A tökéletes páncél

David Friedmann  2010.01.14. 23:39

 

Írta: David Friedman

Dátum: 1988, 1990, 1992

Forrás: www.pbm/~lindahl/cariadoc/perfect.armor.html

Fordította: Jamrich Viktor

 

 

Vélhetően elgondolkodtál már a tökéletes páncél jellemzőin: elég egyszerűnek kellene lennie, hogy olcsó alapanyagokból és mindennapos szerszámokkal is elkészíthető legyen; valamint könnyűnek, erősnek és rozsdaállónak; ráadásul jól kellene kinéznie. Továbbá természetesen korhűnek is.

 

A courbouilli-ként is ismert keményített bőr megfelel mindezen kritériumoknak. Mióta felfedeztem, hogy milyen könnyű vele dolgozni, azóta alkar-, könyök- és lábszárvédőket, egy fél páncélkesztyűt, testpáncélt és a pajzsomra szegélyt csináltam belőle. Még egy keményített bőr hokisisakot is összehoztam, abból a megfontolásból, hogy az általában fehér műanyag változat a páncél-zsákom tartalmának leginkább oda nem illő darabja.

 

Ebben az esszében ismertetni fogom, hogy hogyan lehet különféle páncélrészeket készíteni keményített bőrből: bazubandot (középkori iszlám alkar- és könyökvédő), klibaniont (bizánci testpáncél), lábszárvédőt és [kardhoz] kosármarkolatot. Az itt leírt technikák más munkadarabok széles skáláján is alkalmazhatók.

 

A kezdéshez némi bőrre lesz szükséged. Ez jobb, ha növénycserzett és nem krómcserzett, illetve ha festetlen. A krómcserzett a legelterjedtebb modern változat, ami általában a vágott szélek szürke színéről (ha a szélek éppen nincsenek befestve) ismerhető meg. A növénycserzett bőrt hasítva használják, szíjak és hasonló dolgok készítésére; gyakran úgy írják le, mint nyeregborító anyagot. A színe, mielőtt megkeményítenéd, cserszín (sárgásbarna).

 

A bőr vastagságát uncia[1] per négyzetlábban[2] szokták meghatározni.[3] Itt egy uncia megfelel 1/64"[4] vastagságnak; amit manapság inkább vastagságként, mintsem tömegként számolunk. Az ideális a 12, vagy 13 unciás[5] bőr lenne. Az olyan könnyű bőr, mint a 8, vagy 9 unciás[6] ugyancsak használható páncélnak, bár csak olyan helyekre, amik nem túl sérülékenyek; ha a bazubandodat valami ilyen vékony anyagból csinálod, használj dupla vastagságot a könyöknél. A klibanion átlapolt lamellákból áll, ami durván dupla vastagságot eredményez az eredeti bőrhöz képest, így a 8 unciás legalább itt, minimális védelmet nyújt.

 

Mielőtt keményített bőrből való páncél készítéséhez fognál, hadd adjak három figyelmeztetést. Az első az, hogy a méhviasz hiába dekoratív, kellemes illatú anyag, azok az emberek, akik megosztják veled a konyhát, és nem páncélgyártáshoz használják, sérelmezhetik, hogy fagyott viaszcseppeket találnak a padlón, a tűzhelyen és a konyhaasztalon. A probléma minimalizálható, ha odafigyelünk az olvadt viaszra. Ha nem vagy túl jó az odafigyelésben, jobb, ha tudod, hogy a megszilárdult viaszdarabkákat könnyebb valamilyen melegvízbe áztatott dologgal eltávolítani.

 

A második figyelmeztetés azzal kapcsolatos, hogy a viasz éghető � többek között ezért használják gyertyaöntéshez. Bár rajtam sosem gyulladt meg a méhviasz mialatt bőrkeményítéshez használtam, könnyen el tudom képzelni, hogy megtörténhet, ha túlmelegíted. Ráadásul nincs tapasztalatom sem parafinnal, sem más viaszokkal, amiket esetleg ugyanúgy használhatsz. Légy óvatos és tarts a közelben egy tűzoltó készüléket.

 

Végső figyelmeztetésem keretében emlékeztetlek, hogy az a �zsák�, ami elválasztja a belsőségeidet a külső részeidtől, szintén bőrből van. Bármely szerszám, amit arra terveztek, hogy bőrt vágjanak vele, arra is kiválóan alkalmas, hogy megvágd magad, szóval figyelj oda. Ahogyan Kipling is írja �A rossz dolog�-ban: �Tedd dolgodat szíved vérével, ám nem szükséges, hogy meg is mutasd.�

 

 

Az első ábrán egy egyszerű bazuband látható; a második ábrán az ehhez való bőr szabásmintája. A méretek a következők: a csukló kerülete (a), az alkar legnagyobb kerülete (b) és a csuklótól a könyökhajlatig terjedő hossz (c). Az itt szereplő példaméretek a saját darabomról valók.

Vágd ki a munkadarabot, a csapból tölts meg egy edényt hidegvízzel, majd merítsd bele a bőrt; ha nincs elég nagy edényed, használd a mosogatót, vagy a fürdőkádat. Nagyjából félórás áztatás után a bőr rugalmassá és némileg nyújthatóvá válik. Ha valami olyat akarsz csinálni, amihez jókora nyújtásra van szükség � mint például a bazuband, vagy a lábszárvédő � hagyd a bőrt egy egész éjszakán át ázni, azután vedd ki, takard be egy nedves törülközővel, végül hagyd így kb. 8 órán át.

Ha egyszerűen csak egy alkarvédőt csinálsz, nem kell mást tenned, mint a bőrt � párnázással � a karod, vagy valamilyen hasonló alakú dolog köré csavarnod, és hagyni megszáradni. A bazuband némileg trükkösebb, ugyanis az a része, amelyik a könyököt védi, gömbölyded. Ahhoz, hogy ezt elérd, meg kell nyújtanod a bőr középső részét ott, ahol a könyökhöz ér � ez az árnyékolt terület a második ábrán. Az árnyékolás különböző fokozatai mutatják, hogy hol milyen mértékben kell nyújtani.

Piece of Leather � bőrdarab

Stretch here � nyújtás helye

Arm - kar

Ennek az eléréséhez használhatunk egy közepes méretű � 6-8" átmérőjű[7] � tálat. Ezt tedd fejjel lefelé egy megfelelően stabil felületre, majd nyújtsd rajta a bőrt a kezeddel. Ugyanezt megtehetjük két tállal is, csak az egyik legyen egy kicsit nagyobb a másiknál, és a bőrt a kettő között nyújtsd.

Amint a bőr eléggé megnyúlt, következő lépésként kösd egy formához. A forma valami olyan legyen, ami méretben és alakban körülbelül megfelel a leendő bazubandnak. Ez azt jelenti, hogy legyen hozzávetőleg egy 8 inch[8] hosszú palástú és 4-5 inch[9] átmérőjű hengeres tested, aminek az egyik vége nagyjából gömbölyű � de nyugodtan növeld meg a méreteket, ha óriás vagy.

Úgy esett, hogy otthon volt éppen egy acél bazubandom a megfelelő méretben, így hát betakartam Saran Wrap-pal[10], hogy védve legyen a nedves bőrtől, majd formaként használtam. Ha nálatok nem hevernek szanaszét az antik páncélok, nézz körül arrafelé, ahol az üres befőttes- és borosüvegeket tartjátok; itt elvileg találnod kellene valamit, aminek nagyjából jó a mérete és az alakja. Nem muszáj tökéletesnek lennie, ugyanis a nedves bőr még alakítható, miután levetted a formáról. Ha tényleg feszít a tettvágy, és jó vagy a farigcsálásban, valószínűleg képes leszel fából is összehozni egy formát, hogy aztán a csapatodból mindenkinek te készíthesd a bazubandokat.

Kösd a nedves bőrt a formára ruhacsíkokat használva, elkerülendő azt, hogy nyomokat hagyj az anyagon. Még jobb, ha pólyatekercset használsz � a gumírozott fajta a legjobb, amit ficamokhoz árulnak. Valószínűleg még maradt egy otthon abból az időből, amikor harc közben kiment a bokád.

Az alapötlet az, hogy minél szorosabban húzd rá a bőrt a formára, hogy amikor megszárad, a lehető legjobban felvegye a forma alakját. Az egyetlen húzósabb dolog a gömbölyded rész, ami a könyököt takarja. Dolgozd rá a bőrt a formának erre a részére kézzel; igyekezz annyira simára és ránc nélkülire csinálni, amennyire csak tudod. Általában 15-20 percig szoktam így hagyni abban a reményben, hogy egy kicsit jobban megnyúlik, majd kikötöm azt a részt, és újra kezdem. Amint végre elégedett vagy vele, hagyd néhány órát száradni.

Ezen a ponton a bőrnek elég merevnek kell lennie, hogy tartsa az alakját, legalábbis amíg óvatosan bánsz vele; vedd le a formáról, hogy a belseje és a külseje is egyaránt meg tudjon száradni. Ha szükséges, alakíts rajta még egy kicsit � húzd szét a palástját, ha túl szűk, vagy nyomd össze, ha túl bő. Végül tedd félre az útból, hogy teljesen megszáradhasson. Ne kezdj bele a következő fázisba, amíg a bőr tökéletesen ki nem száradt, amire valószínűleg néhány napig várni kell; ha úgy próbálod meg a bőrt keményíteni, hogy egy kicsit még nedves, borzalmas dolgok történhetnek vele.

A bőrt úgy keményítjük, hogy átitatjuk méhviasszal. Ezt néhányan úgy csinálják, hogy viaszt olvasztanak egy jókora bödönben, és abba teszik a bőrt. Ehhez a módszerhez rengeteg viasz kell és én még sosem próbáltam. Én a bőrömet a sütőben keményítem, egy nagy serpenyőt, vagy egy darab alufóliát használva. A serpenyőbe belefektetem a bazubandot a homorú felével felfelé, majd ebbe egy nagy darab � fél font[11] körüli � méhviaszt teszek. Ezután fogom az egészet és beleteszem a kb. 220° -ra[12]hevített sütőbe.

Amint a bőr megmelegedett és a viasz egy kicsit olvadni kezdett, vedd ki a serpenyőt, dörzsöld el a viaszt a bőr teljes felületén, majd rakd vissza az egészet a sütőbe. Igyekezz a viaszt ne kilöttyinteni oda, ahol az meggyulladhat. Folytasd az eljárást úgy fél óráig, vagy tovább, dörzsölj viaszt a bazuband mindkét oldalába, tégy olvadt viaszdarabokat a homorú oldalra, majd folyasd az olvadt viaszt a munkadarab belsejében, amíg a bőr teljesen át nem itatódik viasszal. Ezután vedd ki a serpenyőt a bazubanddal és a maradék viasszal. Amíg a bőr meleg, a bazuband nagyjából hajlítható, úgyhogy végezd el rajta az utolsó alakításaidat, hogy végre jó legyen a méret, végül hagyd kihűlni és megszáradni.

Ez egy egyszerű bazuband, csupán egyetlen bőrdarabból kialakítva, így már csak annyi maradt hátra, hogy lyukakat üss rajta (amint az az 1. ábrán is látható), fűzz bele egy bőrcsíkot, majd tégy bele olyan párnázást, amilyet jónak látsz. Megcsináltad. Most van egy könnyű, erős, rozsdaálló védelmed a kardforgató karodra és -könyöködre. Gyönyörű barna színe van, és nagyon valódinak néz ki (az is).

Ha valami komolyabb bazubandot akarsz, készíthetsz egy második darabot, ami a csuklód és az alkarod belső felét védi (lásd a 3. ábrát). A forgópánt egyszerűen csak egy keményítetlen bőrcsík, amely mindkét darabhoz hozzá van szegecselve � ahogyan az ábrán is áll. A fő darab forgópánttal ellentétes szélén van egy szegély, ami a csukló felőli darab jobb rögzítését szolgálja. Ez egyszerűen egy hosszú, négyszögletes keményített bőrdarab, ami a fő darabhoz van szegecselve. A bazubandot két csat tartja zárva. Az ábra tartalmaz egy �végnézetet� is, ami a csukló irányából készült, és azt szemlélteti, hogy hogyan kapcsolódik össze a pánt, a szegély, a fő darab és a csukló felőli darab.

 

Lip � szegély

Hinge � csuklópánt

Rivet(s) � szegecs(ek)

Inside of Wrist Piece � a csukló � felőli darab belseje

Main Piece � fődarab

End View � �végnézet� (valójában oldalnézet)

Hole - lyuk

A harmadik ábrán bemutatott bazuband azonban egy másik szempontból is nyerőbb, azon kívül, hogy védi a kar belső felét. A csuklót védő részen lévő hegyes fülnek ugyanis van egy visszahajló íve, hogy még kényelmesebbé tegye a viselést � így nem vág bele a dolog pereme a könyöködbe, vagy a felkarodba. Némelyik bazuband így készül, némelyik nem. A negyedik ábra egy olyat mutat, amit úgy alakítottak, hogy egy kicsit több védelmet nyújtson a könyököd oldalainak.

Nyilvánvalóan mindenki számos lehetőség közül válogathat, hogy a saját ízlése és teste számára megtalálja a legmegfelelőbbet. A bazubandjaim egyikének könyök felőli végén van két plusz lyuk, így a madzag keresztülfut a könyökhajlatom belső felén; azt hiszem így jobban szeretem, bár még nem vagyok benne teljesen biztos. A madzag helyett használhatsz csatokat és szíjakat. Ha általában markolatkosárral harcolsz, egy kicsit kiterjesztheted a bazubandod hosszát a csukló felőli részén, hogy fedje a kézfejedet, és így jobban védje a csuklódat is, úgy, mint egy fél páncélkesztyű.

Mennyibe fog kerülni a bazubandod elkészítése? Ahol én élek, a helyi bőrüzletek 3 $ -os áron adják az általában kb. 8 unciás � formájuk alapján szíjkészítésből visszamaradt � növénycserzett hulladékbőr fontját. Néha van olyan vágott darabjuk, ami jó lehet egy bazubandhoz, néha nincs. Az olyan bőrnek, ami nem hulladék, dollár per négyzetlábban szokták megadni az árát, ami kb. 6 $ per font áron jön ki. Ha a karod azonos méretű, mint az enyém, az első ábrán látható bőrdarab nagyjából ⅔-a egy négyzetlábnak; a veszteséget is beleszámítva valószínűleg egy egész négyzetlábat kell venned. Ha 12 unciás bőrt használsz, az 12 unciát fog nyomni, és 3 $ alatt lesz, ha selejtből veszed � egyébként meg 6 $ alatt. Adj hozzá még egy, vagy két dollárt a viaszért, és máris van egy nagyon szép páncéldarabod, kevesebb, mint 8 $ alapanyagból.

Miután a bazubandodat használtad néhány hónapig, és túl sok csapást blokkoltál a pajzsod helyett a kardforgató karoddal, felfedezheted, hogy a bőr bizonyos helyeken egy kicsit felpuhult, és a színe is világosabb lett. A megoldás egyszerű; tedd vissza a sütőbe � természetesen gondoskodj róla, hogy a párnázás legyen hőálló, vagy kivehető. 10, vagy 15 perc a nagyjából 200 fokos sütőben újra olvasztja a viaszt, újra keményíti a bőrt, és visszaállítja a korábbi színt. Ha csúnyán megütötték, beledörzsölhetsz egy kicsit több viaszt is.

Bárcsak egyfajta páncéldarab készítésének módját írtam le, a technika másfajta darabokra is használható. A lábszárvédőim lényegében túlméretezett bazubandok (egy másik darabbal a lábikrád és a lábszárad hátsó felén, mint a csuklópántos változatnál). Amint kellő nyújtással megkaptam a térd-részt, a lábamat használva formának ráhúzom a munkadarabot. Így egy, vagy két órán át kellett bicegnem bőrbe és pólyatekercsbe csomagolt lábbal � de a végeredmény egy olyan tökéletesen a lábamra öntött lábszárvédő, mint az ókori görögök páncélja.

Ennek a páncélnak a készítésekor az egyetlen nyilvánvaló problémám az volt, hogy a gömbölyűre tervezett részek nem sikerültek elég gömbölydedre; a bőrt nem nyújtottam meg eléggé, aminek az lett az eredménye, hogy a térdem vagy a könyököm nem megy eléggé bele, hogy rendesen védve legyen. Van erre is egy megoldás. A bőr üllő és kalapács segítségével ugyanúgy megmunkálható, akár az acél. Az alapötlet az, hogy a bőr nyújtható � keményítés előtt, vagy után � egy kemény felületen való kalapálással. A részletekről konzultálj egy nem túl mogorva páncélkováccsal. Egy másik lehetőség a probléma megoldására, ha ejtesz egy 2, vagy 3 inch hosszú vágást a második ábrán látható, X-el jelzett ponttól kezdve, majd a vágás széleit összelapolod, és összevarrod, vagy -szegecseled azokat; bár még nem próbáltam, kézenfekvő eljárásnak tűnik, hogy így mélyítsük a könyök-mélyedést.

 

A lamellált páncélt valamilyen kemény anyagból � mint amilyen a fém, vagy a bőr � készült kis lemezek összefűzésével állítják elő. Skandináviától Japánig számtalan nép használta. Az általam most leírt darabot klibanionnak nevezem, ugyanis úgy esett, hogy ez éppen egy olyan fajta lamellált páncél, aminek sikerült megszereznem a nevét � bár hasonló páncélokat sokféle népség hordott. A lamellált páncél készítése egy olyan ötlet, amin már évek óta töprengek, de csak mostanság csináltam meg, mialatt ezt a cikket is írom.

Az első lépés az, hogy kivágunk egy csomó lapkát (lamellát). Az 5. ábra mutatja azt a méretet és formát, amit én használtam � csakúgy, mint a fennmaradt példányokon alapuló egyéb alakokat is (Thordemantól és Robinsontól). Az anyag, amit használtam, 8 unciás növénycserzett bőr volt. Egy olyan ujjatlan lamellált mellény, ami a derekamon fölül véd, nagyjából 180 lapkát igényel.

A soron következő lépés a bőr keményítése. Amíg a darabok egyenesek, egyszerűen tedd őket egy serpenyőbe, vagy valami hasonlóba, tégy egy nagy darab méhviaszt a tetejére, tedd a 220 fokos sütőbe, és hagyd a viaszt megolvadni. Amikor már nagyjából-egészében elolvadt, forgasd meg a lapkákat, rendezd át, és általában addig mozgasd őket, amíg mindegyiket rendesen át nem itatja a viasz. Végül vedd ki őket, és hagyd, hogy kihűljenek.

My Lamellae � az én lamelláim

Various Lamellae Not all to Scale � különböző lamellák, nem mind méretarányos

Következő lépés a lyukasztás. Csinálhatod bőrlukasztóval, de szerintem egyszerűbb egy fúrót használni, főleg ha hozzá tudsz férni egy állványos fúrógéphez. Jelöld meg a lyukak helyét egy lamellán, tedd ezt az egyet egy öt-tíz darabból álló egymásra tett rakásra, győződj meg róla, hogy pontosan fedik egymást, majd egy fúróval fúrj át egy lyukat az összesen. Tégy egy szöget, vagy valami hasonlót az így nyert lyukba, hogy a lapkáid ne csússzanak szét, aztán mehet a következő lyuk. Ebbe is rakj egy szöget, végül fúrd ki a többi lyukat; két szög már eléggé egyben tudja tartani az egész rakást, hogy a lapkák ne csússzanak el. Győződj meg róla, hogy pontosan egyenesen fúrsz, és minden lyuk ugyanoda esik minden lamellán.

A 6. ábra egy 9 lamellás összefűzött egységet, és az általam használt fűzési módot mutatja be; ez a Bengt Thordeman által a Byzantine Armies 886-1118-ban leírt rekonstrukció némileg módosított változata. A fűzéshez bőrcsíkot használok. Először összefűzöm a lamellákat vízszintes szalagokba, majd ezeket a szalagokat is összefűzöm. Így a lapkák minden sorban átlapolják a fölöttük lévőt, így az átlapolás felső � épp fordítva, mint a pikkelypáncélnál, ahol az átlapolás alsó.

A 7. ábrán az én klibanionom látható kiterítve. Ez a jobb első felén záródik. Nincs bizonyítékom, hogy a történelmi darabok hogyan záródtak; azért csináltam így, mert kevesebb illeszkedési pontot kaptam, mint ha az elején záródott volna. A következő, amit majd készíteni fogok, elöl fog záródni; ehhez eggyel több csatra lesz szükségem, de könnyebb lesz áthúzni rajta a fejem. A minta nem mutatja a kapcsolódást a vállpántok (szintén lamellákból álló) hátsó és az első részei között, mert a vállpántoknál összekapcsolva nem lehet egyenesen kiteríteni. Amint a klibanion végleg elkészült, az a,b, pontokat a hátsó váll-részen az A,B pontokhoz kell kötni, és a c-f lamellák a C-F lamellákhoz érnek. A klibanion elején alul egy plusz ráhagyott sor van részleges lapkákból, olyan ívesre vágva, hogy kövesse a test vonalát � ez egy olyan készség, amit magad is megfigyelhetsz a korabeli képeken.

Nine Lamellae Laced Together � kilenc lamella összefűzve

My Lacing Pattern � az én összefűző mintám

section b goes between a and the lamella � a b rész  az a és a lamella között megy

lacing visible � látható fűzés

lacing hidden behind lamella � fűzés takarva a lamella alatt

Nem mutatom be, hogy hogyan záródik a páncél. A legegyszerűbb út az, ha veszel egy kb. l láb hosszú bőrcsíkot, csomót kötsz az egyik végére, befűzöd a C lamella egyik üresen hagyott oldallyukába, keresztül vezeted a lyuk c lamellán található megfelelőin, majd vissza a c lamella másik nyílásán a C lamella megmaradt lyukába, majd kötsz a másik végére is egy csomót. Ha jó szorosra húzod a bőrcsíkot, úgy fogja összetartani a lapkákat, mintha a korábban említett módon össze lennének fűzve. Ismételd ezt meg a D, E és F esetében. A bőrcsíkok kikötése (de nem az általuk összetartott lamellákból való kihúzása) után elég helynek kell maradnia a két szél (c-f és D-F) között, hogy az egész öltözéket le tudd húzni magadról. Egy még kényelmesebb megoldás a csatok alkalmazása. A szíjakat, amin a csatok vannak, fűzd a nyitott rész egyik felének lapkáihoz, azokat a szíjakat pedig, amik a csatba fognak menni, fűzd a másik oldal lapkáihoz. Adhatsz hozzá néhány lamellát, hogy a két oldal egy kicsit átlapolja egymást.

A jelenlegi klibanionomnak van egy keményítetlen bőrből való �járma�, ami fedi a vállaimat, egy lyukkal a fejemnek és egy hasítékkal az elején. A vállnál lévő lamellák le vannak kötve a �járomhoz�. A vállaimat és a felkaromat keményítetlen bőrből készült pteruges (�tollak� � hosszú négyszögű darabok) védik. A �járom� és a pteruges is látható a 7. ábrán.

Front � eleje

Back � hátulja

Left Side � bal oldal

Right Side � jobb oldal

Neck Hole � nyakrész

Alternatívaként készíthető egy átlapolt �legyező� a váll védelmére, ami mind a japán, mind a perzsa lamellált páncélnál fellelhető alkatrész. Egy nagyobb �legyező� � 3 sor lamella, mindegyik sorban 11 lapkával � felerősíthető a derék hátsó részére, hogy védje a feneket. Másik alternatíva lehet még több pteruges, amik a klibanion aljáról lógnak, hogy védjék a combok felső részét � úgy hiszem ez volt az a mód, ahogyan a bizánci klibanionok leggyakrabban készültek. Egy másik valószínű dolog � és ezt a következő munkámban már alkalmazni is akarom � egy hosszabb lamellált �kabát�, ami combközépig ér, és elöl-hátul fel van hasítva, hogy jobb mozgást engedjen a lábaknak.

Miután a klibaniont összeillesztettük, van még egy utolsó lépés. Rakd vissza a kb. 200 fokos sütőbe. Ezután vedd fel a gambesonodat � vagy bármi mást, amit a páncél alatt tervezel viselni. Amint a páncél kezd felpuhulni � ami nagyjából 5 percet vehet igénybe � vedd ki és öltsd magadra, de vigyázz, nehogy megsüsd vele magad. Tekerj a páncél fölött a testedre néhány ruhacsíkot, hogy a lamellák rád lapuljanak; győződj meg róla, hogy van legalább egy ruhacsík minden sor lamella fölött. Hagyd a páncélt kihűlni és megkeményedni, majd vedd le. Most van egy tökéletesen a testedre méretezett klibanionod. Ha az egész munkadarab nem fér egyben a sütődbe, ezt a lépést egy kicsit korábban végezd el, még mielőtt az egészet össze nem fűznéd, így amíg az két, vagy három darabban van.

Miután a páncélt a testedre alakítottad, ne akard valami mássá átformálni. Nekem azt mondták, hogy egy bezárt autóban a nap elég meleget tud produkálni ahhoz, hogy a viasz megolvadjon; bár velem ez sohasem esett meg, valószínűleg érdemes gondot fordítani rá, hogy ne hagyd a courbouilli-det valami túl forró helyen. Természetesen ha elfelejted, még mindig visszarakhatod a sütőbe, és újjáalakíthatod. Azt is hallottam, hogy a courbouilli páncél fel tud puhulni, ha nagyon meleg időben küzdesz benne. Erről a jelenlegi véleményem az, hogy ha odakint túl meleg van a páncélom számára, akkor az nekem is túl meleg.

Mit kell szerezned, hogy elkészítsd a klibanionodat? Az ábrákon szereplő darabhoz 180 lamella szükségeltetik, ami összesen nagyjából 9 négyzetlábat[13] tesz ki, így kb. négy és fél font[14] 8 unciás bőr kell majd � vagy több, ha valami vastagabbat akarsz használni. Ugyancsak szükséged lesz durván 2 font[15] méhviaszra, illetve 90 láb[16] fűzőanyagra.

Ha tudsz szerezni megfelelő hulladékbőrt 3 $ per fontért, a bőr, viasz és fűzőanyag teljes költsége ki tud jönni kevesebb, mint 25 $-ból, egyébként kevesebb, mint 50 $-ból � vagy esetleg többől, ha a 8 unciásnál valami nehezebbet használsz. Miután kitaláltad, hogy mit is akarsz csinálni, lamellánként l percet érdemes számolni a kivágásra, egy másikat a keményítésre és a kifúrásra, továbbá kevesebb, mint egyet az összefűzésre, így elvileg a második klibanionodat képesnek kellene lenned 8-10 munkaóra alatt elkészíteni � az első több időt fog igénybe venni. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az összefűzés biztosítja azok számára, akik nem kötünk, hogy csináljunk valamit a kezünkkel, miközben a cimboráinkkal dumálunk, vagy kisgyerekekre vigyázunk.

A befejezett munkadarab védi a testem a derék fölött és nagyjából 6 fontot[17] nyom. Én magam 5'3"[18] magas vagyok, 36"-es[19] derékbőséggel; ha lényegesen nagyobb, vagy kisebb vagy, alakítsd át a mintát a méretaránynak megfelelően. A 9 négyzetlábnyi lamella durván négy és fél négyzetlábnyi páncélfelületet biztosít számomra, így átlagosan számítva 2 réteg 8 unciás keményített bőr takar. Úgy hiszem, hogy egy jó gambeson fölött viselve, bármilyen csapat páncélkövetelményeit ki tudja elégíteni, de a biztonság kedvéért kérdezd meg róla a helyi bírókat is.

Engedélyezhető-e ez, vagy sem, illetve elégségesen véd-e? Ez attól függ, hogy milyen fajta küzdelemben vagy érdekelt. Az átlagos pajzzsal és karddal, főleg ember-ember elleni küzdelmekben harcolók számára szerintem a válasz: igen. A klibanion könnyű és egyszerű benne mozogni, ráadásul megfelelően véd az esetlegesen becsúszott csapások ellen � még annak ellenére is, hogy hozzá akarsz majd adni némi plusz védelmet a derekad alatti részek és a vállaid számára.

Másfelől azonban, ha gyakran kapsz kemény ütéseket � például ha másfélkezes karddal, vagy két karddal harcolsz, vagy ha egy csomó nagyon durva közelharcba bonyolódsz � valószínűleg több védelmet szeretnél a testedre. Az egyik út, amin ez elérhető, az a vastagabb � mondjuk 12, 13 vagy akár még több unciás � bőr használata, legalább a páncél legfontosabb felületein, ami valószínűleg az oldalakat jelenti. A másik megoldást a páncél egyes részeinek fémlapkákból való készítése adja. Ez több időt és több szerszámot is igényel, de így a páncélod a fém jobb védelmét a bőr könnyűségével kombinálja. Én mindkettőt kipróbáltam. A mostani klibanionom egyik oldalán fém- és keményített bőr lapkák váltakoznak, míg a másik oldalán vastagabb keményített bőr lamellák kaptak helyet � úgy tűnik, mindkettő jól működik. Egy újabb alternatíva az � amit még nem próbáltam �, hogy a lamellák szélein lévő lyukakat beljebb kell mozgatni, hogy ezzel az átlapolt részek mennyiségét megnöveljük.

Ez egy nagyon egyszerű klibanion. A bizánci képeken látható darabok több takarást biztosítanak a test felső részeinek és a vállaknak, valamint gyakran vannak plusz bőrdarabjaik (pteruges), amik a derékról lógva védik a láb felső részeit.

A fennmaradt lamellák mérete és alakja széles skálán változik; kísérletezhetsz velük. Az első klibanionom 3" x 5"-es[20] négyszögű lapkákkal készült. Kevesebb munka volt az elkészítésével, mint az itt bemutatott darabbal, és kb. azonos védelmet nyújtott ezzel, de kevésbé volt hajlékony. Az általam látott képek közül egyiken sem szerepelt ekkora lamella, így ez volt a fő indok, amiért a második próbálkozásnál már kisebb lapkákat használtam. Az egyik fegyvernököm csinált egy, az enyémhez hasonló klibaniont, csak nagyjából egy inch-el szélesebb lamellákból. Kevesebb munka volt vele, mert kevesebb lapka kell hozzá és valószínűleg kicsit jobb védelmet biztosít; a következő munkadarabom hasonló mintát fog követni.

Nyugodtan használd szabadon a képzeletedet és változtasd meg a kinézetét, ahol pedig hasznosnak tűnik, hívd segítségül a korabeli lamellált páncélokról készült képeket. A lamellált páncélokban az az egyik nagyszerű, hogy ha úgy döntesz, hogy a karod alatt egy kicsit kevesebb, míg a vállad felett egy kicsivel több védelmet szeretnél, nem kell mást tenned, mint átrakni néhány lamellát. Próbáld ugyanezt egy acél mellvérttel.

A 8. ábra egy keményített bőr páncélkesztyűt mutat; mind a kivágandó bőrdarabokat, mind az összeillesztett, kész munkadarabot. Négy keményített bőrszeletből (legalább 14 unciásból[21] ajánlom) és egy keményítetlen �csuklóspántból� (7 unciás[22]) készült. Az U csuklóspánt az S ujj-részhez ff mentén (ami FF-hez csatlakozik), az R kéz-részhez a gg mentén (ami a GG-hez csatlakozik), míg a T ujjízület-részhez  ee mentén (ami EE-hez csatlakozik) lett hozzáfűzve. A hüvelykujj-rész alja átlapolja az R kéz-részt, és egy olyan bőrcsíkkal van összekötve, ami átmegy a Q alján lévő lyukon, illetve az R-en lévő két lyukon. A cc és dd élek, amelyek a páncélkesztyű összeállításakor érinteni fogják egymást, el vannak lapítva alul (a kesztyű belsejében), hogy segítsék a kesztyű könnyebb behajlítását.

Ebben természetesen a nedves bőr meghajlítása a nehéz. Továbbra is az a legegyszerűbb út, ha egy hellyel-közzel a formádnak megfelelő alakú egyujjas acél páncélkesztyűt használsz. Ha ilyen nem áll rendelkezésedre, keress valami jó alakút a mindennapos háztartásbeli tárgyak között. Például az S ujj-részt le kell kerekíteni (hogy védje az ujjak oldalait, és elejét) mindenhol, kivéve a cc mentén, ahol az R kéz-részhez ér. Ezt a formát akkor kaphatod meg, ha egy lapos tál aljába belenyomod a bőrt; úgy, hogy a cc durván a tál aljának a közepén fusson, majd a cc kivételével a bőr többi három oldalát felhajtod. Ha már nagyjából megfelelőnek találod, vedd ki, és a végső alakításokat végezd el kézzel.

 8. Ábra

Thumb � hüvelykujj

Holes � lyukak

Back of thumb � a hüvelykujj-rész háta

Back of hand- a kéz-rész háta

Cuff � kézelő

Fingers � ujjak

Knuckle piece � ujjízület-rész

Hinge � csuklóspánt

Hinge U is sandwiched between Knuckle Piece T and Hand & Finger pieces R, S � az U csuklóspánt a T ujjízület-rész, valamint R és S kéz-, illetve ujj-részek közé kapcsolódik

Thumb piece Q overlaps Finger piece S � a Q hüvelykujj-rész átlapolja az S ujj-részt

Thumb piece Q ties to Hand piece R � a Q hüvelykujj-részt hozzákötjük az R kéz-részhez

Lacing connects Knuckle piece T to Hinge U (not shows) � a T ujjízület-rész összefűzéssel kapcsolódik az U csuklóspánthoz (nem látszik)[23]

Az R kéz-rész vége lehet homokóra alakú is, egy, a csuklóból kiszélesedő �mandzsettával�. Ahhoz, hogy ezt megkapd, tedd egy viszonylag nagy tölcsér szűkebbik felét egy bögrébe, majd rögzítsd össze őket. Ezután kösd rá a nedves bőrt az így kapott homokóra alakú formára.

A teljes útmutató valami olyan dologhoz, mint amilyen egy páncélkesztyű, sokkal hosszabb kifejtést, egy sokkal jobb mesterembert és lényegesen pontosabb ábrákat igényelne. Mindazonáltal ennek elég információval kellene szolgálnia ahhoz, hogy belekezdj saját kísérleteid és hibáid sorába. Ha jól csinálod, a végére kaphatsz egy olyan páncélkesztyűt, ami fedi a kezed és a hüvelyked, így a kézre mért ütés a kardodnak adódik át.

 

Keményített bőrből számtalan más dolog is készíthető. A lábaim felső részét például páncélozott �alsónadrág� védi � egy bő, gatyamadzagos nadrág, amelyen �zsebek� tartanak hosszú keményített bőrdarabokat. A gorgetem[24] keményített  bőr, és az egyik új emberünk éppen most csinál keményített bőrmásolatokat egy egyszerű acél könyökvédőről , két réteg 8 unciás bőrből. A csapatunk egy másik tagja egy keményített bőr kosármarkolatot készített; a 9. ábra az ő szabásmintáját mutatja. Legalább 14 unciás bőr használatát javaslom hozzá.  Valaki elég hozzáértő csinálhat belőle egy Visby-páncélkabátot, vagy egy hát- és mellvért kombinációt, bár én még egyiket sem próbáltam. Természetesen még mindig ott van a keményített bőr hokisisak � amit nagyon kemény bőrből ajánlok.

Eddig a courbouilli�keményített bőrről értekeztem. Egy másik anyag, amivel érdemes foglalkoznunk, a nyersbőr. Sajnos azonban ehhez még nehezebb hozzájutni � ráadásul az egyetlen helyen, amit sikerült találnom, a kereskedelmi forgalomba hozott nyersbőrök maximális vastagsága csak 4, vagy 5 unciás[25], ami túl vékony páncélokhoz.

Az egyik megoldás az, hogy elkészíted magad; ugyan még nem próbáltam, de tudok valakit, aki igen. Szerencsére a csapatunk egyik tagja ismer valakit, aki dobbőröket csinál, és el tudott hozni tőle egy csomó vágott nyersbőrt, hogy legyen mivel kísérleteznem. A következtetéseim eddig nagyrészt próbálkozás-szerűek, és azóta összehoztam belőlük pár dolgot, de még nem harcoltam  velük.

A nyersbőr, amivel dolgoztam nagyjából ⅛ " vastag [26], amikor száraz; úgy hiszem ez az irha teljes vastagsága, úgyhogy amíg nincs egy adag nyersbőröd egy rinocéroszról, valószínűleg ez a legvastagabb elérhető méret. Nagyon kemény és nagyon ellenálló � lényegesen erősebb, mint a 8 unciás keményített bőr. Lehet vágni fűrésszel, vagy néhány órás áztatás után felpuhul annyira, hogy vigye a kés is. Amíg nedves, nyújtható � a legjárhatóbb útnak az tűnik, ha lyukakat ütsz a munkadarab szélébe, majd kötöző anyagokat használsz, hogy szorosan ráhúzd a formára. Készítettem egy dhalt (egy kis ökölpajzsot), úgy, hogy egy tálra rányújtottam a nyersbőrt.

Egy előnye � vagy talán hátránya � a nyersbőrnek az, hogy meg lehet festeni. Az ír apródom éppen mostanság tervez egy kevert klibaniont[27] � ami elég érdekes lehet. Az egyik probléma a nyersbőrrel az, hogy ha nedves lesz, felpuhul. Lelki szemeimmel már látom, hogy ebből egy klibaniont és egy nagyon átizzadt gambesont együtt beletesznek egy páncél-zsákba, hogy aztán egy hét múlva egy nagy nyersbőr fonott kalácsot vegyenek ki. Az én megoldásom erre a problémára a nyersbőr megviaszozása, épp úgy, ahogyan a bőrt viaszoznám meg. A viaszos nyersbőr ugyan nem keményebb, mint a viaszozás nélküli � de úgy tűnik, hogy vízálló.

 

Az egyetlen drága eszköz, amire szükséged lesz a keményített-bőr páncél elkészítéséhez, már úgyis van � egy sütő. Egy tapétavágó kés kb. 3 $-ba kerül és szinte arra találták ki, hogy bőrt vágjanak vele. A lamellák kivágásához hasznos egy nagy fémvonalzó, ami még jobb, ha derékszögű. Kellhet még némi furnérlemez, vagy pár darab linóleum-szelet, hogy legyen min a bőrt vágni � a tapétavágó kések nagyon csúnyán fel tudják hasogatni az asztallapokat. Rongymadzagokon kívül egy üres borosüveg, amit formaként használhatsz a bazubandodhoz, egy 2" átmérőjű tető egy bébiételes üvegről, hogy a lamellára rátéve és körülrajzolva meg legyen a lamella lekerekített része, plusz még néhány apró-cseprő dolog és kész.

Ahhoz, hogy helyi szinten találj valamilyen �bőr-lelőhelyet� nézd meg a Szaknévsort, vagy az Arany Oldalakat a bőr, szűcsök, illetve a cipőkellékes címszavak alatt. Méhviaszt néha bioboltokban, illetve bőrt áruló helyeken lehet kapni.

Amikor ennek a cikknek az elején elkezdtem leírni a keményített bőr páncélt, megemlítettem, hogy minden előnye mellett még ráadásul korhű is. Azért érzem magam feljogosítva erre, mert a keményített bőrt páncélként használták a korban, ámbár nem ismerem a keményítés mikéntjének pontos menetét. Még azt is hozzá kell tennem, hogy a bazuband ugyan korhű páncél � képi ábrázolásokon már a VIII. századtól szerepel és általánosan elterjedt a késő-perzsa iparművészetben (ld. Robinson és Elgood munkáit) � az általam ismert fennmaradt darabok fémből készültek. Ugyanígy készülhettek keményített bőrből; és úgy gondolom, hogy készültek is, csak nem tudom bizonyítani.

Robert Elgood, ed., Islamic Arms and Armor, Scolar Press: London 1979.

Ian Heath, Byzantine Armies 886-1118, Colour plates by Angus McBride, Osprey Men-at-arms Series 89, Osprey Publishing, London 1979.

H. R. Robinson, Oriental Armor, London, 1967.

Thordeman, Armour From the Battle of Wisby.

 

 

 

 

 

 

---