Patinázás vegyszerrel és ecsettel

A sárgarézből, rézből és bronzból készült nagyobb dísztárgyak többnyire homokformázott öntéssel készülnek. A nyers öntvények felülete ezért szemcsés, amit kis szériás darabszám esetén csiszolással szokás finomítani, nagy darabszám esetén azonban erre nemigen szánnak időt. Legfeljebb finom huzalkefés kezeléssel teszik simábbá a jól hozzáférhető részeket, és az ilyen, ún. tucat tárgyak némi patinázást követően hangulatilag antik hatásúvá válnak.

A patinázás többnyire vegyi kezeléssel érhető el, ám a házi kivitelezést nehezíti, hogy az ehhez szükséges vegyszerek némelyikéhez nem könnyű hozzájutni. Aki tehát nyersen öntött dísztárgyakat szeretne patinázással vonzóbbá tenni, az nem nagy, de annál göcsösebb fába vágja a fejszéjét. Szerencsére van a patinázásnak egy sokkal könnyebben kivitelezhető változata, ez pedig a festett patinázás, amelyhez viszont könnyen beszerezhetők a szükséges anyagok. Segítségül mind a két eljárást röviden ismertetjük, hogy ki-ki eldönthesse, melyikkel óhajt kísérletezni.


Színes bevonatok réz tárgyakra

Előrebocsátjuk, hogy a vegyileg elérhető bevonatok nagyon vékonyak, ezért a durvább mechanikai koptatások, karcok azonnal meglátszanak a felületükön. Ez jó is, meg nem is, ám ezzel mindenképpen számolnunk kell. A fémek felületét a színezés előtt tökéletesen tisztítsuk meg, oxidmentesítsük, és nagyon alaposan zsírtalanítsuk alkohollal, vagy más kiváló zsíroldó hatású szerrel. A tárgyat ezt követően szabad kézzel már nem lehet megérinteni sem a vegyi kezelés előtt, sem utána, mert az így keletkező zsíros foltok maradandóak, és elcsúfítják a bevonat egyenletességét. Kezünkre húzzunk gumikesztyűt, a tárgyat pedig lehetőleg kössük huzalra, vagy fogjuk csavaros szorító pofái közé, így végezzük el rajtuk a vegyi kezelést az alábbiak szerint készített oldatok valamelyikével.
Sárgaréz darabok barnításához két oldatot is használhatunk. Az elsőnél 1 rész ecetsavba keverjünk 24 rész szalmiáksót, adjunk hozzá 6 rész oxálsavat, majd töltsünk hozzá 400 rész vizet, és jól keverjük össze az oldatot.
A másik barnára színező oldatot 1000 rész vízhez adagolt 500 rész réz-szulfát és ugyanennyi horgany-kloridból keverhetjük ki.
Sárgászöld színt eredményez az az oldat, amelyet 500 rész 6-8%-os ecetből, 10 rész szalmiákból és 5 rész rézoxidból keverünk ki.
Bármelyik oldatot is használjuk, a színező folyadékot puha ecsettel, vagy kefével egyenletesen kenjük fel a felületekre, és mindaddig erősen dörzsöljük, amíg a felületek teljesen megszáradnak. Sötétbarna árnyalatot csak a művelet többszöri megismétlésével érhetünk el. A megszárított tárgyat tiszta vízzel öblítsük le, majd annak száradása után viasszal vékonyan kenjük be, és textíliával lágyan fényesítsük ki.
Rézötvözetekből készült tárgyakon zöld patinát 10 rész ammónium-klorid, 30 rész kálium-tartarát és 40 rész konyhasó oldatával is képezhetünk. A 260 rész vízben feloldott réz-nitrát is hasonló elszíneződést eredményez.
A sárgaréztárgyak felületét feketére változtathatjuk a 300 rész vízbe adagolt és elkevert 20 résznyi bázisos réz-hidrogén-karbonát oldatával, míg bronzbarnára változtatásához a 4 rész ammónium-klorid, 1rész kálium-bioxalát és 400 rész 6-8%-os ecet oldata színezi el a tárgyakat. Ám vigyázzunk, mert az oldatokba mártott sárgaréz tárgyak felületét fokozatosan különböző színű réteg vonja be. Ezért a kívánt árnyalat elérésekor a darabot azonnal emeljük ki a fürdőből, és tiszta vízzel öblítsük le. Ezt követően alaposan szárítsuk meg, majd kíméletesen dörzsölve fényesítsük ki.
Bronzból készült öntvényeken 10 résznyi ammónium-klorid, 20 rész konyhasó, 50 rész 3%-os hidrogén-peroxid és 240 rész víz oldata kék, illetve zöldes patina réteget képez. Egy másik oldat, amely 300 rész vízből, 100 rész réz-nitrátból és 100 rész cink-kloridból áll, a bronz tárgyak felületén természetes patinát utánzó bevonatot ad, amelyet száradás után viasszal átdörzsölve fényesíthetünk ki. E tinktúrák kipróbált régi receptek, ám hatásuk a fémötvözetek összetételétől is függ. Ha a hatásukkal nem vagyunk megelégedve, semmi baj, némi pluszmunkával ugyan, de a felületükön kialakult vékony réteget könnyen lecsiszolhatjuk. Ez még jótékony hatással van az érdes felületekre is, és utána próbálkozhatunk pl. a festett patinázással.


Testes patinaréteg festéssel

Ehhez az eljáráshoz is fémtiszta felületekre, valamint rézlakkra, matt, alapozó szürke festékre, zöldes, patina színű, lehetőleg matt olajfestékre, finom fémgyapot csiszolóanyagra és természetesen finomszőrű ecsetekre van szükségünk (1). (Ez az eljárás mostanság vált divatossá külföldön, és fogásait angol ötlet nyomán ismertetjük.)
A fémtiszta tárgy felületét először kenjük be vékonyan színtelen rézlakkal, hogy a további festékrétegek jól megtapadhassanak rajta. A lakk teljes száradása után a munkadarabra vigyük fel a szürke alapozó festéket. Ehhez legjobb autós alapozó spray festéket használni (2). Ugyanis jó, ha az alapréteg egyenletesen sima, ecsetnyom-mentes. Amint az alapozás megszáradt, jól terülő, és megfelelően felhígított festékkel ecseteljük fel a patina színű festéket. Ha módunkban áll, ezt is érdemesebb szórópisztollyal felhordani a tárgy felületeire, de a megfelelő konzisztenciájú festéket is szinte nyom nélkül felkenhetjük ecsettel (3). A festékréteg azonban ne legyen túl vastag, mert egyrészt ez nagyon illúzióromboló, másrészt pedig megnehezíti a következő kényes művelet sikeres elvégzését.
A festett patina teljes száradása után ugyanis finom acélgyapottal kell átdörzsölni az egész felületet, mégpedig úgy, hogy a kiemelkedő részekről és az élekről fokozatosan a fémig koptassuk le a festéket (4). Az acélgyapotot nem szabad erősen a felületre nyomni, hanem csak lágyan érintve koptassuk le a festékrétegeket az élekről és más, a felületből kiemelkedő részekről. A kopások akkor lesznek megtévesztően valóságosak, ha a festék alól előtűnő fémfelületek szabálytalan alakúak, mondhatni esetlegesek, és a természetes kopás látszatát keltik. Az sem baj, ha a csiszolással a rézlakk rétegét is több helyen lekoptatjuk a fémről, mert ez most csak a rézötvözetekre rosszul tapadó festéknek ad kellő tapadást. Végül lazúrossá hígított közép-, illetve sötét-barna művész olajfestékkel kenjük be az elmattított patinaréteget, amivel a patinaszín antik hatását tehetjük valóságossá (5). A lazúrozást kinyomkodott ecsettel végezzük el, és ha a kelleténél több színezéket kentünk a tárgy felületére, hígítós ronggyal mossuk le, majd ismételjük meg a műveletet. A lazúros felületen ecsetnyom ne legyen, viszont a felhős foltok kimondottan előnyös hatásúak.