a francia Lafleur kezdte az u.n. florenci bronznüanszokat alkalmazni, 1883. a francia Camus a füstölt florentini bronzot kultiválta, mely sokkal diszkrétebb volt, mint a florenci bronz rozsdavörös szine. Ma már a legváltozatosabb szinezést találjuk; Crozatier, Barbedienne és a többi bronzáru gyárosok vetélkednek egymással, hogy gyártmányuknak minél szebb és elegánsabb szint adjanak. A fémszinezés technikája napról-napra terjed, a mióta a kémikusok (Böttger, Buchner, Elsner, Kayser, Lüdersdorf, Stölzl stb.) is érdelkodnek a dolog iránt, a muipar e technika kifejlodése következtében hathatós támaszra talált. E téren még ma is a franciák a legelsok, kik után a bécsi, a berlini és a japáni iparosok következnek.

Legjobban sikerül azoknak a fémeknek szinezése, melyek szines oxigén- és kénvegyületekkel birnak. Ide tartozik a réz és a vas. A cinket és az ónt csak akkor lehet jól szinezni, ha elobb rézzel vonják be. A tárgyat a szinezés muvelete elott zsirtalanítani és rozsdától mentesíteni kell. A zsirtalanítás módját Csávázás cimszó alatt (IV. köt., 643. oldal) tárgyaltuk. A rozsdaréteg eltávolítására savakat használunk. A cink-tárgyakat 15-20 rész viz és 1 rész tömény kénsav oldatába mártjuk. A rezet és rézötvényeket épp ugy csávázzuk, mint azt az Ezüstözés cimszónál leirtuk. Ha a réztárgy fémes szinét bágyasztani akarjuk, 1 kg. 36° Be. sürüségü salétromsav, 0,5 kg. töménykénsav, 6 g. konyhasó és 5-25 g. cinkgálic oldatában csávázzuk, azután leöblítjük s egy pillanatra a fényesíto csávába mártjuk. A csávázás következtében megfeketedett forrasztóhelyeket kefével jól le kell tisztogatni. Az ezüstöt izzítjuk és izzó állapotban higított kénsavba (1:5) mártjuk. Jó csáva 1 rész borko és 2 rész konyhasó forró oldata is. Az ezüst tisztítására használunk 5 százalék ciankálium vagy 30 százalék salétromsavas nátronoldatot. Az arany 8 rész salétrom, meg 5 rész timsó és 7 rész konyhasó olvadt keverékébe mártandó. A vasat higított kénsavban, az aluminiumot higított marókáli lugban, az ólmot, ónt és ezek ötvényét szóda-oldatban csávázzuk. Azokat a helyeket, melyeket beszinezni nem akarunk, 200 g. aszfalt, 200 g. viasz és 200 g. kolofonium megolvasztott keverékének 1 kg. terpentinolajban való oldatával kenjük be. Legelterjedtebb a réz szinezése. Barna szinfuttatást kapunk, ha a tárgyra 5 rész veresvaskopor és 8 rész grafit borszesszel való keverékét kenjük és 24 órán át a tárgyon hagyjuk, ezután pedig jól lekeféljük. Igen jól oxidál 2 vagy 2 rész vasoxidból és 1 rész grafitból vizzel vagy spiritusszal készített hig pép. Ezt ecsettel a tárgyra kenjük és meleg helyen (szárítókályhában) megszárogatjuk; minél sötétebb szint kivánunk, annál nagyobb homérsékletnél történjék a szárogatás. Ha a pép már jól kiszikkadt, a tárgyat kivesszük a szárítóból és kefével jól megkeféljük. Ha a szin a kelleténél halaványabb, a muveletet ismételjük. Megkapván a kivánt szint, a tárgyat spirituszba itatott puha vászonronggyal megtöröljük és végül tiszta viasszal bedörzsöljük. Rézedények barnítása céljából a németországi iparosok 1 rész porrátört szaruforgács, 4 rész vasoxid (vörösvaskopor) és 4 rész rézrozsdának ecettel elkevert pépjét használják; ezt a pépet rákenik a tárgyra, széntüz felett rászárítják és azután lekefélik. Szép barna szint ád 1 rész rézvitriól, 1 rész cinkklorid és 2 rész vizbol készített pép is.

Érmek barnítására 35 g. tiszta kristályos rézrozsdának és 17,5 g. szalmiáknak 7,2 l. forró vizben való oldatát használják. (Az említett szerek egyszerre adandók a vizbe.) Ezt 1400 cm3 féroig befozik, falapáttal lehabozzák, aztán 490 g. borecetet adnak hozzá, ujból fozik (5 percig), végül pedig átszürik. Az átszürt folyadékhoz adnak most annyi forró vizet, hogy féroje 5700 cm3. lesz. Ezt a folyadékot rézüstbe felforralják éa 10-15 dbonkint belemártják a fényesre tisztított és rézszitára tett érmeket. A folyadék bizonyos ido mulva az érmek felszinét megbarnítja, azonban csak 2-3-szor használható hasonló mennyiség barnítására. Igy barnították az 1873. bécsi kiállítás 16822 db. bronz érmét. Franciaországban hasonló célra 50 g. szénsavas ammoniumból, 25 g. neutrális ecetsavas rézbol és 500 f. faecetbol készített és gyenge melegnél befozött keveréknek 500 g. faecettel higított és 5 g. klórammoniummal, meg 1 g. oxalsavval elegyített oldatát használják. A japáni iparosok a réztárgyakat rézgálic, rézrozsda és timsó forró oldatában barnítják. A réz szürke, kékesszürke v. kékes-fekete szint ölt, ha kénmájnak több-kevesebb vizben való oldatában lengetjük. 20 g. kénmáj és 1 l. viz kékesfekete szint ad. Igy készítik az u.n. cuivre fumé-t. A réz egészen fekete lesz, ha 2 rész arzénsav, 4 rész tömény sósav, 1 r. 66° Be. sürüségü kénsav és 24 r. viz meleg keverékébe csávázzuk. Ha a réztárgyat salétromsavas rézoxid vagy manganoxidulba mártjuk és ezután széntüz felett megfüstöljük, bágyadt fekete szinü lesz. A réz zöld patinát kap, ha 20 g. szalmiák (klórammonium) és 100 g. ecet keverékével többször beecseteljük. Ha az oldathoz rézrozsdát is adunk, hatása még nagyobb. Ha a beecsetelt tárgyat oly zárt szekrénybe állítjuk, melynek fenekén higított sav segélyével márványból szénsavat fejlesztünk, a muvelet még jobban sikerül. A patináláshoz a francia iparosok 30 g. szénsavas réznek és 100 g. 8° Be. sürüségü ecetsavnak oldatát használják, melyhez 10 g. szalmiákot, 10 g. konyhasót, 10 g. borkövet és 10 g. ecetsavas rezet kevernek. A rézen lüszter szineket ugy állíthatunk elo, ha a fémtisztára csávázott tárgyat 130 g. alkénessavas natron és 1 l. viz, továbbá 15 g. rézgálic, 10 g. kristályos rézrozsda, fél g. arzénessavas nátron és 1 l. viz összeöntött és 75-80° C.-ig melegített oldatában lengetjük. Néhány másodpernyi idoközökben a réz: narancs, terrakotta, világosveres és vérveres, végül pedig irisz szint ölt.

A sárgarezet aranyszinüvé festhetjük 15 g. alkénessavas nátron és 30 g. viz oldatához öntött 10 g. klórantimon-oldat keverékével, melyet forralunk, leszürünk, 2-3 l. vizzel föleresztünk, végül fölforralunk és töménynátronluggal keverünk össze. Ebben a fürdoben a fémtiszta sárgaráz tárgy aranyszint ölt. A francia iparosok a sárgaráz sárgítására, barnítására, vörösítésére és feketítésére a következo eljárást használják: A tárgyra puha ecsettel v. gyapotgömbbel hig kénammonium oldatot kennek fel, ezután megszárogatják és a kivált ként lekefélik. Ha most a tárgyra kénarzénnek ammoniákban való oldatát kenjük fel, a mussziv aranyhoz hasonló szinü szinfuttatás keletkezik. A szinárnyalat változtatható többszörös bekenéssel, vagy azzal, hogy a kénammoniumhoz vagy az ammoniákhoz kénantimont keverünk. A jól megtisztított sárgaréz sötétsárga, barna vagy veresbarna lesz, ha 10 g. felmangánsavas káli, 50 g. rézgálic, 5 g. sósav és 1 l. viz keverékébe mártjuk, s azután leöblögetjük és fürészporba megszárogatjuk.

A sárgaréz 120 g. sósav, 10 g. vasvitriol és 10 g. arzénessav keverékében megfeketedik. A francia iparosok 1 rész ónklorür, 1 rész klórarany és 10 rész viz keverékét használják, jó 1 rész platinklorid és 10 rész viz oldata is. A sárgaréz acélszürke lesz: 1200 g. sósav, 165 g. salétromsav, 42,5 g. arzénessav és 42,5 g. vasforgács keverékében. Ha a gyengén meleg fémtiszta sárgarezet antimonklorür oldatába mártjuk, akkor viola szinü lesz. A sárgaréz zöld patinát kap, ha 1 rész arzénikum-ecetsavas rézoxid (ásványzöld), 1 rész égetlen umbra, 1 rész klórammonium, 1 rész vasvitriol, 1 rész gummi arabicum és 80 rész ecet felforralt és azután lehült oldatával bekenjük. A sárgarézen lüszter-szineket abban a fürdoben állíthatunk elo, melyet a vörösréznél megemlítettünk. A keletkezo szinek egymásutánja aranysárga, citromsárga, narancssárga, terrakotta és olivzöld. A bronzot megbarníthatjuk 5 sulyrész grafit és 15 sulyrész veresvasko porból és borszesszel készült péppel, ezt a tárgyra kenjük és 24 óráig rajta hagyjuk. Ha kefével v. vászonronggyal a tárgyat 4 sulyrész klórammonium, 1 sulyrész savanyu oxálsavas káli és 200 rész ecet oldatával többszörösen bedörzsöljük, szintén megbarnul. A párisi pénzveroben 32 sulyrész rézrozsdából és 30 sulyrész klórammoniumból ecettel pépet készítenek s azt addig hagyják állni, mig megkeményedik. Ebbol a keverékbol vesznek 50 g.-ot és 2 l. forró vizben feloldják, megszürik, rézkatlanba öntik és a keretre rakott érmeket beleállítják, egy negyedórai fozés után az érmek megbarnulnak. A zöldszinü antik patina ugy keletkezik a bronztárgyon, ha azt 100 g. ecetsav és 5000 g. viz keverékével többször meglocsoljuk, keletkezik lugos ecetsavasréz, mely szénsavban bovelkedo levegoben (p. erjeszto pincékben) szilárd bázikus szénsavas rézzé, tehát valódi patinává változik.

A vasnak szintén vannak szines oxidjai, melyek az acél edzésekor vagy az edzett acél megeresztésekor keletkeznek. Ha az edzett acélt az illeto szinfuttatásnak megfelelo homérsékletü fémfürdobe mártjuk, a kivánt szinárnyalatot kapja.

Az apró vasárukat ugy kékítik meg, hogy lyukacsos serpenyore teszik és széntüz fölött óvatosan pörkölik. A feketítés ugy történik, hogy a vasat lenolajjal bekenik és széntüz fölött beégetik. Kénbalzsammal bekent, gyenge tüznél megszárogatott és erosebb tüznél pörkölt vastárgyak szintén szép fekete szint kapnak. A puskacsövek barnítására 4 gramm pisklóc-vaj (antimonklorür) és 12 gramm olivolaj elobb összeolvasztott keverékét használjuk, ezzel a csövet vászonrongy segítségével bekenik; 24 óra multán a csövön már barna foltok keletkeznek; ha ezt a müveletet 10-12 napig folytatják, a kivánt szinárnyalat keletkezik.

Az ezüst szinezésének célja az, hogy ószerü külsot nyerjen. 6 rész grafit, 1 rész porrátört veresvasko és terpentinolaj keverékével bekent ezüst tárgy, a keverék száradása és puha kefével való lesurolása, majd spirituszba itatott vászonronggyal való letörlése után elveszti élénk fehér szinét és gyengén megfeketedik. Hasonló célt érünk el, ha a tárgyat platinkloridos alkoholba vagy vizbe mártott kefével keféljük. Használják a következo oldatot is: 5 g. kénmájat és 10 g. szénsavas ammoniákot feloldanak 1 l. vizben, az oldatot 80° C.-ig felhevítik és a tárgyat mindaddig benne tartják, mig a kivánt szinárnyalatot nem kapja meg. Az aranyat is szokták szinezni, hogy sárga szinét vörösítsék vagy zöldítsék. A vörös szint az aranyozó viasszal hozhatjuk létre (l. Aranyozás II. köt. 37. oldal). A zöld szin ugy keletkezik, ha a tárgyon 6 rész salétrom, 2 rész vasgálic, 1 rész cinkgálic és 1 rész timsó keverékét elégetjük. A cink-tárgyakat elobb rézzel vonják be és a már ismertetett módon a rezet szinezik. Közvetetlenül feketére festheto a cink 30 g. rézgálic, 30 g. klórsavas káli és 40 g. viz oldatában. Az oldat készítésekor a viz forró legyen, ebbe az említett vegyületeket beletesszük s ha az oldat kihült, leszürjük (esetleges vasoxidhidrát csapadék miatt, ha a rézgálic vasat tartalmazott). Ebbe mártjuk a nehány pillanatig jól letisztított cinktárgyakat. Sokkal fontosabb a szinezésnél a rezítés. E célból a cinktárgyakat 1 rész rézvitriol és 16 rész viz oldatába mártjuk, melybe annyi szalmiákszeszt öntünk, hogy a folyadék lazurkék szinü lesz. Használható még a következo oldat is: 10 l. 60° C.-ig hevített vizbe 1 kg. tiszta, porrá tört borkövet és 300 g. szénsavas rézoxidot teszünk, az oldat addig melegitendo 60° C.-ig, mig a szénsavpezsgés megszünt, ekkor szénsavas meszet adunk hozzá a pezsgés teljes megszünéséig. Igy 1,8 százalék rezet tartalmazó bórsavas rézoxidkáli-oldatunk van; ezt leszürjük a csapadékról. Ha az átszürt folyadékba a cinket bemártjuk, rézzel vonódik be. A többi használati fémek, jelesen az ón, nikol és aluminium szinezése iparilag nem játszik szerepet.