|
Nyírkai jóslat
2010.01.14. 23:44
1947-re tehető a keletkezése ( a jóslat 70 évet ölel fel) mert akkor
volt ott egy nagy tűz és a könyv azt jelöli meg dátumként...(könyv -
Yotengrit-Rábaközi tudók)
A számozások az éveket jelölik...
A nyirkai jóslat
Hét táltos találkozott a nyirkai Hany-ban . Két asszonyember, meg öt
férfiember. Jó., ha ennyien vannak a „Nagy hívás”-hoz . Mert nagy
SZELLEM-et szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt.
Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miként alakul a
jövendő. A „Nagy hívás” akkor köll, ha az ég nem nyilatkozik magától.
A táltos assszonyok egyike utaztatható volt.
Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés
szélére. Áldoztak vízzel UKKO-nak, tűzzel GÖNÜZ ISTENAPÁNK-nak.
A „látó-halló” táltos asszony nekivetkőzött. A többiek bedörzsölték
maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt és
alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak.
Az áldozótűz parazsára zöld borókagallyakat raktak. A táltos asszony
füstöt lélekzett, a többiek meg rejtőztetőt dunnyogtak. Doboéni
furuglázni nem mertek, a határőrség miatt.
A táltos asszony révületbe esvén átadta a fejében lakó szelleme helyét
az idézett szellem-ek, hogy az ő nyelvével szólhasson.
Lápkumánja táltos szellemét idézték, mert az idevalósi volt, a mi
fajtánk. A táltos asszony először felszökött, de a többiek körbe vették
őt, nehogy baj érje. Először csak hebegett, aztán szóvak szólta a régi
nagy táltos üzenetét:
Még öt-hét !
A medverbocsot lépre csalják
és elverik rajta a port
Még nyolc-kilenc
A Duna két partján
vérben úszik a lomb,
és ösvények tapostatnak
a hanyatló Nap palástján.
Nevet kiáltanak.
A nevén szólított Öreg tétovázik,
de vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert,
nők és férfiak egyaránt.
Közel a győzelem.
Ekkor megelevenednek az árnyékok.
Az igazi harcosnak kedvér szegik.
Az ügyet Nyugattól-Keletig elárulják.
Szerencsés ki időben kereket oldhat.
Nagy az érvágás!
A Négy Folyó Városának Igaz emberét
kiejtijók az ablakon.
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,
és a Vasmacskák Városának fattyát
teszik meg helytartónak.
Ő megöleti a Tétovázó Őreget.
Az ifjúságon bosszút áll.
Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.
Jutalmazzák elvtelenségét,
mindent pénzben mérnek
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyűg.
Még húsz-huszonegy!
A kétfarkú oroszlán elbődül,
de ugrani nem mer.
A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.
A víg mosoly torz vigyorrá változik.
itthon a földművest már megtörték.
Még nevén a föld
de cseléd a sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.
Még negyven és néhány!
A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.
Korábbi ellenfelek összefognak.
Rést vágnak a kerítésen.
Meglazítják a medvebocs láncát,
a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.
Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.
A szürke marhát napos legelőre engedik.
A csorda megszédül a szabadságtól.
A barmok egymást öklelik.
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.
A Jóindulatú Beteg kerül az élre.
mások intézkednek.
A földművestől elveszik örökét,
és dobra verik.
A senkiháziak vérszemet kapnak.
Bitangok eltékozolják a fényt.
Gyülekeznek a dögmadarak.
A Nagy tengert átröpüli
a Napból szálló galambnak álcázott karvaly.
megérkezik a Kánya is-osztozkodni.
Megint terelgetik a népet.
Hiteket erőltetnek.
BOLDOGASSZONYUNK–at elfelejtik,
buta lúddá tekerítik. (degradálják)
Jaj, pedig ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE
elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!
A Régi Csata Városában
EZEK papjai dűlőre jutnak,
és új lovat nyergelnek.
Összeesküsznek Isten Képmása ellen
a Könyörtelenség Hatalmasaival.
A galambnak álcázott karvaly és a kánya,
Égigérő fára segítik a Kiskanászt
Szívében király, álmában császár.ASzépen szól, rondán cselekszik.
Zsákja feneketlen.
Letaszítják-újra mászik.
A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak.
Még ötvenöt-hatvan!
Az íjfeszítő sarja lyukas hajóra száll.
Az ő ingével tömik a rést.
Messze jutottak a parttól,
már nem tud kiszállni.
A döglött sárkány kutyáit
a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.
Saját táborából ütnek pártot ellene,
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajancsiból csinál vezért.
A nemzet tűri-nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja vizet.
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.
Nemes lovag ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat-az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!
Még hatvan-hetven!
A rátarti úr napszámért kunyerál.
Már mindent elkótyavetyéltek
Csak alantas szolgálatok maradtak,
égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét,
hogy innen köpködhessen lángot-
a bikát nyergelő asszonyra.
Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.
A Kost Áldozó
két fia (célzás az Ábrahámot közös ősüknek tartó zsidókra és arabokra)
tovább marakodik.
A tevék magyar hajcsárai
Manó képét húzzák Krisztus képére,
hogy megtévesszék a népet,
és aranyra válthassák a félhold csillogását.
Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő
fiát segítik.
más magyarok meg máikat.
Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot a vér oltja.
Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lőnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul.
A szomszédok megmozdulnak,
de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
a megszeppent maradék
UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös segít segíteni.
Ekkor a MAGYAROK ISTENE őrül állítka
a zenélő sivatagok tigrisét,
és böcsületes alkuval
visszakerül ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az Ős-TENGEREK ISTENE nevében.
A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik.
A táltosok közös gondolattal kérdezték: Így van ez megírva-nem lehetne-e másképp?
A SZELLEM erre azt felelé:„Minden jövendölés ókumálás (következtetés)”,
a múltat meg a jelent összekötő vonás folytatásán, a jövő felé.
Megírva semmi sincsen, mert minden megváltoztatható-ha nem fordulok el
ISTENEK-től és megszívlelitek az ősök intelmeit.
(Rábaközi tudók-sámánok nyomán
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
