A képes Krónika első, Istvánt ábrázoló képe egy iniciálé, amely egy tetterős, ambíciózus, önbizalommal telt ifjút ábrázol. Ez az ifjú, amint apja Géza halála után megkapta az ország irányítását, azonnal óriási változtatásokba kezdett, melynek fő eleme saját hatalmának megerősítése és a külső és belső vetélytársak eltávolítása volt. Vajk, új nevén István, a római egyház fanatikus híve lett nyíltan megsértve ősei vérszövetségét. Német hercegnőt vett el és fejébe vette a magyarok elnémetesítését. Uralkodása véres eseménnyel kezdődött, megölte a trón vérszerződés szerinti, amely szerint az uralkodó ház legidősebb férfi tagjának a joga az uralom, jogos várományosát. Nem tudni biztosan ki volt Koppány, nyílván nem Géza testvére, talán Taksony egy másik ági unokája (Géza unokaöccse, Vajk nagybátyja). Mivel a beszámolókat Vajk krónikásai írták, tudatosan hamisított információk és családfák vannak bennük, kihagyások és ferdítések István, Magyarország királyaként való jogszerűsítésére. Számos dokumentumot elpusztítottak, mivel a rovásírást üldözték és latin betűkkel akarták kiváltani (ami egyébként nem alkalmazható a magyar nyelvre, számos és kitalált betűket kellett alkalmazni a hangzók helyes jelölésére, amik egyébként a rovásban megvoltak, minden hanghoz egy karakter). Még a rovással már megírt Bibliákat is elégették!

István király ("a szent") a németesítés nevében félredobta a magyar kultúrát és történelmet, amiért Rómában szentté avatták. Arra tette fel életét, hogy kipusztítsa az ősi magyar vallást pont, ahogy az "egyházatyák" is kitörölték a júdaizmus minden nyomát az eredeti keresztény hitből. Nem tudni biztosan, hogy Koppány az ősi vallás pártján állt-e, vagy elutasította-e akereszténységet. Vajk azonban nemcsak ő ellene harcolt, hanem a katolikus hercegek ellen is fordult, mint a marosvári Ajtony, vagy nagybátjya az erdélyi gyula ellen. Habár István a kereszténység védelmére hivatkozott harcaiban, és hamar megtanulta hogyan semmisítsen meg bármely a katolikus Európában alkalmazott, római egyházétól eltérő vallási nézetet. A nyugati életszemlélet, és ebbe beleértem a vallásos felfogást is, nem engedi meg idegenek meglétét. Mindent, ami nem olyan, mint a sajátjuk, el kell pusztítani, át kell formálni, hogy elfogadható legyen. Ebből a felfogásbó alakultak ki a mai nyugati nacionalista-fasiszta mozgalmaik. Ez az indíték és a Róma felé érzett bizonyítási kényszer István szemében megvonta mindeniféle idegen, azaz "pogány" eredetű kultúra létjogosultságát. Erről árulkodik a Képes Krónika következő képe is, amely már egy olyan érett uralkodót ábrázol, aki céljait elérve végre megnyugodhat.

Uralma mégsem tűnik túl békésnek: uralkodása végén, Vászolyt, az utolsó Kárpát-medencében maradt rokonát is uralkodásra képtelenné teszi, vagy éppen teszik csatlósai a háta mögött. A gyilkos Vajk (a "szent" István) megvakíttatta, megcsonkíttatta majd kivégeztette. Nincs hasonló attrocitásokra példa a "szent" Istvánt megelőző magyar történelemből - még Attila, az "Ostor" által sem. Istvánnak nem volt fia, aki a magyar trónon követhette volna, mivel egyetlen utóda, Imre herceg meghalt röviddel mielőtt apja átadhatta volna neki az uralmat. Emiatt az Árpádház a kihalás szélére került, köszönhetően Vajk, a "szent" István családpolitikájának, rokonait vagy megölte, például Koppány, vagy uralkodásra alkalmatlanná tette, lásd Vászoly, vagy elüldözte az országból. A sors fintora, hogy az utódlási viták egy rövid szakasza után a kijevi ruszba üldözött András, a Vajk által üldözött Vászoly idősebbik fia lett Magyarország királya, visszaállítva az Árpád házat, ám Vajk vonala többé nem játszhatott szerepet a magyar történelemben. A harmadik, utolsó előtti kép pontosan erről a fordulatról árulkodik. Itt a királyt már öreg korában ábrázolja, de arca épp nem a megnyugvást, a bölcs öregkort tükrözi, sokkal inkább egy megijedt, megtört emberét, amelyre a negyedik kép adja meg a választ.

Ezen a képen Imre herceg temetése látható. A képen az öreg István, aki minden bizalmát egyetlen fiába vetette, rémülten nézi, ahogy halot gyermekét épp pár nappal a koronázása előtt a koporsóba teszik. A kép azonban a háttérben megmutatja az események sorrendjét. Legtávolabb, legfelül marcona lovasokat látunk, valószínűleg a királyi udvar pribékjeit, akik Vászoly várába betörnek. Azt, hogy nem Vászoly tört István ellen, hanem épp fordítva, sugallja a vár betört kapuja, a kép jobb felső harmadában. Aztán láthatjuk, ahogy Vászolyt megkötözték és megvakítják, Imre herceg sírba tétele csak ezután következik a képen.Istvánt utolérték bűnei. Mindent amit adott most százszorosan kapott vissza. Egyetlen utóda meghalt, amit bizonnyal nem egy vadkan okozott, mint ahogy azt egyetlen német forrásban olvashatjuk. Minden más forrás hallgat az eseményről, csupán tényként közli, hogy Imre meghalt, vagy azt állítja meggyilkolták. Mindenesetre a források szűkszavúsága azt sugallja, mindenki számára egyértelmű volt az eset. A Képes Krónika képe is azt sugallja, hogy a herceg halála távolról sem véletlen baleset volt. A rémülten szájához kapó István mellett ott áll felesége, közönyös arccal, míg a jobb alsó sarokban ábrázolt szolgák közül, az egyik a másikra pillant, olyan arckifejezéssel, mintha minden a terv szerint alakulna! Előfordulhat, hogy Imre megölésének előkészületei István háta mögött történtek. Ez az esemény azonban egy súlyos probléma forrása lett, hiszen így gyakorlatilag már István ideje alatt veszélybe került az Árpádház léte, mivel legfőbb riválisait, azaz rokonait maga ölette meg, vagy tette uralkodásra alkalmatlanná vagy kergette el az országból. Ezért, mivel más választása már nem maradt, ajánlotta fel az országot Szűz Mária, jobban mondva a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába.