|
TÁRÍKH-I ÜNGÜRÚSZ AZAZ MAGYARORSZÁG KRÓNIKÁJA
BUDENZ JÓZSEF 2010.03.31. 22:01
CZÍMŰ TÖRÖK KÉZIRAT ISMERTETÉSE
MAGYAR
AKADÉMIAI ÉRTESÍTŐ
A PHILOSOPHIAI,
TÖRVÉNY ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI
OSZTÁLYOK KÖZLÖNYE.
II. KÖTET. 1861. III. SZÁM.
TÁRÍKH-I ÜNGÜRÚSZ
AZAZ
MAGYARORSZÁG KRÓNIKÁJA
CZÍMŰ TÖRÖK KÉZIRAT ISMERTETÉSE
BUDENZ JÓZSEFTŐL.
Kétségkívül magyar histórikus előtt igen érdekes, de még magyar nyelvész előtt is igen becses irodalmi emlékkel gazdagította meg Vámbéry úr a Magyar Akad. könyvtárát, midőn a maga nemében egyetlen, török nyelven írt magyar krónikának, a Táríkh-i Üngürúsznak igen csinos kéziratát megküldé.
„Török nyelven írt tüzetesen magyar krónika", e pár szó, úgy hiszem, eléggé megmagyarázza azon érdekeltséget; mely e műnek, Vámbéry úr a tavalyi M. Akad. Értesítőben adta első jelentése után, némi bővebb ismertetését kívánatossá, teszi; ezt így-amúgy megkísérteni, íme következő írásomnak czélja, melyhez egyúttal magából a török krónikából vett egy-két mutatványt csatoltam hű fordításban.
I.
A „Táríkh-i Üngürúsz”[1] = „A Magyarok v. Magyarország krónikája”, mint annak előszavából tudjuk, Mahmúd Terdsümán műve, Nagy Szulejmán uralkodása első idejében, nem sokkal a, mohácsi csata után keletkezett, még pedig egy latin eredetiből fordítva, azaz olyan után dolgozva, mint szintén maga Mahmúd értesít, noha azt a nélkül is, a munkában található nem egy jelenségből megtudhatnók.
De mielőtt a török munkának a közelebbről még nem ismert eredetijéhez való viszonyáról némi véleményt, valamint egyébként jelleméről ítéletet képeznénk magunknak, kell, hogy előbb kissé részletesebben lássuk tartalmát, hogy mit és mennyit mond tulajdonlépen.
Az 1-2. leveleken a felséges úristen és prófétája, meg az uralkodó szultán (Szulejmán) szokásos megdicsérése után röviden előadja, hogy Székesfehérvárott, (Usztulni Belghirad)[2] egy latin nyelven írt könyv kerűlvén kezébe, mely Magyarország régi krónikája volt (Ungürúsz vilájetinin kadím-i ’l- ejámdan tevárikhi), ő, Mahmúd Terdsümán azt lefordítá, s most a szultán kegyes tekintetének ajánlja.
A 3. levél a magyaroknak Nimrodtól Hunor által származása. Hunor testvére Magor; de ez nem szerepel tovább. Hunor népe Scythiában (Szidija v. DSidia), mely Szamarkandtól a Fekete tengerig terjedő. - Egy háború alkalmával, melyet a perzsa király Konstantinápoly fejedelmével visel, a vele szövetséges magyar sereg egy része Pannóniába száguldoz, s ott letelepedvén az ottani király alatt, nem soká, követeket küld vissza Scythiába, a több magyarokat is elhívni. Ez egyik oka a magyarok kijövetelének. Az 5-6. levélen van azon versio is, hogy Hunor vadászat alkalmával egy csodaállat által, melyet el nem ejthet, a kimenetelre indíttatja magát. - Hunor meghal, helyébe Kattar (=Kadar) lép. 6. levél - A megindítandó pannoniai hadjáratról való tanácskozás közben a Pannoniában volt Nagy Sándorról tesz említést. Azért „bégjeinek” fölszólítására a 7-42. levv., meglehetős körülményesen a macedoniai királyok régi történetét, Nagy Sándor származását és tetteit adja elő.
Jóllehet némely furcsa tételek találkoznak ez előadásban, p. o. hogy Korinthusz a „rúmi" királyok székvárosa, és az elbeszélő nem bírja tisztán a tényeket; mégis az látszik ki határozottan, hogy nem a „keleti” Nagy Sándor története ez, hanem az mind csak régi görög-római kútfőkből foly ki, ha nem is közvetlenül. Meg kell jegyezni, hogy az évek a világteremtésétől számíttatnak (Ádám aerája). Olympiasz, Sándor anyjának cselszövései pontosan fejtetnek meg; legkevésbbé világosak a görög államokat illető részei. Kár, hogy sok tulajdonnévnek, mely rubrikával akart volna íratni, csak üres helye van hagyva. Azonban Sándor halála még nincs említve: csak addig terjed, hol nagybátyjának a frankok között esett halála által, N. Sándor Frankországba és Pannoniába való hadjáratra indíttatik. (Ezt bővebben a mellékelt I. mutatványból láthatni.)
Bégjeinek ismételt kérdéseire, Kattar a szikambriai trón keletkezéséről is ad fölvilágosítást, annak trójai Firanko (=Franco) által megalapításáról, és a szikambriai királynak N. Sándor elől elfutásáról. (42, b-45.)
Kr. u. 373. esztendőben a magyaroknak Kattar (Kadar) alatt bejövetele. Először összeütköznek a tatárokkal; Moldvát (Boghdan) és Oláhországot foglalják el; három hónapi pihenés után Erdélybe törnek. Erdé1yben, a Tisza partjáig telepednek, mert nagyon gazdag és áldott ország; néha-néha a Tiszán át bészáguldoznak Pannoniába. Így van dolguk egy ideig, és egyszersmind az annakelőtte ide jutott kis csapat Hunor nép egyesül velök (47. lev.) De már most Pannonia királya Matrinusz, Németország királyát Tetrikusz-t segítségül hívja föl az oly fenyegetőleg közeledett Hunor nép („kik szintén tatárok”) ellen. (-48.) Matrinusz nagy sereggel 3 nap 3 éj alatt egybe érkezik vele. 49. Kattar azalatt Pannoniába kelvén, Tulna városánál a Dunán át akar kelni. A két király erről kémei által értesülvén, ugyanoda vonúl, a tulnai térségre. 49. Kattar tehát oda érvén, a Duna partján megszáll. Látván, hogy azok a Dumán való átkelését nem várják, az éjjel átkel és megtámadja. A két ellenséges sereg egymást meg nem különböztethetvén, maga magát öldökli, míg reggel fölismervén tévedésüket, az éjjeli támadók ellen állanak (50.). Egész napig tart a viadal, hol egy időben Kattar fáradt seregével kénytelen visszavonúlni, de aztán újra folytatja a csatát. Estve mind a két sereg megpihen; a pannoniai s német sereg 210,000-et vesztett, Kattar serege 125,000-et (51.)
Másnap Kattar megint támad, és Matrinusz is elesik; Tetrikusz pedig estve kevesedmagával elszalad. (Az nincs meg, hogy a nyílvasat hordja homlokában.) Magyar maradt 47000. Kattar aztán Szikambria trónjait elfoglalja, s meghal nemsoká.
A bégek megválasztják Atilusz-t (!) királyúl, kinek testvére Buda. Atilusz alapítja majd új székvárosát, „Etil” a mi = Budin (= Buda). Testvérét Budát erdélyi bánná tette vala. (-54.) Azalatt Bécsben Tetrikusz, hogy megtarthassa még lázadós bégjei ellen is birodalmát, barátságra lép Atiluszszal. Legottan kezd Atilusznak jó tanácscsal szolgálni, hogy ha Frank és Németországot akarja elfoglalni, Szuluvin-en (más helytt: Szilavin, Szalavin = Slavonia) kell kezdeni. Atilusz roppant serejet gyűjt: 441,000 embert, közte 130,000 gyalogot. Kr. után 402. esztendőben foglalja el Szuluvint. Buda maradt mint káim-makám (helytartó.) (-55.)
Atilusz nagy tanácsot tart, s kérdi, merre induljon legelőbb, hogy Németországot legsikeresebben meghódítsa. Tetrikusz javasolja először Bécs elfoglalását, (noha maga Bécs királya!), s hosszabb beszédben támogatja tanácsát N. Sándor példájával, ki itt még egyszer előkerül, hogy Pannonia meghódítása után, Bécsből indulva Német- és Frankországokat megvette. (N. Sándornak van egy Perszuz nevű vezírje, ki aztán Szakïz (Xíoς) várát alapítja). (Az itt beigtatott versek végén szerencsét kíván Szulejmánnak Bécs ellen való járatára.) - Azután ünnepélyes lakoma folyt. Közben Atilusz Bécsnek hogy keletkezesét akarja tudni. Tetrikusz tehát beszéli, hogy hajdan a német, frank, cseh, s egyéb fejedelmek egy nagy székvárost akarván építeni, egy római bég, Viennusz (szintén hosszabb beszédben) Cseh-, Németország és Pannonia határán, a Duna partján ajánl helyet, a hol aztán a nagy székvárost meg is építik. (Azon a, helyen hajdan a németek a Pannoniát bíró „rúmi”-akat verték volna meg). Atilusz azután elindúl, Bécset elfoglalja. (56-59.)
Atilusznak hamar meghódol egész Németország[3], és hogy azután Franczia-országra (Firancsia) indúl, ennek királya (- nevének csak üres helye van -) előle elfut. Azután Firenk-országra[4] akar indúlni, a mi végett Tetrikusz neki tanácsolja, hogy legelőbb Marcsilia erős várát vegye meg. Ennek históriája után tudakozódik Atilusz. (-60.) Episodium Marcsila-ról. Régi időkben a rúmiak Francziaország határán a kereskedőknek leszálló helyűl egy várost akartak építeni. Azért megkémlésre két bégfit küldének, Perjanuszt és Furiuszt, kik is a Rodan partján jó helyet találnak. Azután egy követség jár el a franczia, királyhoz Szenánuszhoz; ott lakodalom van, azaz a király leánya, ottani szokás szerint, magának férjet vala választandó; a leány a rúmi kővetet, Perjanuszt veszi, és azután Marcsiliát is engedik építeni. Ez a rúmiaknak nagy hasznukra volt: azért vegye meg Atilusz is. (60-63. lev.) - Atilusz elfoglalja Marcsiliát és szándékozik az (. . . .) folyón átkelni Firenk-országba. - Előbb pedig még egy híres remetével találkozik, ki szép beszéddel inti őtet, hogy az Isten véghetetlen hatalmának alája vesse magát. Atilusz meg akarja ajándékozni, de el nem fogadja; csak hagyja őt ott bántatlanúl. (64-65.)
A megszaladt franczia király is, Marcsilia eleste után, kénytelen Atiluszhoz járúlni, s neki meghódolni, s meghagyatik királyságában. (A király így szólítja meg Atiluszt: „Tudom, hogy te Jildirim kamcsili - villám ostoros vagy” ; - ez a sereg közé terjede, s így Atilusz neve lőn Jildirim kamcsili.) Azonban a franczia kéz alatt a firenkbeli bégekkel s a római pápával (rím papa) Atilusz ellen szövetkezik, hogy hadat gyűjtenének ellene. - Atilusz a franczia királylyal tanácskozik (ennek is Szenanusz a neve); de Tetrikusz inti őt, hogy ne bízzék benne. Mégis a franczia azon szín alatt, hogy az ellenségnek hátát venné, elküldeti magát jó nagy sereggel, s mindjárt az ellenséghez áll. Nagy csata 3 nap 3 éjjelig; mindkétfelől 180000 ember elesik. (Ez akar a catalóni csata lenni, de nincs meg ez a név.) Atilusz diadalmas lesz, s most egész Francziaországot foglalja el. Azután, vissza tér székhelyére. (65, b-68.)
Buda atyjafiával való baja, kit egyik beszéd szerint Konstántinápoly királya Szegizmunduz (!) fölösztönzött vala. Atilusz kivégezteti. - Franczia hadjárata után 5 évig nyugszik trónján. (Az is van említve, hogy Budának nevét sehogy nem tudta eltiltani.) (68-69.)
Atilusz a konstantinápolyi király Szegizmunduz ellen hadat indítván, ez már Csorlu -ig küld eleibe követeket, s meghódol, s leányát is neki adja feleségül, kitől Kaba (nem Csaba; így olvasna a latin: Chaba-t) születik. (70-71.) - Annakutána Atilusz a firenkországiak ellen indúl, kikkel már annakelőtte baja volt. Tetrikusz azt tanácsolja, hogy Rómát szállja meg. Atilusz kérdésére ennek históriáját is elbeszélli, azaz Romusz által történt alapítását. (Lásd ezt a M. Nyelvészet VI. 1. füzetében 71.l.) (A kitábi Jusztinusz - J. könyve mint kútfő említtetik föl.) - A firenki bégek azonban a római pápát (rím papa) fölszólítják, s ez kieszközli a békét közöttük és Atilusz között. - Atilusz felesége, a konstantinápolyi király leánya meghalván, új feleséget vesz magának: (német!) Szivatapolud leányát, kitől Aladarinusz (!) fia lesz. (71- 74.)
Az ellenszegülő Aquileját (Akileja) megveszi. Tetrikusz meghal. (75.)
Atilusz kiköt Venedik bégjeivel, kik többször alattomban károsították vala. Ezek az astrologok hagyásából, hogy fából épített vár kell, Atilusz elől hajókra menekülnek, s így most a tengerben van Venedik városa. Atilusz megint hazatér. (75, b-77) Meghal felesége, Szivatapolu (sic!) leánya.
- Hajókat parancsol a Dunán építeni, hogy a Feketetengeren át a Fehértengerbe kerülvén, a tenger melletti országokat meghódíthassa, különösen, hogy a venedikiekhez is hozzá férhessen. Azalatt megint Tetrikusz leányával nagy lakodalmat szerez. (77, b.) Annak alkalmával lerészegedvén, éjjel az orra vére elindúl, megfúl benne. Halálakor 124 éves volt, 24 évig (sic!) uralkodott. Eltemették Budán (!). Róla való versek. (78-79.)
Atilusz halála után Kaba és Aladarinusz a birodalomért egymás ellen harczra kelnek. Atilusz özvegye, a német asszony; a maga testvérét Vincselauszt (Venceslaus) hívja, s ennek segítségével a csata Aladarinusz részére dől el. Vincselaus király lesz, Aladarinusz pedig erdélyi bán. („Akkor Erdély népét Szikuli-nak hívják vala”). Kaba Konstantinápoly felé menekül, s ott fogadja Szegizmunduz (!) király. Tizenhárom évig él ott. Azután rokonainak sürgetésére megint Szidiát (Scythiát) keresi föl, s egy évi út után (hajóra szállt) Szidia határához ér. Ott a királynak levelet ír, a mire ez, Bendekusz (Atilusz nőtestvérének fia!), őt szívesen fogadja, s országában letelepíti. Ott azután meg is hal Kaba. (79-82)
Kaba nemzetsége, sokáig élvén Szidiában, még sem tudta elkerülni az ottani népnek szóbeli viszálkodását, s többféle alkalmatlankodását. Későbben köztük hét bégfi vala, kiket kapudánok-nak (kapitányok) hívnak vala; nagyjuk (ulu) Árpád vala. Ezek elvégre eltökélték magokat, hogy az őseiktől bírt Pannonia országot megint fölkeresik, s azért elbocsájtást kérének a királytól. Így indúlnak Árpád hadvezérsége alatt (szerdár) 212,000-en Atilusz halála után 300 évvel, Kr.u. 745 esztendőben (!). - Először hogy Tatár országhoz érnek, a khántól átmenetelt, eleséget és útmutatást kérnek levélben, a khán jónak is látja a kívántakat megadnia. (83-84.) Így tehát Erdélybe törnek be, s a szép országot elfoglalják. Árpáid magának Zibin várát építi; a többi hat kapitány szintén kiki magának várat épít. „Azért ama tartományt Zibin-burughnak, azaz „jedi kulle” (hét halom)-nak nevezik.” Üngürúsz (Magyarország) királya akkor . . . . . vala; (a névnek üres helye van hagyva; de 87, b. így van: Csupolugh!). Megkémleltetik az országot; (áldott gazdagsága meg van dicsérve); s úgy határozzák, hogy egy fehér lovat, ezüst nyerget, s drága kővel kirakott féket küldenek.
Küldenek is követet levéllel, „jord”-ot (földet, lakóhelyet) kérni. (A követ mindjárt meg mondja, miért valók ez ajándékok, hogy a föld, folyók és termő füvekért valók volnának). Csupolugh (Svatapolug) megengedi, akárhol lakhatnak az ő földén. Erre elindúlnak az ország meghódítására; először Szegedre érnek. Az alatt Csupolugh sereget gyűjt ellentállásra, noha vezírjei másképen tanácsolnak. (85-88.) Árpádék levélben Csupolughtól jogos birtokukat követelik: takarodjék kincseivel el az országból. Erre ez nem kevéssé megharagudván; seregével Árpád ellen indúl; ez is tovább kelvén szembe száll vele. (89.) Nagy veszedelmes viadal Árpád és Csupolugh között; végre az megszaladván beléhal a Dunába. (Akart volna Pestnél átmenni a Dunán és Buda várában tartani magát.) (90-91.) Árpád azután Pestre s Budára megyen s elveszi a birodalmat. (Pedig még nem vala király, nem levén még „táds", a mit koronának hívnak.) Egy ideig eszik, iszik, mulat; aztán meghal. (92.)
A bégek most tanácskoznak; jónak látják királyt választani, s így közös megegyezéssel Isztefan-t választják annak, s koronával megkoronázzák, Kr.u. . . . , esztendőben. (Megint az évszámnak csak üres helye van). - Hadakozásai közöl ennyi van megemlítve: 1) A bulghar fejedelem Kean (v. Kán) ellen. Csatát vív ellene, s Kean meghal sebében.
2.) Illiria (= „Iszlavin memleketi”) fejedelme, Marcsianus készületeket tesz Isztefan ellen; ez oda indúl; de addig amaz egyik bégjének várába menekül, azon bég pedig meggyilkolja; s fejét Isztefanhoz viszi. - Annak utána Isztefan valami nagyot akar tenni, a mi neki hírt szerezne; akkor „egy szózat jut neki”, hogy a zsákmányból nagy várat és templomot építsen. Meg is építi Sz. Fehérvárott, hol Kr.u.1008-ban a maga építette „keliszá”-jában eltemetik. (92-96.)
Petrusz, Isztefan király fia (sic!) király leszen. Az elégületlen bégek nem soká Abá-t Isztefan király nőtestvére fiát, az erdélyi bánt, állítják ellene. Petrusz elszalad a német császárhoz, ki „Kolonia városában, a mi Kizil-alma (Roma!) lakik vala.” (96-97.)
Harmadik király Aba lesz. Németországban tett pusztításaira a császár hadat készít ellene; de Aba alázatos levelére, melyben minden kár megtérítését ígéri, megint vissza megy a császár. Azalatt Aba kegyetlenkedik; sok béget (későbben száma is mondatik 50-re) elfogat, megölet: ezen megháborodnak a magyar bégek, s a császárnál keresnek segítséget. Még egyszer akarja Aba levelével a császárt elámítani, de ez megharagudván, nem is bocsájtja maga eleibe a levél vivőt. (98-102.) Tehát Aba is a viadalra készűl s a Ribad (= Ak szu, Fehér víz; Rába) vizéig előre megyen, hova a császár is ér, s vele Petrusz király. Aba a császárt meg nem akadályozhatja az átkeléstől, majd erős viadalom áll köztük, melyet a császár majdnem elveszt. De végre mégis győz; Aba elfut, a Dunán s Tiszán át egy bégjének várába, ki őt megöli, s fejét későbben Petrusz királynak viszi. (105.) A császár újra ott hagyja Petruszt a magyaroknak, ki is Sz. Fehérvárott megkoronáztatja magát. - Petrusz nagy örömmel fogadja azon béget, ki neki Aba fejét hozza. Hat évig uralkodik még; azután neki mérget ád egy a maga nemzetségéből való vezírje Andarjas, ki maga is. a birodalomra vágyik vala. Eltemetik Pécsett, a nagy klastromban (dejr), mit maga épített. (103-106.)
Andarjas. A császár (soha sincs a neve: Henrik) Petrusz halaláért megharagudván, nagy hadat indít Andarjas eleséges hajókat küld alá Pozsonyba, s megszállja azt. De elsülyesztik a hajókat: (A buvár azonban nincsen megemlítve.) Más eleséges hajókért küld levelet: de Andarjas „nyelvfogói” elfogják, s megmásított levelet, ellenkező parancsolattal küldenek föl. Így elmaradván az eleség a vár „hákim”-jei sem indíttatják meg magukat a császár megadásra fölszólító levele által. Végre a, császár, hogy rászedetését látja, békeért követet küld And.-hoz, ki azt azon föltételhez köti, hogy a császár Szafia leányát az ő fiának Szalamonnak ígérje, örök barátság jeléül. - A császár azután visszatér, s leányát is megígéri, ha fiának a koronát bíztosíthatja. Azért Andarjas rajta kezde lenni, hogy azt fiának megszerezze. (107-110.)
Nem soká And. gyermek fiának, Szalamonnak, hogy a császár leányát elnyerhesse, elismerteti az országgyűléssel a koronát; ő maga, fiának nagykorúságáig, annak he1ytartója lenne. Azután fiát a császár udvarához küldi, hol roppant nagy tisztességgel fogadják, s a leányt neki eljegyzik. (111-112.) Azonban Andarjas tart Bejla öcscsétől, az erdélyi bántól; elhívatja, mintha beteg volna, s korona és kard közől választatja; Bejla „egyik vezír" intő jelére a bal oldalon levő kardot veszi. Azután pedig megértvén, hogy király bátyjától jót nem várhat, megszökik a leh (lengyel) királyhoz, segítséget kérni tőle. (112-113.) A leh király (nincs meg a neve: Mesco) sok népet ad neki; Bejla Erdélybe is küld leveleket, hogy sereget gyűjtsenek számára, mely a Tiszánál vele egyesülne - Azalatt, Andarjas a császárhoz folyamodik, ki is egy nagy német és cseh sereget ád, Belhemuz (Vilhelmus) alatt. Ez Andarjassal együtt a Dunán átkelvén, a Tiszánál Bejlával szembeszállanak.
Reggel kezdődik a nagy viadal: a csehek támadnak legelőször, de visszaszoríttatnak; a király is csakhamar bajba kerül; végre, különösen az erdélyi sereg vitézsége által, Bejla diadalmas lesz. Az elfogott vén király Andarjas, Bejlától kivégeztetik (sic!) ; Belhemuznak szemét tolják ki. (113-117.)
Bejla király. Igen igazságos, és azért népei előtt kedves. Szegszárdon nagy „dejr”-t (klastromot) épít, hol 3 év múlva eltemetik. Két fia marad: Gejza és Ladiszlaus (118.)
Most Szalamon sürgeti a császárt, hogy küldje őt alá Magyarországba, elfoglalni az ő trónját. A császár meg is teszi. Erre Gejza és Ladiszlaus egynéhány ezer emberrel s kincseikkel a lengyel királyhoz menekülnek; ott nővérök a király felesége. Ez földet ád nekik, s mindennel jól tartja.
Végre, midőn a királyné fiat szült, rábírják a királyt, hogy segítséget adjon, s bémennek Erdélybe. Szalamon jónak látja jó szerivel velők megbékülni; levelet ír hozzájok: a királyságon kivül mindent ád; Gejzának az erdélyi bánságot, Ladiszlausnak is „egy bánságot” (118-121.). - Azonban idő folytával baja lőn a királynak a konstantinápolyi királylyal, kivel Gejzának jó barátsága vala. Ezt a király vezírje Radoan (Radovan), ki maga szerette volna bírni az erdélyi bánságot, fölhasználja, hogy Gejzát a király előtt gyanúba hozza. Szalamon már intézkedik, hogy Gejzát Erdélyben meglepje, és kézre kerítse; Gejza pedig megtudván ezt, Ladiszlaust is tudósítja, ki akkor Csehországban vala, hogy ez még a lengyel királytól is kérjen segítséget. A lengyel készít is, fia Otonusz alatt, sereget. Azalatt Gejza már a Tisza felé vonúlt, s a király elindúl ellene. Gejza sürgető levelet küld Ladiszlausnak, hogy a király már közel van hozzája. (121, b.-124.) De végre így is szembeszáll a királylyal; nagy viadal után Gejza megveretik, s elfut Lengyelország felé. Útközben azonban rátalálkozik Otonusz és Ladiszlaus seregére. (Ladiszlaus álmot látott vala, hogy a koronát Szalamon fejéről elvevén, Gejzáéra teszik). Most újra a király ellen szállnak, ki ezen nagyon meg döbben. A dolog viadalra kerül; a királyt megverik, Pozsonyba fut, hova feleségét is küldte vala.
Azután Gejza nagy siratással és sajnálkozással nézi a csatatért, a halottak között a cseh vezér Szeventbolugh is van és Radovan. Fogadta volt, hogy ha győz, ott nagy templomot építene. Vács remetével (din uluszu tkp. vallásnagy) találkozik. Pestre s Budára megy. (125-129.)
Gejza legelőbb teljesíti fogadását: Vács-on (Vácz) várat és templomot épít. - Ladiszlaus lesz erdélyi bán. - Aztán, hogy Szalamon megint a császárhoz folyamodik, ez már is hajlandó új segítség adására; de Gejza, főleg a császár megnyert „vezírjei" által megint eltérítteti ezen szándékától. (129, b-131.) De mégis Szalamon izgatásától s békétlenségétől tartván, megszállja reá Pozsonyt.
Akkor Szalamon megtér, hogy békésen egyezkedjék Gejzával; s lemenvén Szegszar-ba (sic!), ott Szalamon Magyarország harmadrészét kapja. - Annak utána 3 égy- múlva Gejza meghal, s eltemetik Vács-on. (131, b-132.)
Ladislaust akaratja ellen királylyá teszik; de a koronázást nem engedi meg. - Szalamon megint fondorkodik. - Lad. azért elfogatja s őrizteti Visegrádon (Viseghirad). De egyszer megszökik a várból (sic!) s kibújdosik, a világról lemondván. Eltemeték Polában. (132-133.) Ladislaus-nak, ki Csehországot is bírja, az ott háborgó „hákim”-ekkel baja lesz; oda megy, de nem állnak ellene a cseh urak, s jó nagy kincseket vesz el tőlök. Ezekből Váradon várat és nagy ”kelisza”-t épít. - Nagy hírneve lesz. Iszpanja, Firancsia, Anglia, Berbania (? vagy Berjania? - alkalmasint a pontozás hibás, Bertania azaz Britannia) országokból barátságos követek jőnek tisztelkedni. 19 évi uralkodás után meghal, Kr. u. 1098-ban[5]; eltemeték Váradon. (134.)
Ladiszlaus két fia: Kolomanusz és Almusz közől amaz király leszen, noha Lad. Almusznak szánta vala a királyságot. Almusz erdélyi bán, Dimsikar (!) várát megerősíti, hogy abban Kolomanuszt csellel elfogja; mert oda búcsújárat vala. - Almusznak fia Bejla ; Kolomanusznak van két fia: Ladiszlaus és Isztefanus. - Kolomanusz Dimsikarra megy; Almuszt megfogja; neki s fiának szemét tolatja ki. - Meghal miután 25 év, 6 hónap, 5 napig uralkodott, s eltemetik „Varadin”-ban. (134, b-135.)
Isztefanusz, Kolomanusz fia, szintén kegyetlen; azért vak Almusz előle megszökik (sic!) Konstantinápolyba; ott jól fogadja a király ; egy várat (Kosztantine) épít neki. Meghal ott. Azonban testét elhozzák, s tisztességgel eltemetik Sz.Fehérvárott. - Isztefanusznak nincs fia, csak Szafia nőtestvérének van fia: Szaul (!); ennek hagyja a királyságot, azután meghal. De Szaul is hamar meghal utána. (135, b-136.)
A magyar bégek Bejlát, vak Almusz fiát, kit elrejtettek vala, királylyá teszi, noha vak vala. Négy fia van: Gejza, Ladiszlaus, Isztefan, Alamusz (sic! néha Almusz is). Lengyelország határán Borkh (a latin Borich-ból rosszúl olvasva, e helyett Boricz) mint Kolomanusz fia ellene támad. - Azalatt néhány bég is Bejlára merényletet teszen, de nem sikerül. - Bejla Borkhot legyőzi. - Tatá-ban várat és keliszát (templomot) épít. - 9 év, 11 hónap, 2 napig uralkodta után meghal; eltemetik Sz. Fehérvárott. (137-138.)
Gejza, vak Bejla fia, király lesz. Konrad a német császár Magyarországot akarja elfoglalni; seregét a bécsi „bán” Henrikusz-ra bízza. Gejza készűl, és segítségére van a horvátországi bán, nőtestvére fia ( csak kétszer fordúl elő a neve; a második alak, melynek csak pontozása hibás, Uros akar lenni). A bán egy hajtásnyi földre előre megy; megütközik, aztán Gejza király hozzáérkezte eldönti a viadalt; a németek rútúl megszaladnak. (Henrikusz egyszer „a császár béglerbégjének” mondatik). 20 év, 3 hónap 15 napig uralkodása után meghal Gejza, Kr.u. 1161-ben; eltemetik Sz.-Fehérvárott. (138, b-140.)
Isztefan, Gejzának fia. 11 év, 9 hónap, 3 napig uralkodta után meghal; eltem. Sz.-Fehérvárott.(141.)
Ladiszlaus, Vak Bélának fia. Csak 6 hónapig uralkodik. Meghal. Eltemetik Sz.-Fehérvárott. (141.)
Isztefan, „Ladiszlaus nemzetségéből”, király leszen. Kegyetlen; megmérgezik. Eltemetik Sz.-Fehérvárott (141. b.)
Bejla, Isztefan fia (sic!) 23 év, 1 hónap, 19 napig uralkodása után meghal. Eltemetik Sz.-Fehérvárott. (142.)
Emerikusz, Bejlának fia, király lesz. 8 év (!) 7 hónapig uralkodik. Eltemetik Aghrim városában. (Ebben rejlik a latin Agria accusativusa Agriam (142, a.)
Ladiszlaus, Emerikusz fia. 6 hónap múlva meghal. Eltemetik Sz.-Fehérvárott. (152.)
Andarjas, Ladiszlausz fia. 30 évig való uralkodása után meghall. Eltemetik (= Egresen[6]). (142, b.)
Bejla, Andarjas fia. - Tatárjárás 142, b-155. 1ev. - Akkor a tatároknak nagy khánjuk Bathuszi Akdur; alatta öt kis khán van. Háborgatják nagyon Karaboghdant (Moldovát) a miért ezek Kuten alatt Magyarországban keresnek lakóhelyeket. – A tatárok Ruszcsian (!) országba ütnek; onnét pusztításaik hírét egy kereskedő hozza Bejla királynak, ki végre mégis csak készülethez lát, s a nagy „begzádét (bégfit, béget), kinek neve Palatinusz” a Demir-kapu (Vas kapu)-hoz küldi. Feleségét és kincsét pedig a német császárhoz szállítja. (A tatár sereg indúláskor 100,000 ember). De a palatinusz nem bírja a most Magyarországra fordúlt tatárokat föltartóztatni; megverik őt, s betörnek M. országba is. (142, b-145.)
A király Sz.-Fehérvárról Morvába ment vala, ott a cseh sereget várni. - A tatárok legelőbb egyes száguldozásokat tesznek: Petha khán Lengyelországba, de Krakónál megveretik; K jkán Boghdanba (Moldovába) küldetik: ez Erdé1yben Zibin mellett valamely falunál csatát vív, és kénytelen visszavonúlni; de megint előre törvén szerteszét pusztíthat. Azután visszatér Bathuszi Akdurhoz, ki azalatt Szegedinre szállott. Követelő goromba levele Bejla királyhoz. Bejla Pestbe zárkózik; Bathusz oda ér, és kezd pusztítani. Azalatt a német segítség Váczra ért; ott megütközik a tatárokkal s megveretik. A tatárok Váczot már földúlták vala. - Azonközben némely magyar urak a boghdanbeliekre (= kúnok; a kún, Cumanus név soha sincs használva) gyanakodván, annyira mennek, hogy Kutent megölik. A boghdaniak erre fölzúdúlnak, s a tatárokhoz állnak. - Bathusz megtudja a királynak Pesten létét: de nem támadja meg; végre a királynak német cseh segítség jut, s avval elébe megyen a tatárnak, ki őtet tettetett futással kifárasztván, egész a Tiszáig csalja, hol Agria közelében először éjjeli támadással megrohanja, azután másnap rendes csatában is délig tartott nagy viadalom után meggyőzi. A király és Kolomanusz testvére megfutamnak. (145, b - 150). Bathusz most széltiben tűzzel vassal kezd pusztítani; Ó-Budára száll s onnét khánjait dúló járatokra küldözi széllyel. (Szafran khánt . . .re, - kifelejtette a nevet, - ki azt megveszi). Bejla azalatt Németországba menekült; ott a császár, bégjeinek a magyarok ellen való panaszolkodásaira, elfogatja. - A királyi pecsét a tatárok kezébe kerül, ki ravasz okossággal használja, hogy Kolomanuszt lesbe csalja, s kézre kerítse. (151). Bejla csak nehéz föltételekkel szabadúl ki a császár kezéből. A római- pápához megy, ki segítséget ád; azután a rodusz-i urakhoz, kik szintén adnak. - A tatárok elől több urak kimenekültek vala az országból, s a határokon lappangnak. A császár is kezd a közel eső részeken pusztíttatni. - A fölkelő magyar bégek két a császár alatt való várat foglalnak el, s Horvátországban várják királyuk eljövetelét. - A tatárok azalatt Bulghar és Rúm (görög) országot földúlták vala és készűlnek Németország ellen; de a császár sereget gyűjt, s ők azért csak Cseh és Morva országokba ütnek be. - Így három évig pusztítgatnak; végre Esztergomot is megveszik, leégetik, lerombolják; Székes-Fehérvárt is dúlják. - A király elindúl Roduszról. - A tatárok még Ó-Budát rabolják ki, azután haza térnek Tatárországba. Bejla király elérkezik. Még 16 évig él, az ország nyomorúságán nagyon bánkodva. Meghal. Eltemetik a Duna szigeten, egy „keliszá-" ban. (151-155).
Ötödik Isztefan („kit előbb említénk; annak egy fia marakodott vala, szintén Bejlának nevezik vala” - ez félreértés: most következik V. Isztefan, ki Bejlának fia). Uralkodása 2-dik évében a cseheket megveri Pest-nél; De a 3-dikban már meghal. Eltemetik szintén a Dunaszigeten. (155, b.)
Fia Ladiszlaus. A viszavonúlt boghdani nép fejedelme, Aldamur, Kuten fia, bosszút akar állani s hadat készít; de a, királytól a határon megveretik. Akkor a tatár khánhoz folyamodik, ki szívesen kap az alkalmon. Ladiszlaus ennek hírére elébe száll, 1240-ben (!=1290) Karaszdsigh (Kereszdsig=Keresztszeg)-nél. Hatalmas viadal; melyben Ladiszlaus király kézre kerűl, s elvesztik őtet. - Azután a tatárok pusztítják az országot, s visszatérnek (156-157). (Ladiszlaus kúnoskodásáról nem tesz említést).
Ladiszlausnak nem vala magzatja. Azonban annakelőtte Andarjas, Firenkországban jártakor, egy majláni bég leányát megszerette s magával elhozta vala. De a királyné miatt őt ott nem tarthatván, visszaereszté terhesen. A leány fiút szűl, Ludovikuszt. Apja pedig haragszik reá; azért Venedikben tartózkodik, míg végre a, venediki fejedelem figyelmes lesz a fiúra, dolgát megtudja, s Andarjasnak nevezi. (158). Ezt az Andarjast most, Ladiszlaus odaveszte után, Venedik fejedelme általküldi Magyarországba, a hol király lesz. Azonban a római pápáva1 egy Karolusz nevű bégfi vala, kit ő nagyon szeretett volna magyar királylyá tenni; hát már most csak úgy küldi a király mellé. Andarjas igen bátor és erélyes; 11 évi uralkodás után meghal; eltemetik Budán, egy nagy „keliszában” (-159).
Most a magyar urak egyik része a pápától küldött Karoluszt (vagy Karluszt) akará királynak; többnyire pedig ezt mint idegent (firenket, olaszt) nem szívelhetvén, a cseh királytól Vincselaus fiát kérék, s ez el is küldé. Vincselaus azonban, a mint látja, hogy a bégek nagy része Karolusz pártján van, s hogy veszély fenyegeti őt, azonnal levélben megkéri atyját, hogy vigye őt vissza Csehországba. Atyja nagy sereggel lejő és kincsestűl haza viszi. (159, b-161).
Azután Otonuszt tevék királylyá, a „Bavoria-beli bánt” noha előbb vonakodik vala. Ez a koronát mindenütt magával hordozza. Minthogy Bejla királynak Erdélyben még egy fia vala, kivel meg akara békülni és egyezkedni, egyszer vadászatot rendel oda. Elveszti a koronát, de megint előtalálja. Azonban ott egy „nagy bán" Ladiszlaus, ki királyi vérből származott vala, megfogja, s egy erős várban fogságba veti. (161-163).
A pápa, újra Karoluszt küldi fenyegető levéllel, hogy a magyarokat elátkozza, ha el nem fogadják. („Bed du'á” = maledictio, elátkozás, malae preces; „attól nagyon félnek vala"). Azért 1310 esztendőben királylyá teszik őtet, s Ladiszlaus is, az erdélyi bán, némi vonakodás után, kiadja, nekik a koronát. - Azóta törvény, hogy Visegrádon tartassék a korona. 1326-ban Karolusz a Maros partján Lipvá-n nagy klastromot épít. - 1328-ban Visegrádon ültében egy udvari embere mezítelen karddal támad reá, s a „királynak négy ujját vágja le.” (Nem a királynénak; a neve sincs említve, de családjának kegyetlen büntetése.) - Az Ifláh-ok (oláhok) ellen indúl, hogy fejedelmöket, Baszarat vojvodát kézre kerítse. De ez a szoros hegyeken megveri, s a király alig illanhat el, egy hű emberével helyettesítvén magát, kit az oláhok elvesztenek. - Németországban pusztít. - 1334-ben Kaszimirusz, a lengyel király jő, őt Visegrádon látogatni; 1335-ben hasonlóképen a cseh király Johanisz; 1338-ban egyéb sok híres neves bég. - Két fia van: Andarjas meg Ludovikusz; amazt, minthogy maga is ,,puliai” származású, Pulia (Apulia) trónjára akarja juttatni: Indúl Szaghiria (!) országra, a mi „Herszek vilájeti” (Herczegovina; tán ezt: Illyria félre olvasta). Három év múlva azután fiát Puliába küldi, hol csakugyan királyúl fogadják őt. - 42 évig való uralkodás után meghal. Eltemetik Sz.-Fehérvárott. (163-167. lev.)
Ludovikusz, Karolusz fia. Erdélyben a Szikuli népe nem akarván őtet elismerni, hanem Ladiszlaus bán fiát, oda indúl s azonnal önként alávetik magukat a Szikuli. Csak a főbűnösöket veszti el. Erre az ifláh (oláh) fejedelem, Alekszander is meghódol. Hasonlóképen Boghdan (Moldava) fejedelme. - Akkor időben a tatárok nagyon bántogatják vala Boghdant. A fejedelem azért az . . . . nevű (üres hely van) erdélyi bánhoz folyamodik, hogy a királytól segítséget kérne. A király megadja azonnal, a bánt nevezvén ki hadvezérré. A bán megveri a tatárokat; khánjuk fogva esik, s fölküldik Ludovikuszhoz Visegrádba, ki nagy örömünnepet rendel. – Horvát (Hirvat) és Szalavin urai meghajtják magokat a király oda indúltára. - Dalmacsia (Dalmatia)-ba, a mi „Herszek vilájeti” (v. ö. fentebb), s ott Zadra és Sejenik (ez Jadra és Segnia akar lenni) s egyéb várakat veszen; a venediki hajósereg azonban kárt teszen neki. - Ő egyébiránt Pulia országra indúl vala. Ugyanis Andarjas testvére, hogy puliai király lesz, egy firenk leányt veszen el. De ez Ludovikusz-szal a tarenti fejedelemmel kezd szerelmeskedni; az olaszok sem szeretik Andarjast. Tarenti Ludovikusz azért a pápához folyamodik, ki azt válaszolja, hogy végezzék el előbb magok a dolgot Andarjassal. Azért méreg által (sic!) elveszti az asszony, és Ludovikuszt puliai királylyá teszi. - Lud. király közeledvén, hajóra elmenekülnek. (168-172.) Lud. király Puliában két bégjét hagyja, egyike Bolfikard (Wolffhard), hogy ellenszegülés ellen erővel és szigorúsággal éljenek. Az ország fővárosába, Napoliában székelnek. Az olaszok (firenkek) pedig Bolfikard ellen föllázadván, Duka Verneri nagy bég körül sereglenek, Ez levélben elmenetelre szólítja föl Bolfikardot; de ez is keményen felel neki. Végre a nápolyi sereg egybegyűl; Bolf. pedig a városban levő pártosokat elfogatván, s részint fölakasztatván, azután ki a várból eleibe száll az ellenségnek, kin hősies elszántsággal vívott harcz után diadalmas lesz. Magát Duka Vernerit is fogva Ludovikusz királynak küldik Visegrádba. (172, b -176.) - Annakutánna a király Litvániára megy, me1y Cseh és Ruszcsian országok között van;”Rusz vilájeti”-t is meghódítja s megprédálja. – Visszatértésével hallja, hogy Bulghar ország lázadásban van: gogy azonban oda készűl, meghajtják magokat. - A német császárral is keletkezik „valami okból" baja, de a bégek megbékítik őket, és egyességleveleket váltanak. - Szóval „akármerre indított hadat, mindenütt szerencsés és diadalmas lett” - 40 év, 1 hónap, 22 napig való uralkodása után meghal; eltemetik Sz.-Fehérvárott. (176, b-177.)
Ludovikusz királynak fia (!) vala Karolusz, ki akkor Puliában király vala; és két leánya vala, nagyobbika Maria, kit még kicsi korában a császár fiának, Szegizmunduznak eljegyeztek vala. Kénytelenek voltak Mariát királylyá tenni; de sok bégnek ez nem tetszék, hogy asszony uralkodjék fölöttük, s levelet küldének puliai Karolusznak, hogy jöjjön el a birodalmat elfoglalni. Könnyen reáveszi magát ez, s nagy puliai sereggel indul. Érkezik Szadra (v. ö. Zadre, e h. Jadra) és Sejenik (Segnia) várakhoz, és a horvát végekhez. Akkor Maria - két éve múlt, hogy király - kitudja, mi szándékból jő; Budán azonban tettetett szívességgel fogadja őtet. Azalatt a király emberei mindent elfoglalnak; Maria szóra vonja Karoluszt: ez a bégekre hivatkozik; a bégek aztán kinyilatkoztatják, hogy ez az ő művök és akaratjok; most már Karoluszt királylyá teszik, s megkoronázzák Sz.- Fehérvárott. - Egy év múlva néhány bég a királyon is megbánkodik, és különösen az úgynevezett Palatinusz segítségére akar lenni Mariának, s egy ügyes embert, Balazs Farkast (sic!) ajánlja szolgálatjára. Ezekkel Maria cselt sző: beteggé tettetvén magát, elhívja Karoluszt és a nála elrejtezett Balazs Farkas és a Palatinusz megölik Karoluszt; aztán testét eltemetik Visegrádon.
Maria megint uralkodik. (I77, b- 183.) De Karolusznak némely híveire haragudván, különösen Johaniszt a horvát bánt meg is akarja támadni. Ez ellene készűl. Azonközben elhívja Szegiszmunduzt, minthogy „már megölé Karolusz királyt.” A horvát bán seregét elindítja, Maria is ellene indul sereggel; megveretik: Balazs Farkas és a Palatinusz elesnek, maga fogva esik; a bán Kurpa (=Krupa) várába teszi fogságba. Ennek hirére a császár siet Szegiszmunduzt küldeni; de még előbb visszaereszti a bán Mariát azon föltétellel, hogy bűnmentességet szerezzen neki. -Maria egybekel Sz.-zal és Sz.-Fehérvárott neki a királyságot általadja. - Nem soká Szegizmunduz el akarja Johanisz bánt fogni; megszállja reá Pozsugha várát; de ez elillan Dobrába Boszniában; onnét meg Polába akarván menekülni, útközben elfogják: Szegizmunduz Pécsett kegyetlen halállal megöleti. Annakutána Kara-Boghdan (Moldava) fejedelmét engedelmességre hajtja, az Isztefan vojvodát. - Azonközben Konstantinápoly királya meghalt; Asziából pedig, - „a mi a. m. Anatoli” a „türk” nyomúlt előre, Galibolit elvettet Rúmországot el-elfoglalja. - Azért a rúmi bégek levéllel folyamodnak a hatalmas Szegizmunduz királyhoz, hogy segítsen rajtok. Sz.-nak javallják bégjei, hogy egyéb segítséget is gyűjtsön Franczia és Németországból. Azalatt már Bajezid Khan, Szelánik megvétele után, gőgös levelet ír Szegizmunduznak, hogy hódoljon meg. - Sz. most nyakra főre készül, megtudván az iszlámi sereg nagy sokaságát. (185, b-188.) Végre seregével elindúlván, Bulghar országba és Vidinhez érkezik, a több kereszthadakkal együtt. Onnét azután Eszki-Nikapolira száll, az oda gyűlt iszlámi sereg ellen. 1396-ban ott nagy viadal. A franczia hadak eleibe álltak vala a magyar seregnek. Tökéletesen megveretnek, a király Konstantinápoly felé menekül.
-Azalatt két magyar úr, kiket Sz. király, Siklós várokat elvevén, fogva tartott, kiszabadúl, s visszafoglalják birtokukat. - Sz. király Konstantinápolyban hat hónapig mulat, aztán Rodoszba megy segítséget kérni; onnét fél év múlva vissza Horvátországba érkezik, aztán be is megyen Magyarországba. De ama, két „begzáde” (bégfi, bég) megfogja, s Siklósba teszik fogságba. - Akkor időben az előbbi királyok nemzetségéből való egy „erdélyi bán” (sic!) Ladiszlaus vala azt akarták királylyá tenni. De eljővén, azután még sem fogadá el a királyságot, Szegizmunduz király még életben volta miatt. A siklósi uraknak atyjok (sic!) a fogoly királyért könyörög, s azok vissza is eresztik. - De hamarjában a pártos urak cseh és morva sereget indítanak ellene; azonban ő legyőzi azt, s megbünteti a bűnösöket. - Trónra juttának 23-dik évében a „vilájeti Rím” (Rómaország, római birodalom) is aláveti magát neki, szintén Csehország is, s hogy a német császár meghalt, a „német, firenk, rím-i s egyéb bégek Majlánban tartott nagy gyülekezetben Szegizmunduzt választják császárrá; ő el is fogadja, s Majlánban nagy ünnepet tartanak. - Hogy sokáig künt van,
Magyarországban hangosan kezdik kívánni, „hogy a király jőjön”. Helytartója azért levél által sürgeti, s ő lejő Magyarországba. - Azután Prágába megy, hogy a csehországi ügyeket rendezze. De ott betegségbe esik az agg király, s 50 évig magyar király volta után, s 5 évig német császár volta után meghal. Kívánsága szerint eltemetik Váradon. (188 -193.)
Albertusz, Szegizmunduz fia (sic!), kit éltében Németországba küldött vala, sereggel eljővén, király lesz. Szintén bírja Cseh- és Rímországokat. Meghal 1 év, 9 hónap 28 napig uralkodta után; eltemetik Sz.-Fehérvárott. (194.)
Albertusznak maradt négy éves fia (!); anyja traktál a bégekkel, hogy addig oltalmukba vennék, míg megnőne; de nagyobbrészt nem akarják. Erre az asszony Visegrádba megy, a koronát elvinni.
- Azalatt a bégek Ladiszlaust, a lengyel király testvérét kérik, s ennek a lengyel gyűjt sereget. Erre Albertusz király özvegye a német császárhoz fut, s odaajánlja neki a koronát s Sz.- Fehérvár kulcsait. - Ladiszlaus eljő; hogy nincs korona, végre a „dín ululari” (vallásnagyok, itt: püspökök) engedelmével „basli bughdaj” (! = fejes, kalászos búza)-ból készűlt koronával koronázzák meg. (195.) Némely bégekkel erőszakoskodik s baja van. - Azalatt a török is Murad khán alatt előre megy- Belgrádra. Annak bánja Johanisz „a horvát, szalavin, bulghar bánoknak testvérök.” Belgrad előtt állván a viadalom, Johanisz vagy Janko vojvoda (így neveztetik aztán rendesen) különösen egy éjjeli kiütés által megszorítja a törököt. Ez Havála várát építi, könnyebb meglövetés végett. Hét hónapig tartott körülzárás után nagy ostrom. De akkor egy fölreppentett árok (vagy állik) nagy kárt teszen a müszülmánokon. Azért Murad visszatér, ott hagyván Iszhák Pasát. Janko vojvoda Iszhák pasát is megveri, s hogy ez új erővel megint ellene megy, még meg is fogja. Azonban már annakelőtte Murad Szemendre körül sokat a deszpot-tól elvett vala; annak visszaadásával Murad megváltja a pasát Ladiszlaus királytól, s megszűnik köztük az ellenségeskedés. De nem soká a királynak főtanácsadója némi Pulapusz ( , olv. Julanusz) „vallásnagy” ráveszi a királyt, Hogy a nem az ő hitökön való ellenség iránt megszegje a békekötést. Újra hadat készít a török ellen. Ezt hallván Murad is gyűjti egybe az iszlámi sereget. - Varnai ütközet, melyben a király is elesik, s serege egészen széllyel veretik. (Lásd: M. Nyelvészet VI. 73.1. a várnai ütközetet mint mutatványt közölve). (197-198.) - A futásban Janko vojvoda Draghul (Drakul) az ifláh (oláh) fejedelemhez kerűl ki annakelőtte neki barátja, most megfogatja, s drága pénzen megváltatja.
A magyarok most Ladiszlaust, Albertusz fiát választják már azért is, hogy a császárral ne gyűljön bajok. De ez megkéri őket, hogy egyelőre „káim-makám” legyen helyette; ez Janko lesz. - Janko legelsőben Drakulra megyen; ez fiával együtt fogva esik, s Erdélyben erősen zárva tartják. – Azután az iszlámi nép ellen akar indúlni: Szevrin -nél a Dunán át; 3 napig csata, a melyben „a porba való káfirek (küffár)” legyőzetnek. Janko két müszülmánnak kezébe akad; kiszabadítja magát; azután Bulghárországba kerülvén, egy embert veszen föl kalauzúl; de ez a deszpotnak vezeti kezébe, ki szintén drága áron megváltatja, még fia is kezesül maradván (189-200.).
Jankó Szegedinre megy, sereget gyűjt, a deszpot helyeit pusztítja. - Azután Csehországba. - Azalatt a szultán a deszpotra índúlt vala, mert Jankót elereszté: ez Jankóhoz fordúl. s ketten megverik a törököt. (201.)
Azonközben Ladiszlaus derék legény (javar jigit) lett vala; kérésére a császár elküldi Magyarországba. Jankó tisztességgel fogadja és 1452-ben átadja neki az országot. A király nagyon szereti és tiszteli Jankót: Bisztricsét és Erdélyben még némely várat ajándékozza neki. Pecsétet is ád neki, a melyen ő oroszlán képében vala. - Erdélybe küldi. Ladiszlaus 13 éves korában, 1353-ban (hiba; kell: 1453) lépett vala trónra. Muhammed Khán Gházi azalatt Konstantinápolyt megvette vala s már megint Belgradra akara menni. Ugyancsak nagy hajósereggel stbivel elindúl, s körülzárja, Ladiszlaus király erre megijedvén, sereget gyűjt; a bécsi határon azonban egy hónapig várakozik. Lejő Budára, s hajókat rendez. - De Erdélyben Janko is készült, hogy az iszlámiakra menne. A Dunához érvén, a királyi hajókkal egyesül. Janko hajókat köttet egybe, s éjjel ráereszti az ellenségre; azután a flottával nagy kárt teszen, sok török hajót elsülyeszt.
- A szultán ostromot parancsol, de ez sem sikerülvén vissza tér. - Azalatt pártosok kelnek föl: a király Prágába megy; ugyanott meghal, és eltemetik ott. (201- 204.)
Matias. Erdélyben „a királyok nemzetségéből való egy bán vala, Matias”. A magyar bégek őtet 1458-ban királylyá tevék. Soha nem vala baja a törökkel. - Többire sok hadat viselt, (de krónikánk nem említi föl egyenként); végre a lengyel királyra megy, meghódítja Lengyel, aztán Litvánia és Tatárországokat is. Ezen részről pedig az iszlám népei Bögürdelenre (Szabács) indúlnak. Matias azért ellenük akara menni. De előbb a császárral keveredék bajba; azalatt Bögürdelent megvevék. Matias az ő seregével csak Németországba megy, Bécset körülzárja, s sok harczot vív ott.
- Uralkodása 32-ik évében és 3-dik napjában meghala. Eltemeték Sz.-Fehérvárott. (205 - 206.)
1490-ben Ladiszlaus jut trónra. „Az is hadakat viselt, és birodalmának 25 évében hala meg.” Eltemeték Sz.-Fehérvárott. (207.)
Ludovikusz, Ladiszlaus fia. Az ő idejében Szulejman szultán kezd uralkodni. (Nagy tisztelettel neveztetik meg; czíme után versek.) Szulejmán Belgradra határoz hadjáratot egy tavaszkor elindúl, körülveszi ágyúval, hamar lerontja. A káfireket kardra hányja, a dejr-eket (klastromokat) pedig mecsetekké változtatja át. - Aztán egy darabig megpihente után Rodusz-ra: azon is győzedelmes lesz. - Megint Magyarországra, Ludovikusz király 10-dik évében. Petervardin és Öszekin (Eszék) várakat megveszi, s Buda felé fordul. Azonban Mohács térségén Ludovikusz király vele szembe száll. nagy viadal. - A „káfir”-eket (küffár-t) megverik. (A király halála nincs megemlítve.) „Az nap reggeltől kezdve napestig oly viadalt művelének, hogy a világot szűkké szoríták a káfirek szemeire. Végre a Hatalmas úr kegyelmével a káfírek serege meggyőzetvén, az iszlám népe diadalmas lőn. A hitetlen sereget kard élére hányják - Azután jó szerencsével megint székhelyébe érkezvén, az uralkodás székében megállapodék (Szulejmán t. i.).” (207-209.)
Evvel vége szakad török magyar krónikánknak. Még a szerző bezáró versei. (209, b-210.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
