A Magyarság Genetikájáról Röviden 2
2010.01.21. 21:19
A Magyarság Genetikájáról Röviden 2
. Henkey Gyula antropológus szerint viszont a mai magyarság etnikai összetétele lényegében azonos a 9.sz.-ival, mivel a betelepültek jelentős része egykori avar és hun területekről jőve zömében azonos antropológiai jellemzőkkel bír, mint a 9.sz.-i magyarság.
A genetikai eredmények szerint tehát a magyarságnak mindenképpen vagy magának Közép-Ázsiában kellett élnie, vagy szoros kapcsolatban kellett lennie a közép-ázsiai népekkel, ami alátámasztja a történelmi feljegyzéseken alapuló azon nézeteket, amik szerint a magyarságot alkotó főbb népcsoportokat valahol a Termékeny Félholdtól a Közép-Ázsiáig terjedő területen kell keresni, azaz a sumérok, szkíták, szabirok, alánok, jászok és utódaik között.
Talán részben azokat a nézeteket is igazolják, amik szerint a Földközi-Tenger keleti partvidékéről indult nyugati irányú terjeszkedésekben szintén része lehetett a magyarság őseinek, így magyarázva az esetleges tzekel-székely-Sicul-szicíliai hasonlóságot, és a lehetséges etruszk kapcsolatot.
A mongoloid gének szerint az ősök az Ibériai félsziget nyugati részére is eljutottak, megalapítva Katalóniát (a kat-alánok földjét), ahol csak az érdekesség kedvéért említve szintén van egy egy város, mely nevének jelentése "Szombathely", vagy "Szabadhely" katalán nevén Sabadell (e.: szábádelly).
A genetikai kutatások azonban még egy meglepő, magyarországon nem igazán publikált eredménnyel is szolgáltak.
A kutatók találtak egy olyan gént, amelyet a zsidókra, pontosabban Áron, Mózes testvérének leszármazottaira leginkább jellemző génnek tulajdonítottak. Ezek alapján a gént Cohen Modális Haplotípusnak (CMH) nevezték el, egyszerűbb nevén Lévita gén.
A kutatások eredménye, azonban nem teljesen igazolta az elvárásokat. Bebizonyosodott, hogy A CMH (Cohen Modális Haplotípus) a dél- és közép olaszok, magyarok, és az iraki kurdok között a legáltalánosabb és megtalálható még számos örménynél és a dél-afrikai lembáknál, de igaz az is, hogy a zsidókban is ugyanúgy megtalálható.
Lám, lám. A felsorolásban ismét felbukkannak a dél-, és közép-olaszok. A két marker (mongoloid és CMH) egyezését már kicsit nehezebb a véletlenre fogni, így már szinte egyértelmű a kapcsolat, főleg ha a néprajzi elemeket is a helyükre tesszük. Az eredmények azonban azt is jelentik jelenti, hogy mindezek a népek szorosabb összefüggésbe hozhatók a zsidókkal.
Ha ez tény, márpedig az eredmény számos külföldi szaklapban megjelent, akkor igaza lett volna Ceausescunak, az egykori román diktátornak, amikor a magyarokat a "Kárpátok Zsidóinak" nevezte? Több közünk lenne a zsidókhoz, mint gondolnánk?
A megválaszolásra váró kérdések
Ha a CMH valóban zsidó (azaz szemita) eredetű népeket jelez, akkor azt jelenti, hogy mind a magyarok, a szicíliaiak, a szárdok és a kurdok zsidóknak tekintendők, az örményekkel (szintén kedves szomszédokkal vannak körülvéve, akik az örményeket nemes egyszerűséggel a "Kaukázus zsidóiként" titulálnak) és lembákkal együtt. Ez utóbbiakról szintén számos cikket publikáltak már, rengeteg hasonlóságot hozva fel a szokásaik, törvényeik és a tórai előírásai között.
A kurdok esetében így megerősítést nyerhet az a nézet is, amely szerint valamikor a kurdok a médek közvetlen leszármazottai is szoros kapcsolatban lehetnek a magyarokkal, eredeti nyelvüket az arab tenger közepén elfeledve. Talán a kaukázusi Qud-Makar település neve is erre utalhat, bár ez csak találgatás.
Ebben az esetben azonban a zsidó eredethagyományokat is meg kell kérdőjelezni, így ugyanis zsidók és magyarok nem lehetnek idegenek egymás számára, hanem testvérek, sőt. Az eredeti feltételezést alapul véve a lévita papság őseit a magyarok ősei között kellene keresni!
Történelmi tény, hogy az egyiptomiak tartottak bizonyos habiroktól, akik gyakran támadták meg őket (ruházatuk kifejezetten emlékeztet a honfoglaló magyarokéra), ugyanakkor Egyiptom is gyakran vezetett sikeres ellentámadásokat. Ezekről a habirokról már kiderítették, hogy azonosak az avarokkal. Nevük pedig avar-abir/apir-habir formákban bukkan fel azidőtájt. Ezek az avarok alapították Avariszt (Avar várost) és Tanaiszt (Tana városát) a Nílus-Deltában és valószínüsíthető, hogy nem álltak meg itt, hanem tovább is jutottak nyugati irányban.
Ha ez a nép, amely építészetben jártas annyira, hogy városokat építsen Szíria, Palesztína és a Sínai Félsziget területén, ilyen félelmetes, vajon nem lehetséges, hogy a fáraó ezen Apirok elsőszülöttjeit ölette meg? Hiszen sokasodásuk az ország területén sokkal komolyabb politikai kockázat, mint mondjuk néhány pásztor nép fiaié, akik történetesen szintén azon a területen telepedtek le. Az is előfordulhat azonban, hogy mindkét esetben ugyanarról az ősapáról lehet szó, a bibliai Everről (Károli, és ált.: Héber; Teremtés 10:24,25.), akinek a nevét pontosan ugyanúgy kell írni héberben, mint az ivrikét, vagy az avirokét, mégpedig "alef", "vav", "resh" formában, bár lehet, hogy ez csak véletlen egybeesés.
A történelem már azt is igazolta, amiről egyébként a biblia maga is tanúságot tesz (Kivonulás. 12:38.) , hogy a Mózes által kivezetett nép nem csupán a héberekből (helyesebben ivrikből) állt, hanem vegyes volt. Voltak ivrik, akik Egyiptomban maradtak, és voltak nem ivrik, akik követték Mózest. Mindez a Biblia szerint.
Így a Biblia szerint is egyolalú és téves a nézet, amely a Kánaánban letelepedő 12 izraeli (nemcsak héber!) törzset, az európai népek között annyira általános nemesítés céljával, egyetlen atyától, fajtától származtatja, homogén fajú nemzetként kezeli. Amikor az izraeli nép a Kánaánban való letelepedés idején Kr.e. 1200 körül a történelem számára kézzelfogható valósággá válik, a külső szemlélő számára 12 - részben déli ("egyiptomi"), részben keleti ("mezopotámiai"), részben már régebben ott élő ("kánaáni") - törzs szorosabb, lazább szövetségét jelenti, amelynek központja Jahve silói szentélye. A szentély őrzése a papi teendőkre specializált Lévi törzs egyik ágának, a magukat Árontól (Mózes testvérétől és legendás első főpaptól) származtató kohenek feladata és kiváltsága volt, akiknek egy része a központi szentély körül települt le, a többi azonban vándorló áldozópapként járta az országot, akiknek jelentős része volt a Jahve kultusz nomád hagyományainak fenntartásában és a törzsi hagyományok egységesítésében és elterjesztésében.
Amikor az asszírok hatalomra jutottak megalapítva az első, az egész Termékeny Félholdat magába foglaló birodalmat a biblia szerint az északi Tíz törzsből kb. 30000 embert kitelepítettek egyrészt a szefardiak közé, és fordítva, valamint mindkét nép fiai közül a keleti határon túli területre, a Kaszpi-Tenger déli és délnyugati területeire is telepítettek, így véve elejét egy esetleges egységes, ellenséges fellépésnek. Ezek aztán tovább vándoroltak kelet, észak-kelet felé, ahol a korábban a lapis lazuli vonalát követve a sumérok erre a vidékre telepedett leszármazottaival, a türkökkel, a magyarok rokonaival találkoztak. Itt nem ellenségekre, hanem barátokra, rokonokra leltek, ahol a zsidó kultúra is virágzásnak indulhatott, hiszen ezen a tájékon az a felfogás élt akkoriban, hogy a másiktól tanulhatok, és ezáltal magam is több leszek. Lásd Szamarkand és Buhara városait, amelyek a közép-keleti zsidó kultúra neves központjai lettek.
A CMH elemzésében szereplő népek mindegyike egy jól meghatározható földrajzi területről származhat. Ezt a területet valamikor Urartunak nevezték. A királyság a hettita birodalom összeomlása után jött létre a Van-tó környékén, Kelet-Törökországban. Az urartuiak országukat a szintén a Van-tó környkén élő rokonaik, a hurriták és szabirok beolvasztásával hozták létre. A Van-tó partján fekvő Tushpa központú Urartu a Kaszpi-tengertől a Dél-Kaukázuson át Délkelet-Anatóliáig terjedő területet foglalta magába, beleértve Északkelet-Mezopotámiát is. A Kr.e. 13. században az Urartuiak két kis királyságot alakítottak, Uriatri és Nairi. Az Uriatri név asszír nyelven „hegyvidéket” jelent, amely leírás tökéletesen ráillik a terület domborzatára. Az asszír évkönyvekben ez a terület és a Van-tó, Nairi földek és a Nairi-tó néven szerepelnek. Az ország nyugati határán a Biblia szerint a szefardiak éltek, akiknek a neve engem a szaparda - szabir névre emlékeztet, figyelembe véve különösen azt a tényt, hogy amikor a bibliai beszámoló készült magánhangzókat még nem jelöltek a szövegben (ha jól tudom ez még ma sem túl általános, a pontozással és vesszőkkel való jelölésük sem "túl régi" keletű), így a hangzásból csupán annyi biztos, hogy a nevüket a "SzPRD", esetleg "SzPhRD" betűk jelölik, ami nyelvtani gyengeségek és a hallás okozta torzulásokat is figyelembe véve "SzBRD", vagy "SzVRD" is lehetne. Az utóbbi változatok pedig szinte véletlenszerűen egybeesnek a magyarok Bíborban születettKonstantin által lejegyzett önelnevezésének mássalhangzóival, szavárd - SzVRD.
A birodalom keleti határán éltek a kurdok, míg a kaukázus felőli észeki területen éltek az örmények.
Ha ez igaz, akkor a CMH-t sokkal inkább Urartu génnek, a fellelhetőségi arányok figyelembevételével, kicsit túlozva talán "Nemere", vagy "Nimród" génnek is lehetne nevezni, tipikus Hungarikumnak, lévén az alánoknak, hunoknak és magyaroknak a legenda szerint ugyanaz az ősük, Tana / Etana, aki a Nimród.
Az alapján pedig, hogy a CMH - Nemere gén - általában jellemző a magyarokra, mig a többi antropológiai jegy megosztott, ázsiai eredetünk viszont vitathatatlan, a józan logika azt is diktálja, hogy ez az újonnan megismert gén minden sumér eredetű nép közös jellemzője, ami egyrészt Lépő Zoltán érveléseit a sumér terjeszkedésekről és vándorlásokról, másrészt az esztergomi vár kápolnájában talált oroszlános életfa freskók értelmezését is alátámasztja.
A szabirok tehát (akik a magyar nép egyik ősének tekintendők), és a héberek mind régi, mind új területeiken együtt éltek, együtt kellett, hogy éljenek. Ez természetszerűleg magával hozta a közös házasságokat és a kultúrák egymásra hatását is.
Mindezek után megállapíthatjuk, hogy a genetika is azt bizonyítja, hogy a magyaroknak lényegesen kevesebb közük van a Finnugor népekhez, mint azt a mai hivatalos verzió tartja, de sokkal többközük van Ázsiához, a Kelethez.
Igazuk lehet azoknak akik a magyarok őseit a földközi tenger medencéjének telepesei között látják, amire az ázsiai illetve a "kohen" génanyagok azonosságai is utalnak. Ezen belül is elkerülhetetlenül sok szál köti őket az örményekhez, kurdokhoz, dél-olaszokhoz, katalánokhoz és a zsidósághoz.
|