| Íjászat : Vadászat íjjal és nyíllal. 2 |
Vadászat íjjal és nyíllal. 2
Saxton Pope 2010.01.17. 13:19
Vadászat íjjal és nyíllal 2.
2008.11.27. 15:38
Vadászat íjjal és nyíllal 2,
Hogyan lőjünk
Az első az íj felajzása. Ennek helyes végrehajtása a következő: Fogd
meg a jobb kezeddel az íjat a markolatánál úgy, hogy az alsó vége alul
legyen a felső meg felül, a háta pedig feléd nézzen! Helyezd az alsó
végét a jobb lábfejedhez, bal tenyeredet tedd az íj hátára a felső
húrtartó alá! Tartsd bal kezedet mereven bal oldalon úgy, hogy a jobb
könyököd szilárdan a jobb csípődön legyen és húzd meg az íj markolatát
azáltal, hogy tested jobb felé elcsavarod! Így a húr még jobban
megtágul és bal kezed ujjaival a hurkot fel tudod tolni a helyére a
húrtartóba.
Ne próbáld erőltetni a húrt és vigyázz, nehogy az ujjad alá kerüljön! A
munka fő részét a jobb kezeddel végezd el úgy, hogy az íjat mereven a
bal karod felé húzod!
Az íj markolata és a húr között felajzva 6 hüvelyk a megfelelő távolság.
Ezt úgy szoktuk ellenőrizni, hogy öklünket a markolatra tesszük és
hüvelykujjunkat felfelé tartjuk. Ez a régi "ököl" méret, íjász mérték,
amivel rönköket is szoktak mérni. /Hasonló a "marok" lómértékhez, csak
az 4 angol hüvelyknek felel meg./ Vadászíjak lehetnek ennél alacsonyabb
megfeszítésűek, mert tovább szoktuk őket felajzva tartani. A
céllövőíjak tisztábban lőnek, ha a húr magasabban van.
Vedd íjadat a bal kezedbe! Jobb kezeddel végy elő egy vesszőt a
tegezből és az íj bal oldalán tedd a markolatra! Bal mutatóujjaddal
fogd át a vesszőt, nehogy leessen, míg jobb kezed hüvelykujjával a
vessző rovátkájához nem értél! Told a vesszőt előre úgy forgatva, hogy
a vezértoll merőlegesen legyen az íjadra! Amint a vessző tollas része
túlhaladt a húron, a hüvelykujj még mindig fogja a vesszőt, csúsztasd
többi ujjadat a húr alá és illeszd rá a húrra a rovátkát!
Az eddig vízszintesen tartott íjat vedd függőlegesre és bal
mutatóujjadat vedd le a vesszőről! A vessző ujjaid bütykein feküdjön
anélkül, hogy oldalról támogatnád! Most helyezd ujjaidat lövésre kész
állapodba! A régi angol ellövési mód a legjobb. Ez abból áll, hogy
három ujjunk van a húron. Egy a vessző felett, kettő pedig alatta. A
húr az utolsó izület és az ujjhegy közötti távolság felénél van. A
hüvelykujjnak nem szabad a vesszőhöz érnie, begörbítve a tenyerünkben
tartandó.
A gyermekek szokásos módja, vagyis a hüvelyk és mutatóujj közé fogni a
vesszőt, egy vadászíjnál ahhoz sem volna elég erős, hogy felére
megfeszítsük az íjat.
Állj fel nem túl nagy terpeszállásba úgy, hogy lábaid 8-10 hüvelyknyi
távolságra legyenek egymástól, a sarkad a cél felé mutasson! A lövés
iránya a sarok irányával azonos, tehát a törzs és a lábfejek irányával
derékszöget képez. A két sarok középpontja, a nyílvessző hegye és a
céltábla egy vonalban van. Egyenesítsd ki magad, merevítsd meg a
hátadat, ki a mellet, be a hasat, fejedet fordítsd teljesen a cél felé,
nézz rá és bal kezeddel tested előtt tartva az íjat, jobb kezeddel húzd
az állad felé és feszítsd meg! A nyílvesszőt a cél pontos irányában
húzd úgy, hogy mikor teljesen megfeszítetted, a vessző hegye bal kezedet
érintse, jobb mutatóujjad pedig az álladat, a jobb szemed alatt a jobb
könyök folytatólagos meghosszabbításában! Az álladnak ezen pontja a
szemed alatt, állandó pont. Sohasem változik, akár közelre, akár
távolra lövünk. A vessző alsó vége mindig az állig legyen húzva,
sohasem a szemig vagy a fülig! Így a szem a vessző egész hosszán végig
pillant és egy vonalban tartja. Az íjat tartó kéz emelhető vagy
süllyeszthető aszerint, hogy közelebbre, vagy távolabbra lövünk. A bal
kart tartsd mereven, de nem túl kinyújtva és könyökben megfeszítve! A
könyöknek egész kis meghajlítása nagyon tiszta húrmunkát ad és tiszta
visszapattanást a lövésnél.
A vesszőt úgy ereszd el, hogy jobb kezedet még jobban hátra húzod
miközben ujjaid lecsúsznak a húrról! Ezt olyan ügyesen és erősen kell
csinálni, hogy sem erőveszteség ne álljon elő, sem pedig az irányból ne
húzzuk ki a vesszőt. Itt két nagy hibát szoktak elkövetni: az egyik
az, hogy előreengedik csúszni a vesszőt egy kissé az ellövés előtt, a
másik pedig az, hogy a jobb kéz elmozdul az arctól az eleresztés
pillanatában. Tartsd ujjadat begörbítve és kezedet az álladnál! A jobb
kéz összes ujja vegye ki részét a rája eső munkából! Mindenkiben meg
van a hajlandóság arra, hogy engedje a mutatóujjat bliccelni és sok
munkát hárít a gyűrűsujjra.
Ha a nyílvessző hajlandóságot mutat arra, hogy eltávolodjon az íjtól,
akkor hajlítsd el tíz fokkal az íj felső felét jobbra és húzz többet a
jobb mutatóujjaddal! Még jobban hajlítsd be az íjhúrt húzó ujjaidat
úgy, hogy amint a nyílvessző a mutató és a középsőujj közé van fogva és
ezek kiegyenesednek az ellövéskor, a húr nyomása alatt a vessző az íjhoz
nyomódjon, nem pedig tőle elfelé!
Az íj kényelmesen nyugodjon a bal kezedben és a megfeszítés kezdeténél
könnyedén legyen tartva! A hüvelykujj tövénél lévő bütyök pontosan az
íj közepénél legyen, a kéz pedig egyenesen álljon a csuklónál! Mikor
megfeszíted az íjat, győződj meg róla, hogy a nyílvessző egyenes
vonalban jön-e hátrafelé a céltól, mert máskülönben az íj elcsavarodik a
kézben és a nyílvesszőt eltéríti! Mikor teljesen megfeszítetted,
rögzítsd a bal kezed fogását anélkül, hogy a legkevesebbet is
változtatnál az íj helyzetén, keményítsd meg a bal karodat olyanra, mint
egy tölgyfának az ága, merevítsd meg mellizmaidat és tedd magadat a
lábujjaidtól a fejed búbjáig meghajlíthatatlanná! Tartsd fel a jobb
könyököd és szegezd tekinteted a célra! Pendítsd el íjadat egyenes
vonalban hátra vitt kézzel! Minden izmodnak a legnagyobb feszültség
alatt kell lennie, bármely gyengeség elronthatja a nyílvessző röptét.
Vadászatnál, vagyis amikor vadra lövünk, a két szemmel való célzást kell
megszoknunk. Mikor a vessző rovátkáját a jobb szem alá húzzuk, azt kell
figyelni vele, hogy a nyílvesszőnek a hegye egy vonalban legyen a
céllal, de ezt a jobb szem indirekt úton végzi. Mind a két szem nyitva
van, mindkettő látja a célt, de csak az egyik, a jobb figyeli a
nyílvessző hegyét, a bal nem törődik vele. Látásodat úgy kell egy
pontra beállítanod, hogy minden más elhomályosodjon! Csak két dolog
létezzen: a cél és a nyílhegy!
Körülbelül 60-80 yardnyira célozva úgy látszik, hogy a nyílvessző hegye
érinti a célt a célzás alatt. Rövidebb távolságra az íjásznak a
távolságot az alá a pont alá kell becsülnie, ahova a nyílvessző hegye
mutat. Nagyobb távolságra pedig föléje, hogy a röppálya a célban
végződjön.
Ha a nyílvessző balra repül, annak az lehet az oka, hogy az ellövés
közben hagytuk, hogy a vessző egy kissé előrecsússzon, vagy az íjat
tartó bal kar gyöngült meg, vagy megfeszítéskor nem a szem alá, hanem az
áll közepéhez húztuk a vessző rovátkáját.
Ha a vessző zörög az íjon, amikor a húrt lependítjük, vagy elinduláskor
keményen csapódik az amiatt van, hogy szorosan áll az íjhúron, vagy az
elpendülés előrecsúszó, esetleg gyenge. Mindig húzd ki a vesszőt
egészen a hegyéig!
Ha a nyílvessző alacsonyan vág be és minden más rendben van annak az az
oka, hogy nem tartottad fenn állandóan a feszültséget vagy lejjebb
engedted az íjat tartó bal karodat.
A nyílvessző elröppenését követően még egy másodpercig tartsd fenn a
testhelyzetedet! Bal karod keményen kinyújtva, jobb kezed az állnál,
jobb könyök vízszintesen. Ez bizonyítja, hogy a lövés alatt is fenn
tartottuk a megfelelő testhelyzetet. Sem rántó, sem lendítő, sem vető
illetve lódító mozdulatot nem szabad végezni! Minden mozzanat simán és
meggondoltan játszódjon le!
A vessző úgy repüljön el a húrról, mint egy madár! Sem rezegnie, sem
pedig hajladoznia nem szabad! Minden az éles és elpattanó elengedésen
múlik.
Megfigyelve a jó lövés szükséges előfeltételeit, semmi sem biztosít
jobban tiszta, igazi nyíllövést, mint a legnagyobb feszültségre való
törekvés a nyílvessző elröppenésekor. A mellkas mérsékelten legyen tele
levegővel, a hátizmok legyenek a helyükön és minden izom legyen
megfeszítve! Minden összefoglalva, az egész aktust a legnagyobb
elevenség és erő jellemezze!
Aki az íjjal való lövésben a lehető legjobb útmutatáshoz akar jutni, az
olvassa el Sir Roger Ascham: Toxophilus és Horace Ford:Archery című
könyveit!
A céllövés annyiban különbözik a vadra való lövéstől, hogy az íjász
céllövéskor alá vagy fölé céloz a középső körnek, a bikaszemnek. A
nyílvessző hegye erre a célpontra irányul. Ha eleresztjük, akkor a
vessző nem a látási vonalon repül végig, hanem hajlított röppályát
leírva a középső körbe vágódik, nem pedig oda, ahova a hegyét
irányítottuk.
A mezei íjász tanuljon meg pontosan távolságot becsülni! Állandóan
gyakorolja a lelépett távolságok becslését úgy, hogy bármely
tereptárgyról meg tudja mondani, hogy milyen távol van!
Vadászaton mielőtt lőne, ezt gyorsan meg kell tennie agyában. Mi majd
minden lövésünk előtt először bemondjuk a yardok számát magunkban.
Ha erős oldalszél van, azt bele kell kalkulálni a lövésbe. 60 yardig
azonban a szél okozta eltérést nem kell számításba venni, ezen felül
azonban 3-4 lábnyi eltérést bele lehet számítani a célzásba.
Céllövészetnél a szelet okvetlenül számításba kell venni. Vadászaton
csak a vad becserkészésénél gondolunk rá annyiban, mint a szagok
hordozójára, mert a mi távolságaink messze alatta vannak a száz yardnak.
A mi nehéz vadásznyílvesszőinkre ezekről a távolságokról nincs nagy
befolyása a szélnek.
Nem számít, hogy milyen régi íjász valaki, mert állandóan csiszolni,
javítani kell a technikáját. Emlékszem arra a levélre, amit egy öreg
íjásztól kaptam, aki több mint ötven éves gyakorlatra tekinthet vissza.
Elmúlt már hetven éves és volt egy 35 fontos íja. Arról panaszkodott,
hogy érzése szerint ellövési technikájában hibák vannak, de azt hiszi
kis gyakorlással ezeket a hibákat sikerül küszöbölnie. Azóta már
eltávozott a "boldog vadászmezőkre", még mindig kissé gyengébb
formájában, mint amire törekedett.
Még egy íjas vadásznak is jót tesz, ha céllövészeten csi-szolja
formáját. A vadat tudományosan tanulmányozni kell, ahogy ezt Horace
Ford, a valaha élt legjobb céllövő formulába öntötte.
A céllövészet javítja a vadászaton való lövést, másfelől azonban a
vadászat rontja a céllövészetet. Az nehéz íjak erős reakciókhoz
szoktatják az izmokat és ezek megszokva a nehéz munkát, nehezen
igazodnak a könnyebb íjakhoz és vesszőkhöz valamint a céllövészet
nagyobb távolságaihoz.
A vadász úgy szerez gyakorlatot, hogy terepen jártában mindenféle célra
lő, 5 és 200 yard között. Egy bokor, eldobott papírlap, virág vagy
valamilyen árnyék a füvön jó célpont arra, hogy gyakoroljon.
A nyílt mezők, árnyékos erdők, hegyek, völgyek mind-mind jó gyakorló
területek. Egy formás, magányos bokor szarvast jelent és oda lő neki.
Gyakorolja magát a futásban és hirtelen megállásban, az azonnali
lövésben. Akár fáradtan is bírnia kell íját megfeszíteni és kilőni
vesszőit, egyiket a másik után. Felajzatlan íjjal mi is sokszor
gyakoroltuk azt, hogy vezényszóra megálltunk, felajzottuk íjainkat,
elővettünk a tegezből egy vesszőt, feltettük a húrra, megfeszítettük és
lőttünk. Mind ezt maximum 5 másodperc alatt. A meggondoltság azonban a
legkívánatosabb.
Menjen ki több íjász egyszerre a terepre, járjanak amerre a kedvük
tartja, közben pedig lőjenek különböző célokra. Pompás gyakorlat!
Meghatározott irányba lőni sokkal könnyebb, mint bizonyos távolságot
pontosan eltalálni. Éppen ezért sokkal könnyebb a gurított
gyümölcskosár fedelet 60 yardról eltalálni, mint látszik.
Sokszor szórakoztunk és szórakoztattuk barátainkat az efféle ügyességi
gyakorlatokkal. Lőttünk földbe szúrt lécekre és földobott tárgyakra is.
Az utóbbit sem olyan nehéz eltalálni, mint amilyennek látszik. Egy kis
bádogdobozt 10-15 yardról feldobva 15-20 láb magasra és majdnem mindig
eltaláltuk, csak azt a pillanatot kellett kivárnunk, amikor a holtpontra
ér.
Lengetett célra lőni jó gyakorlat a futó vagy repülő vadra való
lövéshez.
Az a lövési forma, amikor egyenesen felfelé lőjük ki a nyílvesszőt, hogy
estében bizonyos célt eltaláljon, nehéz. Nagyon jó gyakorlat viszont a
szél erejének megismerésére.
Ugyancsak tanulja meg az íjász, hogy milyen szögben ellőtt nyílvesszői
milyen messzire mennek. Erdőben, oldalra kinyúló faágak felett ellőni
szintén kiváló gyakorlat. Ebben az esetben lőjünk térdelő
testhelyzetből, így alacsonyítva a vessző röppályáját elkerülhetjük a
vessző fennakadását! Térdelve lövésnél a jobb térd legyen a földön, a
bal pedig kissé kinyújtva oldalt, hogy ne legyen útjában a húrnak és az
íjnak!
Ha az íjat nem használjuk, de fel van ajzva, akkor bal kezünkben visszük
úgy, hogy a húr van felfelé, az íj felső vége pedig előre. Se vállunkra
ne vegyük, mint a furkós botot, se a hátunkon keresztül ne vessük, mint
a karabélyt.
Lóhátról lőni nem lehetetlen csak balra kell lőni és mind a lónak, mind
a lovasnak bizonyos gyakorlatra van szüksége.
Meglepő, hogy íjjal milyen pontosan lehet lőni sötétben. A
leghomályosabb körvonal is jó célt fog szolgáltatni az íjásznak.
Szomorú, amikor az ember hibázik. Megrögzött optimistának kell lennie
ahhoz, hogy el tudja viselni a sok hibázás morális feszültségét.
Valóság az, hogy nagyon sok íjász karrier omlik össze a kezdet kezdetén,
mert a kezdő megunja a sok hibázást. Könnyűnek látszik, pedig valójában
nagyon nehéz eltalálni a célt.
De ne hagyd magad! Gyakorolj, gyakorolj és gyakorolj, végül is eléred
célodat! A legszerencsésebb az mindenesetre, mikor valaki fiatalon
elkezdi az íjászatot.
Ne hidd, hogy mi sohasem hibázunk. A legmegalázóbb pillanatainkat a
rossz lövések idézik elő. Éppen mikor egy várakozásteljes gyülekezetnek
akarjuk megmutatni mit tudunk akkor hibázunk szörnyű ostobán. De ennek
is megvan az értelme, mert hozzászoktat bennünket a vereséghez.
Meglepő jelenség, hogy vadra pontosabban lövünk, mint táblára. Vadász
körülmények között sokkal közelebb vág be nyílvessződ, mint a céltáblán.
Tanulmányozd állandóan a tiszta, pontos lövést, elemezd hibáidat, hogy
javítani tudj magadon! A legaprólékosabb gondosság és a legnagyobb
igyekezet eléri jutalmát a nagyobb pontosságban.
Az, aki a szívével lő az íjában, az el fogja találni a célt.
IX.
A vadászat alapelvei
Az emberi élet korahajnalán az ősember fegyvereket készített a körülötte
élő vadállatok ellen. Bunkó, fejsze, lándzsa, kés és hurok védelmezte,
vagy ezek segítségével szerezte meg a vadat. Hogy távolabbra is
elérjen, elkészítette az íjat. A vadászat eszközeivel nyerte el uralmát
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
